Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-223
223. országos U5és nprll's 10-én, szerdán. 18S9. 37 felöl) hazám szerencséjére, kijozanítá az őrültet s pisztolyom lehanyatlott. (Mozgás.) És én nem csalódtam Tisza Kálmánban, mert e jellem megérteié velem, hogy a har<a érdeke előzi meg az ént, többet árt, mint használ, ha nyíltan mossuk ki az ország szennyesét s végre: hogy a törvényhozónak nem hivatása múlt bűneinek megtorlását szorgalmazni, hanem annak csakis a jövőbeni meggátlására kell törekednie. Itt van Baross minister ur szavának fényes bizonyítéka. T. ház! Ily átélt személyes tapasztalatok után, csodálkoznak azon. hogy midőn az ország legeszesebb, világhirű ügyvédje, az eszlári per volt védője, mint képviselő, szellemi tehetségeinek brilliroztathatása végett már odáig eljutott, hogy el merte vállalni a magyar nemzet elleni lázító Doda Traján vádperének védelmét, pénzért, meggyőződése ellenére (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Kötelessége !) s elbizakodottságában odáig; is eljutott, hogy .... (Nagy zaj és mozgás a szélső balon. Felkiáltások: Nem ide tartozik! Rendre! Rendre!) Eötvös Károly: Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj.) Elnök: A t. képviselő ur azon megjegyzésére, hogy „pénzért, meggyőződése ellenére", ki kell jelentenem, hogy ily állítást senki sem tehet, mert ezt nem is tudhatja, (Zaj.) Eötvös Károly : Pedig mondta! Ez rágalom ésénvisszautasítom!(Nagy zaj Felkiáltások:Rendre! Rendre!) Elnök: (Csenget.) Kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy ilyen ítéletek kimondásától tartózkodjék. Rohonezy Gedeon: Bocsánatot kérek. E kifejezés „pénzért", ugy van értve, hogy mint ügyvéd elfogadhatja, ha az ügy meggyőződésével nem is egyezik. (Nagy zaj a hál- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hisz ez örültek háza!) Eötvös Károly: Mit ért ön ahhoz! (Nagy zaj.) Mire való az elnök? Mit lehet itt tenni a képviselők ellen? (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások jőbbfelől: Rendre! Rendre!) Elnök: (Csenget.) A mentelmi Vzottság egyenesen arra utalta a. képviselő urat, hogy álláspontját itt fejtse ki. (Zaj.) Eötvös Károly: Ez nem ennek fejtegetése. (Na§y zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Eötvös Károly!) Elnök: Engedelmet kérek; ugy látom, a képviselő ur épen most jutott azon pontra, hogy akkori lelkiállapotát megindokolja. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Félkiáltások: Mi közünk hozzá? Halljuk! Halljuk!) Rohonezy Gedeon: Mi az urak gorombahágait meghallgattuk. Kötelességük minket is meghallgatni. (Nagy és hosszas zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Eláll! Kérjen bocsánatot! Rendre! Rendre!) Eötvös Károly képviselő ur odáig jutott, hogy Magyarország ministerelnökét személyes becsületében is megtámadta, szintén meggyőződése ellenére. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: A hírlapokban fessék elmondani azt, a mi a szivén fekszik, de ne itt! Mozgás jőbbfelől.) önök is elmondottak itt mindent. Eötvös képviselő ur hivatkozott egy alkalommal arra, hogy csak az goromba és türelmetlen, a ki nem érti álláspontját. Ha a t. képviselő ur itt lármáz, (Zaj a szélső baloldalon) akkor azt következtetem belőle, hogy ő nem érti álláspontját. (Derültség jobbfelöl nagy zaj a szélső baloldalon.) Én épen akkori lelkiállapotomat akartam ecseteim. Mikor ilyenek történtek, akkor ne csodálkozzanak az urak, hogy ilye nek után kitör belőlem a hat hétig féken tartott szenvedély és oda vágom a túloldalnak a „ezudar" szót (Nagy zaj a szélső baloldalon. Ugy van! Ugy van! ajobboldaon) és arra kényszerítem a ház t. elnökét, hogy újból megnyissa a már bezárt ülést, hogy mondja ki gróf Károlyi István indítványát, mint a képviselőháznak a tettet megbélyegző határozatát.^ Én, t. ház, ily izgalom és felháborodás után pár pillanatra botlom azon neveletlen ifjúba, ki egyik képviselőtársamat insultálván, beleavatkozásomra előbb szemtelennek nevez, majd arezulüt. (Nagy zaj a szélső baloldalon) Csatár Zsigmond: Ez nem olyan nagy baj (Derültség. Zaj. Halljuk!) Rohonezy Gedeon: És itt van a sors második különös játéka. Az arezulütés ér akkor, midőn Tisza Kálmán becsülete aljas módon megtámadtatván, bennem felháborodik az „Én" s e felháborodásom teszi a képviselőtársamon elkövetett insultusra beavatkozásomat drasticusabbá s majd közvetlen reá ugyanazon pisztolynak, meglehet, hogy ugyanazon golyóját lövöm amaz elvadult ifjúra, a mely egyszer Tisza Kálmánn ik volt szánva (Hossszas, élénk mozgás) s e tettemmel árnyat borítottam a magyar parlainentarismus életére. (Nagy zaj.) De most áttérek és reá akarok mutatni az eredeti és indító okra is. Mint az elmondottakból látni méltóztatik, igy talált engem a véderő-törvényjavaslat Tisza Kálmán oldalán. Megvallom, a törvényjavaslattal eleinte nem is foglalkoztam, a mig fel nem tűnt nekem az e miatti nagyobb izgalom. Beavatám magam — Beőthy Ákos t, képviselőtársam által — megfontolok mindent belátásom szerint s a 14, §-t Tisza Kálmán iránti feltétlen bizalmam és ragaszkodásom daczára nem voltam hajlandó megszavazni. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ne neveletlenkedjenek az urak, annyit mondhatok! (Szűnni nem akaró zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát mi ez ?) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, tessék a tárgyra áttérni. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mit akar azzal Rohonezy mondani?) Ily módon
