Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-223

228. országos ülés április 10-én, szerdán. 188!). 41 nak érdekében mindazok, a miket a t. képviselő ur a boesánatkérésen kivül elmondott, a naplóból egyszerűen Nagyassanak ki. (Helyeslés balfelől.) De a magam részéről nem akarok ilyen indítványt tenni. Teljesen a t. többségre bkom annak megítélését, vájjon ilyen helyzetben mikép helyes cselekedni. Egyet azonban ki kell emelnem és ez az, hogy a t. képviselő ur — bár én is ugy, a mint Eötvös Károly t. barátom említé, politikai ellenfele vagyok Tisza Kálmánnak bár én is azok közé tartozom, kik az ő ellenesei — soha se fog engem oda vezetni, hogy akár Tisza Kálmán, akár pedig bárki más fejének bármily körülmények között is pisztolyt szegezzek. (Helyeslés balfelől.) Ha a t. képviselő urnak ilyen előzmények után kellett a parlamentben nyilatkoznia: talán a t. többségtől elvárhatjuk, hogy ily tények fölött legalább véleményt nyilvánítson. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok, t. ház, jó tanácsosai szolgálni; de a magam részéről kijelentem, hogy akkor, mikor valaki itt a házban nyíltan bevallja, hogy a ministerelnököt le akarta lőni, vagy a beszámíthatóságot kell kétségbe vonni, vagy pedig intézkedni kell. (Ugy van! balfelől.) Még csak egy nyilatkozatot teszek s ez az, hogy engem ugy a múltban, mint a jelenben az vezetett és fog vezetni ezentúl is, hogy a parlament porondján tisztességes fegyverekkel kell küzdeni, de személyes és társadalmi térre a politikai különbséget átvinni nem szabad. S habár magamra nézve mindig megtisztelőnek tartottam is, ha képviselőtársam barátságával megkeresett, azt senki sem mondhatja rólam, hogy én barátságomat valakinek feltoltam volna. Ezt különösen Rohonczy képviselő urnak méltóztassék tudomásul venni, a kinek bőséges alkalma volt erről meggyőződést szerezni. Ezeket tartottam szükségesnek a magam részéről elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt ismétlem, hogy én őszintén sajnálom, hogy e nyilatkozatomra alkalom nyilt. (Helyeslés.) Mocsáry Lajosi T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Rohonczy Gedeon képviselő ur az én nevemet is felemlítette. Megvallom, a nagy zajban, mely szavait kisérte, azoknak egész terjedelmét és igy azok egész horderejétsem voltam képes felfogni; de annyit megértettem, hogy a képviselő ur is azon hitben van, hogy e pártra, a melyhez tartozni szerencsém van, árnyat vethez az, hogy én ismert nemzetiségi elveim és nézeteim mellett ezen párton foglalok helyet. Mennyiben vethet árnyat ezen pártra az én itt létem, erre vonatkozólag megadtam már más alkalommal a kellő magyarázatot; de megadta a magyarázatot maga e t. párt is, (Zajos helyeslés a KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XI KÖTET. szélső baloldalon. Felkiáltások: Éljen Mocsáry Lajos !) Azt hiszem, hogy e tekintetben magok az illetők sokkal competensebbek ítélni, mintát, képviselő ur, a ki mai felszólalásával is csak azt bizonyította be, hogy, fájdalom, még most is azon önkívületben van, a melylyel menteni akarta azon tettet, melyet itt a házban elkövetett volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve .... Török Zoltán: (Általános felkiáltások: Eláll! Eláll!) Előre is megígérem, hogy személyes kérdésekbe avatkozni nem fogok; de gondolom, az ily fontos javaslat, mint a szőnyegen forgó, megérdemli, hogy az tárgyilagosan, minden oldalról megvilágittassék. (Halljak! a jobboldalon.) Minthogy e részben még csak az előadó nézetét volt szerencsénk hallani, a mely nézettel az én egyéni meggyőzőilésem homlokegyenest ellenkezik : méltóztassék nekem megengedni, hogy e tárgyban néhány rövid szóban elmondjam nézetemet. (Halljuk! a jobboldalon.) T. ház! Mikor Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát megtette, a mely abban cnlminált, hogy a jelen ügyben mily intézkedés teendő, hogy jövőre ily eset elő ne fordulhasson s a mikor ezen indítvány a mentelmi bizottsághoz volt utasítandó, akkor én ugy fogtam fel a képviselő ur indítványát, hogy az egyfelől a ház méltóságán ejtett sérelem megtorlását czélozza, másfelől pedig praeventiv intézkedéseket kivan a jövőre. Én, t. ház, akárhogyan keresem is itt e javaslatban az ezen intentiónak megfelelő véleményt, azt nem tudom feltalálni, noha kétségtelen tény, hogy a ház méltósága meg van sértve, ha annak egyes tagjai bárki részéről is sérelemnek vannak kitéve. Ámde a ház méltóságán nemcsak képviselő által, hanem egy más egyén által ejtetett sérelem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon ) Azt hiszem tehát, ezen sérelmet szó nélkül Nagyni nem lehet és nem szabad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy szerintem nem elég a büntető törvénykönyvre hivatkozva kimutatni, hogy itt ezen az alapon a sérelemért elégtételt nem szerezhetünk, hanem én a praeventiv intézkedés megtételét abban láttam volna, ha a bizottság véleményt adott volna az iránt: mi szükséges arra nézve, hogy jövőre ily eset elő ne fordulhasson s ha netalán mégis előfordulna, az inegtoroltassék. Ennélfogva, t. ház, én a következő indítványt vagyok bátor bererjeszteni elfogadás végett. (Halljuk! Halljuk!) „A képviselőház a mentelmi bizottságot oda utasította, hogy hasonló eseteknek jövőre való meggátlása iránt intézkedést hozzon javaslatba. Minthogy azonban a mentelmi bizottság az eztigyG