Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-223
B2 222. országos ülés áprilsi 10-én, szerdán. 1889. dákkal szemben, melyeket a képviselő ur felhozott. (Helyeslés jobbfdől.) Elnöki Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czítn. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a czímet és az egyezmény egyes pontjait, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E törvényjavaslatban a bizottság ugyanazt a módosítványt proponálja, melyet a t. ház már az előbbinél elfogadott. Azt hiszem tehát, a t. ház azt itt is elfogadja. Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadva lévén, annak végmegszavazása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a képviselőház mentelmi bizottságának 284. számú véleményes jelentése, Svastics Gyula országgyűlési képviselő' ur mentelmi jogának megsértése s a képviselői mentelmi jognak tanuzási kényszer esetén történendő alkalmazása tárgyában. Méltóztassék meghallgatni a bizottság jelentését. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Krajtsik Ferencz, a mentelmi bizottság előadója: A képviselői mentelmi jog, mint a t. ház tudja, hazánkban tételes törvények által szabályozva nincs. Európa többi alkotmányos államai törvényelvkel rendezték e kérdést; nálunk azonban éveken át egyes mentelmi esetekből kifolyólag, csak bizonyos hézagos gyakorlat fejlődött ki, a mely a képviselői mentelmi jogra vonatkozólag mindenkor zsinórmértékül szolgált, valahányszor a t. háznak mentelmi ügyben kellett határoznia. Hézagosnak mondom e gyakorlatot, mert azon feltételt, amelyen belül a mentelmi jog mozog, be nem tölti. Naponként fordulnak elő esetek, a mikor nemcsak a végrehajtó hatalom egyes közegei, nemcsak e ház egyes tagjai, de maga a ház sincs tisztában azzal, hogy vájjon mentelmi, vagy pedig más kérdéssel állunk-e szemben. Mai nap sincs még az a kérdés megoldva, hol veszi kezdetét tulajdonképen a képviselőt megillető immunitás és hol vannak azok a határok és azok a korlátok, melyeken túl az már a jogosság attribútumát is elvesztette. Nem csoda tehát, t. ház, ha az eszmék és felíogások ezen, hogy ugy mondjam, homályában, a hatóságok, bíróságok és egyes képviselők közt a mentelmi jog kérdésében sokszor collisiók támadnak, a melyeknek természetes következménye az, hogy az ezen collisióból keletkezett kérdések, mert ezeknek megoldására speciális bíróság nincs, a képviselőház elé vitetnek és a képviselőház van hivatva ezen kérdésekben az Ítéletet meghozni. Egy ily collisióból származott kérdés fekszik most a t. ház előtt, melyre alkalmat Svastics Gyula képviselő urnak egy esete adta meg s a, melyre vonatkozólag abba a helyzetbe jött a képviselőház mentelmi bizottsága, hogy egy határozati javaslatot terjeszt a ház elé, melyet elfogadtatni kér. Nem akarom a t. ház béketurését hoszszabban igénybe venni és ezért nem fogok magára a tényállásra és azokra az érvelésekre, melyek az igazságügyminister, a képviselőház elnöke és a mentelmi bizottságnál előfordultak, kiterjeszkedni, mert azok a bizottság jelentésében részletesen fel vannak sorolva. Csak röviden inkább kivonatilag fogom felemlíteni a tényállást s azon indokokat, melyek a mentelmi bizottságot arra indították, hogy az elfogadásra ajánlott határozati javaslatot a ház elé terjeszsze. Svastics Gyula, Somogymegye marczali kerületének országgyűlési képviselője, a tapolczai kir. járásbíróság által, az ugyanezen bíróság előtt folyamatban volt egy bűnügyben, mint tanú megidéztetett; azonban a megidézés daczára a kitűzött határnapon a bíróság előtt meg nem jelent. Ennek következtében a kir. járásbíróság, hivatkozva a fennálló törvényes szabályokra, Svastics Gyula képviselő urat 50 forint pénzbirságban marasztalta el és egyúttal újabb határnapra azzal idézte meg, hogy a mennyiben meg nem jelennék, elővezettetése fog elrendeltetni, más szóval, hogy személye ellen kényszerrendszabályt fog alkalmazni. Svastics Gyula képviselő ur a tapolcziű járásbíróság ezen eljárásában a mentelmi jog megsértését látva, panaszával egyenesen a képviselőház t. elnökéhez fordult és kérte az ellene elkövetett sérelemnek orvoslását. A képviselőház elnöke Svastics Gyula képviselő ur ezen feljelentését az igazságügyi minister úrhoz tette át, azon óhajának adván kifejezést, hogy a bíróságok, valahányszor képviselőt, mint tanút maguk elé idéznek, mindannyiszor esetrőlesetre a képviselőháznak beleegyezését kérjék ki ezen birói actusra vonatkozólag. Az igazságügyminister az elnök ezen átiratára 8016/88. szám alatt terjedelmesebb átiratban válaszolt s a válasz lényegesebb pontjai a következők: (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminister azt mondja, hogy a mentelmi jog az eddigi gyakorlat szerint a képviselőház tagjait csak annyiban illeti meg, a mennyiben azok mint vádlottak a bíróság elé idéztetnek ; ha azonban mint tanuk idéztetnek meg és meg nem jelennek és ennek következtében ellenük kényszereszközök alkalmazandók, ez esetben a mentelmi joggal nem védekezhetnek.
