Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
240 orssiíUros iücs május 11 éu, szombaton. 1880, 307 adja elő az immorális darabokat, mert ha ott nem adnák elő, a magánvállalkozás karolná fel ezen darabokat és durvábban adnák elő és ez jobban sértené a közízlést, nem Írhatnám alá ; mert akkor oda lyukadunk ki, hogy inkább én ölöm meg ezt az embert, mert ha más ölné meg, az kegyetlenebbül bánnék el vele. A tény az, hogy csakugyan nem egészen helyes, hogy immorális darabokat adnak elő, de ezzel meg kell alkudnunk, b;> csak nem akarunk álszenteskedők lenni. Igenis elő' kell adni ezeket a darabokat tisztán azért, meri előadja azokat Európának minden müveit nagyobb színpadja és a mi közönségünk is kívánja azokat látni. De elő kell e darabokat adni azért is, mert ne méltóztassék a t. álszenteskedő uraknak mindig azt nézni, a mi azokban rossz, erkölcstelen, hanem az egész művet. Shakespearenek darabjaiban is vannak olyanok, a miket Irányi t. képviselőtársunk, mint az erkölcsnemesítő egyesület elnöke, maga nem olvasna fel; de vájjon nem ő volna-e a legelső, a ki kikelne a nemzeti színház ellen, ha Shakespeare darabjait nem adnák elő *? Mindig azt kell nézni valamely darabnál, a mely pl. egy nagy franczia Írónak a müve, hogy annak mi a tendentiája és tessék elhinni, hogy akkor, mikor Franciilont vagy a Clemenceaut nézik meg a t. képviselő urak — kevesen nézik, nem azért, mert Franciilon, hanem egyáltalán nem járnak a színházba — eltekintve egy pár paprikás szólamtól, végkifejleményében azoknak tendentiája legalább is van olyan erkölcsös, mint akármelyik az állam igazgatása alatt álló iskola tankönyvében foglalt olvasmány. Ezen darabokról csak az álszenteskedés és a körülményekkel nem számolás, képes azt mondani, hogy erkölcstelenek. A mit évek óta korholok a kormányban, az az, hogy nincs igazi érzéke, nem mondom a magyar művészet iránt, hanem a művészet azon apostolai iránt, férfiak s művésznők iránt, kik a művészetet magas niveaura emelik. Mikor azt látjuk, hogy pl. Bécsben a Burg-szinház tagjai közül akárhány rendjelekkel van kitüntetve, midőn azt látjuk, hogy a német birodalom színházaiban működő színészek és színésznők királyi kegyekben részesülnek, akkor fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a magyar kormánynak van rendjele, van nemesség-levele mindenki számára, a ki egy mákszemmel sem járult a magyar cultura, a magyar közművelődés előmozdítására, de nincs sem rendjele, sem pedig nemesség-levele azon apostolok részére, a kik legigazabb és leghívebb képviselői a magyar culturának. (Nyugtalanság és saj a jobbóldalon.) Ez! akartam csak megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Pázmándy Dénes: Kénytelen vagyok bocsánatot kérni a t. háztól, hogy szavaim félremagyarázott értelmének helyreállítása végett rövid időre a t. ház türelmét igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk!) Csak egyre kívánok reflectálni azok közül, miket Fenyvessy t. képviselő ur mondott. (Halljuk! Halljuk !) Nem viselhetem, t. ház, magamon, mintha én oly absurdumot állítottam volna, hogy a bérleti rendszer mellett a kormány részéről való felügyeletre szükség nincs. Előttem épen a francziaországi rendszer lebegett, a hol az összes subventionált színházak bérleti rendszer szerint kezeltetnek és a kormány által ellenőriztetnek. Én csak azt mondottam, hogy a speciális commissariusok utján való ellenőrzés szükségtelen, mert a jelenlegi viszony arra mutat, hogy nincs szükség intendaturára, mert önmagát ellenőrizte az intendáns ur, mint államtitkár s igy az intendatura felesleges apparátus már csak azért is, mert a ministerium egyes szakközegei az ellenőrzést igen jól elvégezhetik. Másodszor ne méltóztassék engem azzal vádolni a t. képviselő urnak, hogy én a budapesti viszonyokat nem ismerem, mert körülbelül 35 esztendő óta járok színházba. Engedelmet kérek, én chauvinista vagyok, de abban nem találok chauvinismust, hogy nekem magyarul zenéljenek, vagy hogy valamely olasz operát csehek és mások részint olasz, részint magyar szöveggel adjanak nekem elő. Azt sem mondtam, hogy nem akarok magyar operát; hanem azt állítottam, hogy ez kivihetetlen és oly áldozatokba kerül, hogy a czél nem áll arányban a sikerrel és hogy fordítsuk a felvett összegeket inkább a vidéki színházak fejlesztésére és ha meg lesznek az előfeltételek arra, hogy csakugyan képesek vagyunk egy nemzeti operát fentartani, akkor áldozzunk erre is. Ezt mondottam, t. ház és nem egyebet. (Helyeslés szélső baloldalon ) Elnök: Visi Imre t. képviselő ur szavainak helyreigazítása czímén kivan szólani. Visi Imre: Szavaim helyreigazítása czímén kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét, a mennyiben azt óhajtom kijelenteni, hogy a mit Fenyvessy t. képviselő ur felszólalásomnak imputált, egy szóval sem mondtam; (Halljuk! Halljuk!) mert én nem mondtam azt, hogy csak azért kell a nemzeti színházban e darabokat, ámbár erkölcstelenek, előadatni, mert máskép a magán vállalkozás vagy a német cultura fogja azokat felkarolni, hanem arra helyeztem a súlyt, hogy a nemzeti színháznak, mint magasabb műintézetnek, ugy kell előadni ezen darabokat, hogy azoknak erkölcstelen éle, vagy jobban mondva, nuditása mellőztessék. (Ugy van! jobbfelöl) Ezt megtette eddig is, ámbár némely esetben, nézetem szerint, nem eléggé teljesítette ezen irányban hivatását; de remélem, hogy azok után, a mik itt e házban e tekintetben most mondattak, még jobban fogja ezt megtenni. (Helyeslés jobbról) Ez volt felszól1:iír