Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

241, országos tlés mi és kijelentem, hogy a t. képviselő úrtól semmi irányban leczkéztetést el nem fogadok. (Helyeslés jobbfeW.) És még egyet bátorkodom megjegyezni. (Halljuk!) Még azt is megtettem volna, hogy rögtön válaszoljak és csak azért nem szólottam fel abban a perczben, mert ép egy függetlenségi párti t. képviselőtársam volt itt nálam, véleményemet kérve, bizonyos ügyben s nem akartam neki azt a választ adni, hogy távozzék innen, mert most nem beszélhetek vele. (Helyeslés.) Méltóztassék tehát figyelemmel lenni az ember iránt, hiszen nem téphetjük szét magunkat. Áttérve a tárgyra, t. ház, válaszom nagyon egyszerű lesz. A t. képviselőház megfogja engedni, hogy én most tartózkodom a rendszer megbeszélésétől. Erre nézve a múltkor félig meddig megállapodás is történt köztünk. De annyit kénytelen vagyok megjegyezni, hogy bármiféle rendszert méltóztassék választani, a melyben oiy tisztviselők szerepelnek, a kiktől szakadatlan tevékenységet, az administratióban való részvételt és az ezzel kapcsolatos kötelességek teljesítését kívánják, azt. hogy azon tisztviselőknek bizonyos idő és körülmények után bekövetkező ellátására ne történjék gondoskodás, lehetetlenségnek tartom. T. képviselőház! A nyugdíjakra nézve nekem nagyon egyszerű nézetem van. Ha a t. képviselő urak akár a magánéletben is szolgálatokat vesznek igénybe valakitől, lehetetlen, hogy be ne ismerjék azt, hogy különösen a mai világban a szolgálatnak megfelelő jutalmazásra tart számot mindenki. Sajnos, hogy az ex nobili offieio eljárás ma már nem oly divatos eljárás, mint volt régebben. Ha ma arra, t. képviselőház, hogy valaki egy fontos állást betöltsön, ebben az országban elegendő volna az, hogy valaki nagy vagyonnal bir, bizonyára mindenki a mellett volna, hogy nyugdíjt adni nem szükséges; de miután ma már túl vagyunk ezen az állapoton, miután ma már nemcsak a vagyon, de képesség és qualificatio is szükséges ahhoz, hogy valaki ily eminens állást betöltsön, lehetetlen elzárkózni az elől, hogy ezen férfiak, ezen alkalmazottak részére is bizonyos biztosíték adassék, bizonyos idő elteltével. Ezen szempontból indult ki 1886 ban a törvényhozás, midőn megalkotta a 2 lik törvényczikket, melyben megállapította a főispánok nyugdíjaztatását is. Tudtommal ma még igen csekély összeg az, mely e czímén ezen költségvetésben előirányozva van; de az alig 2 évvel ezelőtt meghozott törvénynek módosítását ezen incidensből kívánni nem volna helyén való és mert én ugy elvileg, mint különben is ezen törvényes intézkedések fentartását óhajtom, addig is, míg a rendszernek, mit méltóztattak mondani, alapos módosításával kapcsolatban, ezen ügy később tovább sza341 bályozható lesz, kérném a t. házat, hogy az indítvány mellőzésével a tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jöbbfelöl.) Elnök I Pulszky Ágost képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén szólani. Pulszky Ágost: Személyes megtámadtatás czímén kívánok szólani; személyes megtámadtatás czímén annyival inkább, mert a mint láttam, az igen t. képviselő ur csak félbeszakította beszédét és én alkalmat akarok neki adni arra, hogy megmondja, hogy azt, a mit insinuatiókép egészen jogosulatlanul használt fel ellenem, nem ily értelemben használta; mert az igen tisztelt képviselő ur, a kivel együtt szerencsém, vagy szerencsétlenségem van — a mint ő mondja — majdnem 20 év óta együtt működni e képviselőházban, egész politikai multamból igen jól tudhatja nemcsak azt, hogy nem tartoztam azok közé — és nem is fogok tartozni soha — a kik a ministerek szavát lesik csak azért, hogy a szerint cselekedjenek, hanem azt is, hogy azok közé sem tartoztam — és azok közé sem fogok soha tartozni — a kik a ministereknek, vagy bárkinek szavait csak azért lesik, hogy az ellenkezőt mondják. (Helyeslés jóbbfdől.) Én sem az egyiket, sem a másikat nem teszem és a t. képviselő ur, ha a multakra emlékszik és a jelen situatiót is nézi, tudhatja igen jól, hogy én képviselői függetlenségemet kötelesség szerint mindenkép megőriztem; megőriztem ministerekkel, megőriztem ellenzékkel, megőriztem pártfeleimmel szemben. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ily képviselővel szemben, azt hiszem, az insinuatio teljesen jogosulatlan. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Beőthy Ákos képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén szólni. (Halljuk!) Beőthy Ákos: T. képviselőház! Talán van nekem is személyes kérdésben felszólalni jogom akkor, a mikor a t. minister ur azt mondta, hogy én vele szemben gorombáskodtam és azután meg akartam őt leczkéztetni, a mit ő természetesen egész határozottan visszautasít. Hogy nem voltam goromba, erre nézve talán elégséges t. elnökünkre hivatkoznom, mert ha inparlamentaris módon beszéltem volna, bizonyára első sorban ő figyelmeztetett volna engem erre. (Helyeslés balfelől.) A mi a leczkéztetést illeti, én azt gondolom, hogy az ember holta napjáig tanul és a t. pénzügyminister ur maga, tehát a minister urnak egy eollegája épen azt mondta a múlt alkalommal, hogy ő nem restéi tanulni. Csak az utasítja vissza a leczkéztetést, a ki magát iufallibilisnak tartja. Ha a t. minister ur annak tartja magát, nekem az ellen kifogásom nem lehet. De az egész kérdés a körül fordul meg, hogy nekem abban, a mit mondtam, igazam volt-e vagy sem? Nekem igazam volt, mert az elnök ur már be akarta zárni a vitát és akkor szólaltam fel, azért, hogy be ne ns 18-án, hétfőn. 1689.