Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

338 2ii- ©rszälgos Illés május 18-án, hétfőn. 1889. Madarász József jegyző (olvassa). Beöthy Ákos: T. ház! Első sorban kényte len vagyok helytelenítésemet, sőt rosszalásomat kifejezni azon eljárás felett, melyet a t. helyettes belügyminister részéről tapasztalunk, hogy mindig a vita bezárása után áll fel szólani, mikor neki senki sem válaszolhat. En ezt határozottan incorrectnek tartom. A t. minister urak fundamentális tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy a minister csak akkor szól, mikor neki tetszik, a mikor ő akar. Neki nem csak akkor kell szólnia, hanem szólnia kell akkor is, midőn a tárgyalás rendje megkivánja; mert az, hogy a minister szóljon, nem csak jog, de kötelesség is-, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) kötelesség a képviselőház és ennek egyes tagjai iránt. Ezt kívánja a törvényhozásnak tekintélye, ezt kivánja a tanácskozás rendje. (Igaz! Ugy van! a bal- és s:élső baloldalon.) Ne méltóztassanak nekem ezenabusust illetőleg az 1848-iki törvényekre hivatkozni; mert arra hivatkozni, hogy az 1848 iki törvények megadták azt a jogot, hogy a minister szóljon akkor, mikor akar, a kormányzat érdekében, de nem azért, hogy a parlamentáris rendszert kijátszsza; (Igaz! Ugy van! bal- és szélső baloldalon) az pedig igenis a parlamentaris rendszer kijátszása, ha a minister akkor szól, mikor neki nem válaszolhatunk. Ha ez igy fog menni, akkor én ezzel szemben más correctivumot nem látok, minthogy a házszabályokon történjék abban az értelemben változtatás, a mi másutt is megvan, hogy mindannyiszor, mikor a minister a vita bezárása után felszólal, a vita ismét megnyílik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha már, t. ház, felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy én is igen röviden támogassam Veszter Imre t. barátom javaslatát. (Halljuk! Halljuk !) Nem szükségeserről a kérdésről hosszasabban beszélni, mert a főispáni kérdés itt akárhányszor meg lett vitatva és vitattatik is folyton, mert a t. főispán urak gondoskodnak arról, hogy ez az egész kérdés ne szüneteljen. (Tetszésabal- és szélső baloldalon.) Az ő ténykedéseik folyton a közönség és az országgyűlés előtt állanak. Ismétlem, nem szükséges hosszasan indokolnom és magyaráznom azt, hogy ez az egész intézmény egy unicum. Ha azt mondom, hogy intézmény, csakis a könnyebb kifejezés szempontjából mondom, mert az minden inkább, mint intézmény, mert azt a főispánt semmiféle egységes politikai szempont, semmiféle kormányzati rendszer keretébe beilleszteni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A főispán, az nem helyhatósági orgánum, nem ugy, mint az alispán, vagy teszem fel Angliában a sherif vagy a lord lientenant, nem is állami orgánum, mint a hogy Francziaországban a prefét van concipiálva. Ez egyes egyedül a kormánynak politikai ágense és választási ügynöke, (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyan, t. ház, hallott-e valaki valaha a mostani században oly közegről, a melynek nincsen felelőssége ? A főispánnak nincs meg az a felelőssége, a melylyel a helyhatósági tisztviselő bir, nincs meg az a felelőssége, a melylyel az állami tisztviselő bir és tisztán csak egyetlenegy irányban felelős: a párturalom, a pártpolitika szempontjából, (igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert a ministernek keze mindig az üstökén van és mikor neki tetszik, elbocsátja őt; (Derültség a balés szélső baloldalon) sőt merem is állítani, hogy ennek a főispáni intézménynek az egész conceptiója az, hogy tisztán a pártmozgalomnak legyen orgánuma. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a főispán bizalmi állást képvisel s ennek következtében kell, hogy a minister kezében legyen. Minden tisztviselő bizalmi állást foglal el, különösen a magasabb fokozaton, mert a helyhatósági tisztviselőre épen ugy, mintáz államira, fontos kormányzati, gyakran állami titkok vannak bízva. Az egész kérdés tehát az, hogy ezt a bizalmi kérdést a kormányzat érdekeinek vagy a párt érdekeinek szempontjából tekintjük-e ? És én azt állítom, hogy a kormányzati érdek szempontjából arra a stringens biztosítékra, hogy a főispánokat akkor csaphassák el, a mikor akarják, szükség nincsen. Mert ha igy lenne, akkor az, a mit szolgálati pragmaticának nevezünk, képtelenség volna. Akkor a minister urnak ugy a helyhatósági, mint az állami tisztviselőkkel szemben ugyanazon garantiával kellene bírnia, ezt pedig maga a minister ur sem fogja kívánni. De igenis van szükség ezen mértékre a párturalom szempontjából, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ha a főispán jó szolgálatokat nem tesz, akkor elexpediálják. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez, t. ház, csak abban az esetben áll, ha mi azon felfogásból indulunk ki, hogy a pártkormánynak, mint ilyennek, az administratióra befolyást kell gyakorolnia. Ha pedig ezt igy rendszeresítjük, akkor oda jutunk, a hol Amerika van, a hoi minden pártváltozás alkalmával az összes administratio is megbukik. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A t. minister ur a múlt alkalommal, a mikor a főispánok kérdése volt napirenden, azt mondotta, hogy a főispánok nem kortesek, hogy korteskedésük csak abban áll, hogy jól igyekeznek administrálni. Ha a t. minister urnak ez a czélja, akkor adjon a főispánoknak szilárd és határozott jelleget, állítsa őket valami rendszer keretébe, tegye meg őket vagy helyhatósági, vagy állami orgánumokká. De mindaddig, mig ezek ilyen kétélű jelleggel birnak, nagyon természetes, hogy a kormányhatalommal szemben semminemű szilárd álláspontot nem fog-