Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-223

228. országos ülés április 10 én, szerdán. 1889. 31 magyar alattvaló életét s bár ez a magyar kormány tudomására hozatott, a magyar kormánynak csak egy köszönő szava sem volt ezért. Hja, hisz csak 13 magyar alattvalóról volt szó. Az ily dolgok egy cseppet sem alkalmasak arra, hogy az ínségbe jutott magyar tengerészekért a külföldiek valami nagy lelkesedéssel hozzanak áldozatot. De hisz nem teszik meg értük a magyar, vagy mondjuk osztrák-magyar hatóságok sem. Higyje el a tisztelt kormány, barbárnak mondható azon eljárás, melyet ő, vagy külföldön levő meghatalmazottjai az Ínséges osztrák-magyar tengerészekkel követ s szívesen ragadtam meg az alkalmat, hogy ezeket elmondjam, remélve, hogy kormányunk ezt tanulmánya tárgyává teszi s ha kell. törvényhozás útján is siet e bajon segíteni. Különben a szőnyegen levő törvényjavaslatot, a legnagyobb örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház s Engedje meg a t. ház, hogy egy pár szóval reflectáljak az előttem szólt t. képviselő ur előadásának azon részére, melyben oly dolgokat említ fel, melyek talán nem egészen ugy állanak, a mint azokat előadni szíveskedett. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur első észrevétele arra vonatkozott, hogy czélszerű volna Uruguayval, az északamerikai államokkal és még nem tudom, mely államokkal, hasonló szerződéseket kötni. Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy midőn a kormány az Angliával kötött szerződést, beterjesztette, a törvényhozás előtt azt is kifejtette, hogy ez a mozgalom tulajdonképeu nem az egyes államokkal való szerződés kötésére vonatkozik, hanem egyáltalában arra törekedett és ugy lett kezdeményezve, hogy az összes államokkal egy nemzetközi szerződés köttessék ép ugy, mint a posta- vagy távirda-szerződesek, melyekben valamennyi nemzet benne van. De miután oly sok nehézség merült fel, hogy a különböző nemzetekkel egyszerre egy szerződés nem volt köthető, a kormány azt az utat választotta, hogy az egyes nemzetekkel egyenként kötötte meg a szerződést, mertigy hamarább jutott czélhoz, mint ha valamennyi nemzetet egy kalap alá vonta volna. Tehát az a törekvés, melyet a t. képviselő ur kijelölt, a kormány részéről már kezdetben megvolt és ezért nem is volt szükség erre a figyelmeztetésre, miután a kormány maga is kijelentette ezt. Egy észrevételt kell még tennem arra vonatkozólag is, a mit a t. képviselő ur az Angolországgal kötött szerződés tárgyában tett. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben a kormány, mikor az Angolországgal kötött szerződést előterjesztette, kifejtette azon indokokat, miért nem lehetett és nem lehet Angolországgal azt a kedvezményes viszonyt elérni, a melyet Spanyolországgal vagy Olaszországgal elértünk. A t. képviselő ur legjobban fogja tudni, hogy az angol törvényhozás az angol matrózokat kiváló és különös figyelemben részesíti és hogy van egy angol törvény, mely azt mondja, hogy más matrózt támogatni nem lehet. Ezzel szemben tehát hiába erőszakolnánk és erőszakolta volna a kormány, hogy megváltoztassa az angol közvéleményt. Meg kellett tehát a kevesebben, vagyis abban nyugodni, hogy legalább a eolóniákban és ott, a hol ez lehetséges, a segélyezést elérjük. (Helyeslés jobbfelől.) Egy megjegyzése volt a képviselő urnak, a mely két eoneret esetre és a magyar tengerészeknek külföldöni bánásmódjára vonatkozott. (Halljuk! Halljuk!) En a eoneret esetekre ebben a pillanatban nyilatkozni nem tudok; mert ezek oly számosak, hogy minden egyes eoneret esetre kimerítő felvilágosítást nem adhatok. En tehát csak azokat az elveket fejtegethetem, a melyek szerint a magyar tengerészek a külföldön támogattatnak, illetőleg védelmeztetnek. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a consulok a törvény s régi — törvény erejével biró — rendeletek értelmében utasítva vaunak az ínséges osztrák és az ínséges magyar alattvalók hazaszállításáról gondoskodni. Méltóztatnak tudni azt is, hogy a közös külügyministerium budgetjében van egy külön tétel, a mely az Ínséges tengerészek hazaszállítása érdekében vétetett fel s a mely évenként a kitűzött czélra fel is használtatik. Tehát az az elv, hogy a magyar ínséges tengerészek a külföldön segittessenek, illetőleg, hogy azok hazaszállítása államköltségen történjék, megvan és ha e tekintetben egyes concrét panaszok merülnek fel, méltóztassanak azokat a kormány elé terjeszteni és a törvény alapján minden esetre segítve lesz az esetleges mulasztáson. Még egy pontot méltóztatott felemlíteni a t. képviselő ur, azt tudniillik, hogy más, például az angol nemzet mit tesz, hogy ha az angol matrózok érdekében külföldi nemzetbeliek, vagy valamely más állam polgárai eljárnak, illetőleg ha azokat támogatják. Ezzel szemben méltóztatott azt felemlíteni, hogy ha magyar alattvaló vagy tengerész mentetik meg vagy támogattatik külföldi tengerész által, Magyarország részéről nem történik semmi. E concrét esetre nem válaszolhatok, mert az adatok nincsenek kezemben; de méltóztassék megnézni, vagy figyelemmel kisérni a tengerészeti hatóságok jelentéseit; méltóztassék figyelemmel kisérni a hivatalos lapot és meggyőződhetik a t. képviselő ur arról, hogy évenként több izben történnek kitüntetések, ajándékozások, a melyek a magyar kormány initiativájára a külföldi polgárok számára adatnak azért, mert magyar ínséges tengerészt vagy hajóst mentettek meg, illetőleg támogattak. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt kötelességem volt felemlíteni azon vá-