Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

306 240. országos ülés mäjns 11-én, szombaton. 18SÍ). jaira, melyeket én a mai helyzetben egészen igaztalanoknak látok. (Halljuk!) T. képviselőtársam az imént elhangzott beszédében szépen utalt a külföldi nagy színházakra s azt mondotta, hogy egy szinbjte sem kap akkora subventiót, mint a magyar opera és nemzeti színház. Ebben igaza van. De elfelejti az igen t, képviselő ur, hogy Parisban, Berlinben, Londonban stb. mily óriási nagy társadalmi factor van, amely rendes színházlátogató. Elfelejti, hogy minálunk kik járnak színházba? Nálunk absolute nincs nagy színházakat folyton fentartó társadalmi fac tor. Nálunk az aristocratia oly kevés számmal van jelen Budapest fővárosában és azok közül is oly kevesen járnak, hogy ezeket a szinházjáró, a színházfentartó elemek közé sorozni nem lehet. Nálunk a középosztálynak — ez tény — nagy része, a gentryk eljárnak igenis a nemzeti színházba, az operát — nem tudom a magyarnak vérében van-e ez — nem szeretik s épen az az elem, a melyet annyira szeretnek gáncsolni, a mint előbb is történt egy közbeszólásban, épen a zsidóság az, a melynek köszönhetjük, hogy az opera a mostani nehéz válságában is fentartja magát. Komlóssy Ferencz: Az aristocratia pedig épen ezért elmarad, Visi Imre: Dehogy marad, de Komlóssyt még nem láttam ott. (Általános élénk derültség.) Fenyvessy Ferencz: És mikor Pázmándy Dénes t. képviselőtársam odaállítja magát, mint nemzeti chauvinistát— ő magamagát nevezte igy — akkor ismét elfelejti, hogy erősen ellentétbe jött önmagával, mert ha valaki, a ki magát nemzeti chauvinistának jelzi itt nyíltan a parlamentben s azt akarja, hogy az operaházat, a mely Budapesten a világváros jellegéhez feltétlenül szükséges, mely fenn kell hogy álljon, ha azt akarjuk, hogy fővárosunkat, hazánk e szivét a külföld is látogassa, zárjuk be, akkor ez lehet nyárspolgári felfogás, de nemzeti chauvinismus egyáltalán nem. (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Épen a józan nemzeti felfogás követeli, hogy Magyarország fővárosában legyen a fővárosnak és a nemzetnek megfelelő nagy és szép opera. Ha kiadnék az operát bérbe, t. képviselőház, ez volna a legszerencsétlenebb gondolat, mert mi történnék ? Pázmándy Dénes képviselő ur épen saját magát czáfolja meg saját szavaival. Az előbb azt mondta: felesleges itt az intendáns, felesleges a kormány felügyelete, elég, ha rábizzukmindazokat a színházakat az egyes szakdirectorok felügyeletére. Mi fog már most történni, t. képviselőház, ha operaházunkat, a mint az imént Pázmándy Dénes képviselő ur kívánta, bérbe adjuk? Az, hogy ha nem lesz kormányfelügyelet, ha nem lesz intendatura, akkor a bérlő mindent épen azon iránynyal ellenkezőleg fog tenni, melyet Pázmándy képviselő ur intentionált. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Az operára nézve, t. képviselőház, midőn kijelentem, hogy javulást látok, legfeljebb egy-két igénytelen megjegyzésem volna, melyeket vagyok bátor az igen t. kormánynak, illetőleg a kormánybiztosnak szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Igenis, sajnos, de ugy van, ez az első nem magyar ajkú director lesz az, a ki az operaházat magyar niveaura fogja emelni. (Helyeslés a jobb- és balfelől.) Igenis ez az első, director, a ki nem magyar, de a ki magyar állampolgárrá lett és kieszközölte azt, a mi eddig nem történt soha, hogy saját erőinkkel vagyunk képesek egy oly nagy és nehéz müvet, mint Wagner Niebelnngen trilógiáját előadni. Ha van érdeme, úgy ez bizonyára érdeme az új directornak s ezért meg kell becsülni. (Helyeslés és tetszés a jobb- és baloldalon.) Az én megjegyzésem csak az, hogy az új director ur talán ellenkező túlzásba esik, a mely talán az előbbi directorok alatt dívott. Óriási számúak azok a próbák, melyeket az új szakdirectorur, minden új előadás előtt tartatni szokott. Már pedig azt egy régi színműíró mondta, hogy ha a színész lejátszotta lelkéről a kedvet, a színpadon lesz gépies színész, de nem lesz ambitióval eltelt művész. Kevesebb próba, több előzékenység a tagok iránt talán nem ártana. A másik megjegyzésem azon rendszerre vonatkozik, a mely aztán egyenesen ellenkezik a műérzékkel s a mely nálunk még ma is hébekorba dívik. Azért, mert például valamely balett csinos, fülbemászó zenével bir és bir bizonyos vonzerővel, mely a közönséget becsalja az operába, ennek kedvéért aztán mit tesznek? Előadnak mellette egy nagyszabású operát és a balett kedvéért megcsonkítják, a legszebb részét kiNagyják az operának, csak azért, hogy az előadásnak 10 óra után vége legyen. Méltóztassék ezen baletteket előadni olyan darabokkal együtt, melyeknek előadása 10 óráig tart, de azt semmi esetre sem kívánnám, sőt művészi szempontból sértésnek tartom, hogy előadják Thomas gyönyörű Hamletjét és kiNagyják belőle a legszebb részeket. Áttérek a nemzeti színházra. Tavaly én voltam az, a ki korholtam a nemzeti színháznál lábra kapott irányt, hogy ott a magyar dráma-irodalom fejlesztése, annak nemzeti magasabb, ideál jpabb niveaura emelése érdekében nem tesznek eleget. Ma örömmel vallom be, hogy ezen irányban is határozott javulás észlelhető. Csak arra nézve, a mit tegnap Illyés Bálint t. képviselőtársam mondott, midőn kikelt az u.n. immorális darabok ellen, van nekem is egy szavam. (Halljuk!) Bár mindenben osztom Visi Imre t. képviselőtársam tegnapi beszédét, de megvallom, azon indokolását, hogy a nemzeti szinház csak azért