Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-223
40 223. orbzägoh ülés április lü-én, szerdáin 1889. mét azonban feltolnia egy férfira, ki nem nyúl érte, nem szabad soha. Mert a no azon percében, a melyben azt teszi, elveszte „prestigét". (Mozgás.) E nagy természetben mindenütt a nőnek türelemmel várni kell, ha még ugy dobog is a szive, mig a férfikéz érette nyúl. (Mozgás.) S csak egy joga van: a nynjtott kezet, ha nem azé, kit szeret, visszautasítani. Uraim! Beszéljünk nyíltan és őszintén : Önök Mocsáryn kivül, az ország szivéből való tiszta magyar kerületeket képviselnek, de nem ismerik eléggé az ország határszéleit. (Ellenmondás szélső balfelöl.) Nem ismerik eléggé hazánk nemzetiségi viszonyait s nem vették számba s nem mérlegelték soha eléggé a gróf Andrássy Gyula által jelzett hadászati, geographiai és politikai átalakulásokat a continensen. A függetlenségi elvek — eltekintve a jelenleg egységes monarchia biztos veszélyeztetésétől — e hazában levő, más nyelvű nemzetiségűekre erővel, utó-megbánás nélkül rá nem octröyálhatók; (Zaj a szélső haloldalon) a magyar fajnak hazánk más nyelvű nemzetiségeit, ha nem is nyelvükbeu, de szivükben előbb meg kell hódítanunk. Hogy büszkén vallja magát a nyelvére szerb, oláh vagy tót magyar polgárnak. S mi itt Tisza Kálmán oldalán ezen működünk. Bennem azonban él a remény, hogy majdan talán a messze távolban, ha a haza minden egyes polgárának szive egybeforrt, lehet és lesz majd az egész nemzet kérője önöknek. S hiszem, hogy akkor a korona egy perczig sem fog habozni áldását ránk adni. De mig e perez el nem érkezett, addig irják fel önök a jövőben a türelem jelszavát. És ezek után ismét leborítom az általam felemelt leplet, adja Isten, hogy örökre vessük már a közel múlt napokra a feledés fátyolát. S kérem önöket, ha ugy tetszik s hogy e folt, melynek eszköze én valék, általunk s mindenki által örökre feledve legyen, itt van, nyújtsuk egymásnak ismét régi baráti jobbunkat s küzdjünk tovább türelemmel, higgadtan és nemesen elveinkért. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Elnöki T. ház! Kénytelen vagyok magamra vonatkozólag egy nyilatkozatot tenni (Halljuk! Halljuk !) a t. képviselő ur beszéde folytán. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy azon bizonyos napon, midőn én az ülést bezártam, ő kényszerített engem, hogy azt újólag megnyissam. Bocsánatot kérek, de az ugy nem lehetett, mert én az ülést egy képviselőnek kényszerítésére sem nyitottam volna meg. Engem erre a ház többsége, melynek ehhez joga van és a viszonyok kényszerítettek, mert azon vélemény terjedt el, hogy lehetséges határozatot hozni. De midőn a | többség átlátta nyilatkozatom folytán, hogy az ! lehetetlen: ettől mindjárt elállott. Méltóztassanak elhinni, jobb lett volna akkor talán meg sem nyitni, mert ez volt előkészítője a későbbi zajos jeleneteknek és sajnos következményeknek. Különben most Eötvös képviselő urat illeti a szó. Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a t. ház becses idejét pazarolni nem fogom. A kérdéseknek és tárgyaknak oly özöne merült fel Rohonczy képviselő ur felszólalásában, hogy a kérdéseknek és tárgyaknak egész özönéhez volna jogom szólani-, személyes kérdésben is, de a napirendre tűzött tárgy alkalmából is. De én egyik czímen sem élek azon joggal, hogy hosz szasán szóljak e kérdéshez. (Helyeslés.) Midőn azonban azt, a mit Rohonczy Gedeon képviselő ur rám és eljárásomra vonatkozólag mondott, noha azt nagy részben egyáltalán nem, vagy csak nem jól hallottam, midőn, mondom, a t. képviselő urnak sértő és megbélyegző kifejezéseit egyszerűen visszautasítom; egyszersmind megjegyzem azt, hogy, habár én Tisza Kálmán ministerelnök úrral a politikai téren mindig szemközt álltam, politikáját sokszor hibásnak, politikai eljárását egybenmásban incorrectnek tartottam is, de őt jellemtelen embernek életem egyetlen pillanatában sem tartottam. (Élénk helyeslés.) A másik pedig, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy midőn szemközt ál 1 valaki velem, bármit tett is vélem — még ha apámat ölte volna is meg — ha fegyvertelen és védtelen — én öt meg nem lövöm. (Élénk helyeslés balfelöl) Minthogy pedig Rohonczy Gedeon t. képviselő ur, saját helyzetének súlya miatt most fegyertelen és védképtelen, azért neki most többet nem felelek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Jogom, sőt más körülmények között kötelességem is volna, azokra, a miket Rohonczy Gedeon képviselő ur elmondott, terjedelmesebben válaszolni. Én azonban nem élek ezen jogommal és felmentve érzem magam ezen kötelesség alól, mert csak egy nyilatkozatot leszek bátorát, képviselő ur érdekében tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy részemről a legőszintébb sajnálkozásnak kifejezése az, mely helyén van akkor, midőn a t. képviselő ur mai felszólalását végig kellett hallgatnunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt, t. képviselőház, még értem, ha valaki első felindulásában olyan cselekedetet követ el, a melyért aztán szent Ágoston türelmességével kell bocsánatot kérni; de azt már csakugyan nehéz megérteni, hogy komolyan, előre elhatározva s megfontolva mondjon el valaki a parlamentben olyanokat, a minőket a t. képviselő ur imént előadott. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én a magam részéről, ha személyesen nem lennék érdekelve, azt az indítványt tenném, hogy a parlament méltóságának és a képviselők közötti kartársi viszony
