Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-224

50 224 országos ülés április 11-én, csütörtökön. 1889. náui méltányosságból a szomszéd kormánytól, hogy mielőtt oly törvényt akar hozni, a melylyel ez államnak értékforgalma megváltoztattatik, vagy korlátoztatok, erről legalább néhány nappal előbb a magyar kormánynak értesítést adjon. Ez alkalommal ez, a mint azt a pénzügyi bizottságban magától a volt pénzügyministertől, a ministerelnöktől megtudtam, nem történt. A magyar kormány ép ugy meg volt lépetve ez osztrák intézkedés által, mint meg volt lépetve a kereskedelmi és ipari világ. Méltóztatnak képzelni, t. ház, hogy én már pártállásomnál fogva is csak örömmel íüdvözlöm az osztrák kormányt azon a téren, amelyre lépett Én örvendek, a hányszor azt látom, hogy nem veszi oly komobyan tekintetbe azt a speciális viszonyt, a melyben velünk van, akkor, a mikor felfogása szerint Austriának anyagi érdekei forognak kérdésben. Óhajtanám, hogy a mi kormányunk is hasonló utat kövessen s hogy csakis saját országunk érdekét viselje szivén s ne gondoljon mindig azzal, hogy mit fog ehhez az osztrák kormány mondani; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert nemcsak e téren s most történik e meglepetés. Az osztrák kormány egy idő óta egyáltalában nagyon különös allureket vesz föl, olyanokat, a melyek felfogásom szerint még a fennálló törvényekkel is már merő ellentétben állanak, a mi ellen nem nekem, hanem önöknek kellene tiltakozniuk, én ellenkezőleg ismételem, örömmel üdvözlök minden tágítást, a mit azok oda át a közös vámterületi viszonyon tesznek. És erre csak két példát akarok felhozni, mely az utolsó napokban merült fel. (Halljuk!) Nem messze Bécstől, Si-Marxban. április elsején nagy vágómarba vásár volt s három vagy négy nappal a vásár megtartása előtt, midőn a magyar kereskedők már a vásárra készültek s úgyszólván már útban voltak marháikkal, megjelent az osztrák ministernek egy rendelete, melylyel, felfedezvén azt, hogy Magyarország egyes részein marhavész mutatkozik: e czímen részint tiltó, részint tetemesen korlátozó szabályokat állapít meg, melyek szerint a vágómarha bevihető. Ennek következménye az volt — kereskedőknek saját leveleiből tudnám kimutatni — hogy több, mint fele annak, a mi már útban volt, be sem eresztetett és nem is versenyezhetett a vásáron. Ez az egyik. A másodikat mindnyájan ismerjük. Nem új dolog. Már régóta tudjuk, hogy Cseh- és Morvaország első sorban, de Austriának némely más tartományai is, rendszeres harczot folytatnak a magyar liszt ellen. Láttuk ezt már a legkülönbözőbb variatiokban, de eddigelé mindig csak az illető ipar és kereskedelmi körök tették és az osztrák kormányban meg volt legalább az a sze mérem, hogy tetesse, mintha mindez tudta és beleegyezése nélkül történt volna. Most azonban alig 3 — 4 napja az osztrák kereskedelmi ministeriumnak egy hivatalos képviselője, Witteck nyilvános ülésben nem csak támogatta e mozgalmat, de oly kegyetlenül és szerintem oly igazságtalanul támadta meg a magyar kormány eljárását, különösen tariffa-politikánkat, csak azért, mert saját érdekeink védelmére van irányozva, hogy egyenesen felbátorította a magyar liszt elleni harczra Austriát. Valahányszor az önálló vámterület kérdése e házban előfordult, ugyanannyiszor a t. kormányelnök ur előállott azzal, hogy ha egyéb nem szólana a közös vámterület mellett, elég volna az a fő ok, hogy a két szomszéd állam, mely közös fejedelem alatt van, ne legyen állandó vámháborúban. Hát lehet-e annál állandóbb vámbáborút képzelni, mint a minőben mi vagyunk és vagyunk épen a közös vámterület miatt; ez annak logicai következménye. (Ugy van! balfelöl.) Mert ha önálló vámterületünk van és csak szerződéses viszonyban vagyunk Austriával, mint külön vámterülettel, igen természetes, hogy minden kedvezményért, melyben ő részesít minket, mi hasonló kedvezményben részesítenők más téren. Mindig volna eszköze a compensationak és Austria méltán tartana minden oly lépéstől, mely a magyar iparnak, kereskedelemnek ártbatna, mert félne, hogy Magyarország hasonlókép fog eljárni és a külön vámterület alapján revanche-sal fog élni és sújtani fogja az ő termékeit. így azonban biztosítva lévén a közös vámterület alapján és tudván a múltból, hogy ő merhet bármit, de a magyar kormány nem mer soha semmit: neki merészkedik, ugy hogy most már hivatalosan, nyíltan mer fellépni, nemcsak oly dolgokban, a hol — beismerem — szabadságában állott intézkedni, csak illedelmes nem volt tőle és helytelen volt: de fellép oly dolgokban is. hol egyenesen fennálló törvényekkel jön ellentétbe. Ezeket kiemelni kötelességemnek tartottam. Egyébiránt az adott kényszerhelyzetben kijelentem, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben, elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy István jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről csak röviden kívánok szólani, mert hiszen azon helyzetben vagyok, melyben az előttem szólott t. barátom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom; elfogadom egyfelől arra való tekintettel, hogy én helyeslek a magam részéről minden oly irányt, mely a nyerészkedési kedvnek és viszketegnek j lehetőleg a kellő korlátok közt útját szegi és a | solid tőkét az iparvállalatok felé terelni törekszik ; | de elfogadom másrészről és főképen azért, mert a