Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
320 240. országos ülés májns 11 én. szombaton. 18S9. Győry Elek: Épen nem! i Baross Gábor, mint belügyminister:... és még esak egyre vagyok bátor figyelmeztetni. Á i t. képviselő ur egy oly következtetéssel, a milyent j én valójában szintén sajnálok, azt méltóztatott I mondani, hogy a kormány még segélyezi ezen < rendőrséget, a mely ilyen-amolyan gyilkos módon i jár el azzal a t. háborgó elemmel szemben, Hát, | t. képviselőház, mit tett a kormány, mikor a rend- | Őrség napokon át és napokig azutezán teljesítette kötelességét, emberek és állatok egyaránt ? Hát, t. ház, én nem jutalmat adtam nekik, egy garas ára jutalmat sem, hanem kárpótoltam őket azon kiadásokért, mik azon szegény embe reket azon hosszú idő alatt érték, midőn éjjelnappal azutezán teljesítettek szolgálatot. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások, zaj a szélső baloldalon.) Erre utalok és ez az igazság. És méltóztassék csak tovább is dolgozni azon, hogy ezen intézet tekintélye tökéletesen megrontassék ; de vállalják el akkor a felelősséget azért, a mi ebből következik. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenn. ondós, zaj a szélső baloldalon.) És mert a kormány ezen felelősséget el nem vállalja, vállal egy másikat, mely abból áll, hogy a törvény, rend és béke fentartása érdekében élni fog törvényes hatalmával. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balon: Hoch! j Bocit!) Győry Elek: Személyes megtámadtatás és szavaim félreértése miatt kérek szót. (Halljuk! a szélső baloldalon. Eláll! a jobboldalon.) Én nekem ezt kötelesek megadni, ha igy tesznek is azzal nem sokat törődöm. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem fogok most, épen mert személyes megtámadtatás és szavaim félreértése miatt kértem szót. a minister úrral vitatkozni, lesz rá meg alkalom megmondani véleményemet. De utóvégre helyes-e az. hogy azt mondják a ministeri székről, még kevés volt az erély, még erélyesebben kellett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha önök szükségesnek tartották vagy azt hitték, hogy nemcsak a rendet, hanem önöket is nem lehet máskép megvédeni, nem vitatkozom. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én csak a rend megvédését akarom és épen azért kénytelen vagyok első sorban a t. minister ur azon nyilatkozata ellen, a mely ugy tüntet fel engem, minha egyoldalúlag foglalnék állást e tekintetben, kimondani, hogy nem ugy van. Mert azt hiszem. hogy midőn én nyíltan kimondtam, hogy azt kívánom, hogy a rendzavarók is megbüntettessenek, nem lehet azt mondani — ha csak nem voltak bezárva a fülek — hogy egyoldalúlag veszem az [ ügyet. I Én abból indultam ki, hogy legyen igazság, ' ha a rendet megzavarják. A tetteseket büntessék a bíróságok, de történjék ez azon rendőri közegekkel szemben is, melyek a rendet még sokkal veszélyesebben koezkáztatták; mert nekik feladatuk lett volna a rendet fentartani. Hogy ha ezt mondom, akkor kimondom nyíltan,, hogy én a csoportosuló tömegek mellett nem foglalok állást. Én mindig azt mondtam, büntessék, aki megszegi a törvényt, de akkor nem foglalok a csoportosuló tömegek mellett állást, azért ezen állítását határozottan visszautasítom. Mert én soha — tudva legalább — az objectivitástól el nem térek, hanem az igazság mellett foglalok állást, akár mosolyognak az urak, akár gúnyolnak, nem törődöm vele, de bocsánatot kérek nekem arra, hogy ezt visszautasítsam, épen annyi jogom van, mint a minister urnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik az, hogy tiltakoznom kell, mintha én bármikor arról beszéltem, hogy gyilkosok voltak, erről egy szót sem mondtam, hogyha a minister urnak ilyen cseng a fülébe, ennem mondtam, pedig az én szavaimat méltóztatott idézni; én azt hiszem, hogy ezért joggal kérhetem, hogy azt ne méltóztassék reám alkalmazni. A másik az, hogy azt mondotta, abból, a mit én állítottam, azon vádak közül, melyeket felhoztam, egy szó sem igaz, annak nincs semmi alapja. (Halljuk!) Hát ha a t. minister ur azt mondja, hogy az én állításom alaptalan, erre épen oly joga van r mint nekem az övét annak tartani. Hanem mikor én arra a kiszegezett hirdetményre hivatkozom. melyben világosan benne volt az 50 forint bírság és az elzárás, akkor, azt hiszem, lényeges alapja van azon állításomnak, hogy ez megtörtént. Baross Gábor, mint belügyminister; Teljes joga volt! Győry Elek: A felett lehet véleményeltérés, hogy volt-e rá joga, vagy nem és épen azért kérem a vizsgálatot, de a mit én mondottam, az való, az ténybeli állítás. A másik, t. ház, a mely szintén valóságos ténybeli állítás és való s a miről akárhányan tanúskodhatnak, az, hogy mielőtt én felszólaltam a házban, soha a tömegnek trombita- vagy dobszóval való felszólítása meg nem törént. (Igaz! Ugy van! % szélső baloldalon.) Ez valóságos tény. Felhozták négyszer-ötször itt a házban é- enki sem akadt, aki tagadta volna. Teljes j • < m van tehát azt mondani, hogy e részben is valóságos ténybeli állítással léptem fel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A harmadik, a mire hivatkoztam, hogy felszólítás nélkül rontottak az emberek közé, Ghilner t. képviselőtársam tapasztalata volt. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Erre nézve azt méltóztatott mondani, hogy a mit Grulner látott, más meg nem látta. (Derültség a szélső baloldalon.)
