Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-224

224. országos ülés április 11-én, csütörtökön. 1880 5 \ monarchia másik államával szemben a közelebb megalkotott zártörvény következtében egy bizonyos kényszerhelyzetbe jutottunk, a melylyel szemben tétlenül nem maradhatunk. De midőn ezt teszem, lehetetlen, hogy ezt egy pár rövid megjegyzéssel ne kisérjem, mert felfogásom szerint a kérdés, mely előttünk fekszik, nagy fontossággal bir. Ugyanis, én nemcsak azon eljárásra vonatkozólag, mely a monarchia másik állama részéről velünk szemben ezúttal követtetett, hanem magára a dolog lényegére nézve is igen komoly aggodalmakat táplálok. Először találkozunk a monarchia másik államában oly tiltó intézkedéssel, melynek jelentőségét és horderejét, tekintette] a vám és kereskedelmi szövetségre, i.-en meg kell fontolni. (Helyeslés a baloldalon.) Eioször történik nevezetesen, hogy magyar magánintézeti hitelpapírok a monarchia másik államából jövőre kitiltatnak, vagyis ott forgalom és jogügyletek tárgyát nem képezhetik. Én, t. ház, ezúttal bővebben és mélyebben e kérdésbe belemenni nem kívánok, de ha figyelembe veszem a vám- és kereskedelmi szövetségnek 1. és 14. czikkét és e kettőt összehasonlítom, akkor én azt gondolom, hogy ebből komolyan lehet azon aggályokra következtetni — ez idő szerint mégtartózkodom határozott véleménytől — hogy ezen törvényjavaslat előzményét képező és a monarchia másik államában létrejött törvény a vám- és kereskedelmi szövetségnek rendelkezéseibe és intézkedéseibe ütközik. A vám- és kereskedelmi szövetség első czikke a többi között a következőket mondja: „Mindkét fél államterülete e szövetség idejére és ennek értelmében egy vám- és kereskedelmi teriiletet képez, melyet egy közös vámvonal vesz körül." Tehát egy vám- és kereskedelmi területet képez. A következő alineában azt mondja, hogy ennek következtében „a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a másik fél területére vitetnek, bárminemű beviteli, kiviteli vagy átviteli vámilletéket vetni és a végből közbenső vámvonalat állítani". Itt tehát akizárás lehetősége egyáltalában nem említtetik fel, sőt tovább menve, még a belső adókra vonatkozólag is csak azt jelenti ki, hogy a monarchia egyik állama a másik állammal szemben a forgalmi tárgyakra — pedig ugy gondolom, hogy a szóban forgó hitelpapírok is forgalmi tárgyak — magasabb adót nem vethet, mint a monarchia másik állama. Ebből a szövegből felfogásom szerint kétségtelenül következik az, hogy midőn csak a forgalom feltételei állapittatnak meg és ezen forgalom feltételei közt, sőt magában az egész szakaszban nem látunk oly rendelkezést, mely magát a forgalom megtiltásának lehetőségét is kikötné, akkor a szóban forgó intézkedés csakugyan ellentétben áll a szerződéssel. Következik ez még a vám- és kereskedelmi szövetség XIV. czikkéből is, melyben az van mondva, hogy „az egyik terület lakosai a vásárforgalomra nézve a másik terület lakosaival tökéletes egyenjogúságot élveznek". Én legalább is nagyon komoly aggodalmakat táplálok tehát arra nézve, vájjon az említett törvény ugy van-e megalkotva a monarchia másik államában, hogy abban a vám- és kereskedelmi szövetség rendelkezései kötelezőleg figyelembe vétettek volna akkor, midőn ily intézkedésekhez, mint szükségesekhez és czél^zerűekhez, a monarchia ezen állama is hozzájárult volna. Őszintén megvallom, hogy ezen kérdést kell, hogy annak idején komoly megfontolás tárgyává tegyük, de már most is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ebben ép ugy, mint más olyan jelenségekben, melyekre előttem szólott t. barátom is ráutalt s a melyekhez én még csak egyet vagyok bátor felemlíteni, tudniillik azon nézet nyilvánításokat a monarchia másik államában, melyek Magyarországra vonatkozólag az alakuló czukorgyárakkal szemben nyilvánulnak — mondom — ezek összessége mindenesetre a kereskedelmi és közgazdasági csendes háborúnak azon jellegét viseli magán, melylyel szemben a tisztelt kormány nem lehet eléggé óvatos, nem lehet eléggé erélyes, ha Magyarország közgazdasági érdekeit megoltalmazni kívánja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hiszen, t. ház, mi haszna van a vámés kereskedelmi szerződésből Magyarországnak, ha még az is megtörténhetik, hogy az ily forgalmi tárgyaknak piaczai is megszűkülnek ? Hiszen akkor Magyarország a vám- és kereskedelmi szerződés tekintetében csak hátrányokat szenved és kizsákrnányoltatik (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) s annak még azon minimalis előnyeit sem élvezheti, a melyekre legalább eddig számíthattunk. (Igaz ! ügy van! balfelöl.) De legyen szabad továbbá kérdeznem azt is, hogy hol van itt a határ? Hiszen jövőre a magánintézetek által kibocsátott egyéb kereskedelmi és forgalmi papírok is kitiltathatnak. Mi áll útjában annak, hogy holnap ne történjék meg az, hogy Magyarország intézeteinek részvényei, záloglevelei, sőt tovább megyek, talán az állami papírok is hasonló elbánásban részesülnek, miután itt a határt megvonni nagyon nehéz és bajos; és mert az utóbbiak a többiekkel egészen egy természetűek, t. i. ezek is magánintézetek által kibocsátott papírok és forgalmi értékek. Ezek azok, t. képviselőház, a melyeket ezúttal kiemelni kénytelen voltam s a magam részéről még hozzá teszem, hogy én ezt a monarchia másik fele részéről oly intézkedésnek tartom, a melyet eléggé súlyos kritikával kisérni nem lehet és a melylyel szemben a t. kormány figyelmét fel kell hivni arra, hogy Magyarország érdekeit ne csak 7*