Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

341 241. országos Blés m&jcs 13-án, nettón. 1889. zárassék. A t. minister nr azt mondja, hogy ő csak azért nem szólalt fel rögtön, mert valakivel beszélt. Ez állana, ha a t. minister ur ezt ez egyetlen egy alkalommal tette volna; de folytonosfm, systematice az egész vita folyamán, kivéve az előbbi tételt, ekkép járt el. Hogy pedig ez inparlamenLaris eljárás, azt minden iskolás gyerek, kinek a parlamentarismusról fogalma van, tudja. (Élénk helyeslés és derültség a hál- és szélső baloldalon) Baross Gábor, mint belügyminister: T. ház! Miután a t. képviselő ur utolsó megjegyzése a t. túloldalon tetszett, megjegyzésének értékét oda engedem át. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ismételten kijelentem, t. ház, hogy egyszer sem mulasztottam el felszólalni, a mikor azt kötelességemnek tartottam és tagadom — tessék megnézni a naplót — mintha e tekintetben elmulasztottam volna kötelességemet. Ennek következtében visszatérek arra, a mit a t. képviselő ur mondott: Tanulni igaz, legfőbb kötelességemnek tartom és fogom is ezt tenni, a mig élek; de min dig meg fogom válogatni, hogy kitol. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Horánszky képviselő ur félbeszakított beszédét kívánja folytatni. Horánszky Nándor: T. ház! Az előttem szólt igen t. minister urnak utóbbi nyilatkozatáról, a mely közte és Beőthy Ákos t. barátom közt szóba jött, megemlékezni tovább nem kivánok ; de el kell intéznem nekem is azon személyes kérdést, a melyre Pulszky Ágost t. képviselőtársam alkalmat szolgáltatott, illetőleg, a melyet tőlem — mondhatnám — kivánt. A mit reá vonatkozólag mondottam, azt nem a személye, hanem a politikai eljárása iránt bennem élő és azt hiszem, indokolt nézetként nyilvánítottam ki, mert a t. képviselő urnak épen azon 20 éves politikai múltja és azon politikai múltnak variánsai azok, a melyek következtében azon megjegyzést tettem, hogy a t. képviselő ur beszédét megelőzőleg a t. minister urnak nézetét leste, vagy talán előre tudta, a mint azt a következmények is megmutatták. T. képviselőtársammal szemben egy körülményt kivánok csak megj'egyezni és ez az, hogy én soha és semmi körülmények között a ház tagjainak politikai magatartásával, szemben nyilatkozatokat tenni nem szoktam, (Helyeslés a baloldalon) nem fogok és nem akarok, hacsak arra marcans okom és indokom nincs. (Helyeslés a baloldalon.) De midőn ezt teszem, korántsem a személylyel foglalkozom, hanem foglalkozom azon politikával, a melyet a t. képviselő ur jónak látott éveken keresztül támadni, holott most annak háta mögött ül. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: Sohasem tudja, mit csinál! (Derültség balfelöl.) Horánszky Nándor: Ezt kívántam csak személyes kérdésben megjegyezni. A mi magát a fenforgó kérdést illeti, szívesen egyetértek a t. minister úrral abban, hogy nem volna most helyes és czélszeríí, magát az administratio rendszerének kérdését incideDtaliter előrántani és megbeszélés tárgyává tenni. Én sem óhajtom ezt, egyfelől a létező helyzetre, másfelől azon szempontra való tekintette], hogy maga a tárcza, mint szaktárcza, jelenleg csak ideiglenesen van betölt\ e; de igenis szükséges, hogy ez a kérdés mielőbb napirendre kerüljön és akár az egyik, akár a másik alakban megolda sék, mert Magyarország administratiója lehetetlen, hogy eltűrhesse azon helyzetet, a melyben ma van és a melybe az legfőképen a főispáni intézmény és a főispáni hatáskör következtében jutott. (Helyeslés a baloldalon.) Magamis óhajtom azonban, hogy mielőbb törvényjavaslat nyújtassák be a főispáni nyugdíjak megszüntetésére és pedig addig is, mig maga a főispánok által jelenleg viselt hivatal magába e rendszerbe állandóan beillesztetik; mert mig ez be nem következik, ezen nyugdíjazást specialiter és magára ezen intézményre és az ezt betöltők társadalmi állására való tekintettel el nem fogadhatom. Itt van egy alkalom beváltani a t. háznak a pénzügyi bizottság jelentésében is kifejezésre juttatott azon óhajtását, hogy a nemzetnek nagy teherviselésével szemben bizonyos hálára, elismerésre vagyunk kötelezve; itt van egy, ma még nem nagy, nem lényeges megtakarítás, a melylyel elismerésünket fejezhetjük ki azon terhekért, melyeket a nemzet magára vállal, itt van egy tétel, mely, mint mondám, ma még nem nagy, de mely természeténél fogva hogy hova fogja magát kinőni, senki sem tudja. Itt van az alkalom, midőn megmutathatjuk a nemzetnek azt, hogy ott, a hol csakugyan nincs szükség kiadásokra, megtakarításokat teszünk. A pénzügy tehát mindenekelőtt az első szempont, a melyet figyelemmel kell tartani s midőn ezzel szemben azt látjuk, hogy a főispánok a nyugdíjazás tekintetében még kedvezményt is kapnak, mert nekik kettős éveket is adunk, a mennyiben már az ötödik évnél kezdődik a nyugdíj-igény, akkor azt gondolom, hogy pénzügyileg sehogy sem tudjuk igazolni e nyugdíjazást. Én egyáltalában nem helyeslem a főispánok nyugdíjazását a jelenlegi rendszerben sem, mert nem tartom oly administrativ közegeknek, hogy azoknak működése jelenleg az administratio érdekében való volna és annak érdekében állana. (Helyeslés. TJgy van! balfelöl.) (| ^Kijelentem, hogy a főispáni állást a maga jelenlegi hatáskörében valóságos képtelenségnek