Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-223

36 323. országos ülés április 10-én, szerdán 1889. alelnöke, rendjeleket eszközölt volna ki, illeték telének számára. (Mozgás) Egy baráti körben szemrehányást tettek nekem, hogy én az illetővel hogy ülhetek egy padban. Fiatal valék, azt hivém, kötelességein megtenni, a mit mások mondanak és másnap az illető idősb képviselőt a ház folyosóján megszólítana, hogy én vele. mig magát nem tisztázza, egy padban nem ülök. Másnap Ivánka és Komjáthy képviselő urak az illető nevében tőlem elégtételt kértek. Én a lovagias elégtételt megtagadtam, kijelentvén: ha Ivánka és Komjáthy urak magukévá teszi

1-: az ügyet, nekik rendelkezésükre állok. Ezt azonban nem vállalták el s igy a verekedésnél csak mint tanuk s nem mint segédek szerepeltek. Én fegyveremet nem használtam; pedig pár zajos és kucsmás egyetemi tanuló nyilatkozata szerint én csak vívni és lőni tudván, valószínű, hogy lövési jogommal élve, tett nyilatkozatomat egészen beválthattam volna. Nem tettem, mert egy aggra, ha a párbaj szabályok szerint erre jogom volt is, nem lövöm ki fegyveremet. (Mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyra áttérni. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Bohonczy Gedeon: Ezek majd a tárgyhoz vezetnek. (Halljuk! jobb felől.) Én azóta sem az illető képviselőt, sem volt tanúit nem ismerem — s az elsővel egy padban nem ültem. Igaz, hogy e képviselő ur, pár hó eltelte után ismét elfoglalá helyét e házban és pedig azért, mert kortársai és barátjai — e hibájáért — az agg honvédnek régi érdemeit nem birták egészen elfeledni. Engem azonban e fellépésemért egyszer sem ért szemrehányás e pártban, mig e fellépésemért a túloldalon sokan kinevettek s mint látni méltóztatik, 8 év után, gyanusítólag, itt e házban szememre is hányták. De jellemző itt a sors játéka. Amaz elégtételadás után, közvetlen a helyszínén, ellenfelein tanúitól egy másoktól Írásba foglalt nyilatkozatot kapok, mely szerint engem a szegedi árvízveszély alatt, hol mint kormánybiztos működtem, egy tűzoltó arcznl ütött volna s elégtételt venni elmulasz*<ám. Tehát ebből levonhatják, hogy mi volt e nyilatkozat kézbesítésének czélja. A tény valótlansága kiderült s engem az arczulütés, ama nyilatkozat kézbesítőjének, Ivánka Imre képviselő urnak immunitása ellen elkövetett sérelem megvédéseért ért. Ezen eset után pár hóra következett felszólalásom, a Tisza-szabályozás körül előfordult visszaélések miatt. Igaz: e felszólalásom kíméletlen s heves volt és többet markoltam, mint a j mennyit fogni birtam. De sőt többektől félre is j voltam vezetve s a végén cserben Nagyva. Az általam felhozott vádak, annak bebizonyításánál majd mind valószínűtlenekké váltak, kivéve felszólalásom indító okát képező és engemet, valamint választókerületemet közvetlenül érdeklő s általam észlelt, k tiszai 96-ik átvágásnál előfordult visszaélést. Azxzen általam állított visszaélés kiderítése miatt megejtett vizsgálatnál azonban, jelenlétemben az egyik szakértő részről palástolási kísérlet történt; sőt a vizsgálat félrevezetése czé'jából, a szándékosan elrajzolt térképeket, magam lefoglaltam. (Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Uraim ! Azon érzés, hogy én rágalmazónak tűnök fel, pedig ezt a legaljasabb tettnek tartottam és tartom és azon tudat, hogy jóhiszemulcg jártam el, igazam volt s e visszaélés, mert a vizsgálat szerintem nem volt elég erélylyel vezetve, el fogna palástoltatni és mert ugyanakkor máinem gondolva másra, csak saját becsületem tisztázására, annyira elkeserített, hogy egy texvfogamzott meg agyamban Ugyanis a hamis térkép-copiákkal feljöttem Bjtidapestre s egyenesen Tisza Kálmán ministerelnökhöz hajtattam, ki késő este elfogadott, előadásomat végig hallgatta — de annak meghallgatása után kijelenté, hogy ő, miután Torontálmegye alispánját bízta meg a vizsgálat végrehajtásával, ez ügybebeié nem avatkozik. Eltávoztam tőle azon hitben, hogy csakugyan egy jellemtelen emberrel van dolgom. (Nagy mozgás.) S azon éjjelen őrült elhatározásom megérlelődött, melyet még egy utolsó kísérlet előzött meg, tudniillik be akartam másnap korán reggel jutni a Felséghez, a tényállást híven felderítendő.' de ugy szárnysegéde, mint cabinet-irodájának főnöke — azt hívék rólam, hogy őrült vagyok. (Mozgás) a Felségnek be nem jelentének. így reggel 8 órakor újból Tisza Kálmánnál jelentem meg, — azon eltökélt szándékkal, hogy előbb Tisza Kálmánt — s aztán önmagamat lövöm agyon. (Nagy mozgás.) Belépve hozzá, magunk valánk s pisztolyomat Tisza Kálmán fejének szegeztem. (Altalános nagy mozgás.) Szendrey Gerzson: De a pisztoly nem sült el. (Derültség bal- és szélső balfelöl.) Bohonczy Gedeon: E megjegyzés még kevésbé! (Derültség jobbfelöl.) Még egy utolsó kérdést intézve hozzá, hogy teljesíti-e a vizsgálat iránti követelésemet Ez a Tisza Kálmán a legnagyobb nyugodtsággal nézett az őrültté vált pisztolyának csövébe (Élénk mozgás) s e szavakat monda: „Lőjj agyon, ha hiszed, hogy én egy jellemtelen ember vagyok." Azon bátor arez, azon bátor hang, azon büszke halál-megvetés, mely e pillanatban visszatükrözé a jellemes férfit, a nagy hazafit; (Éljenzés jobb-