Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-222

24 222. országos ölés április 8-án, hétfőn. 1889. >• hogy mibe kerültek, vagy mennyit jövedelmeztek valaha azon épületek, hanem az, hogy — ha egyáltalában szóba jön — mi azon épületnek, állásnak, kútnak vagy akárminek az adott viszonyok között hasznosítható értéke. Ha tehát értéke leszállott, természetesen nem az eredeti, hanem a mai érték vétetik számításba és igy nem következik be az a veszély, melyet a képviselő ur kilátásba helyezett. A képviselő ur másik kérdése - ha jól abstrahálom beszédéből — azon esetre vonatkozik, a midőn valamely ingatlan a regáléval együtt adatván haszonbérbe — főleg épületekről lehet itt szó, de lehet esetleg földről is — járadékadóva! megróvatott, de a mellett házosztály- házbérvagy pedig földadóval is megterheltetett. A képviselő ur azt kérdezi, hogy mi fog történni, ha ez esetben illetéktelenül kétszeresen fizettetett az adó; mert, mint mondotta, sem a törvényben, sem az utasításban nincs szó arról, hogy az igy illetéktelenül kivetett és megfizetett adó visszatérittessék-e, vagy nem ? Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy sem a szóban forgó törvényben, sem az utasításban nincs arrólszó, de ez azokba nem is tartozik, mert ezen törvény a regale-kártalanításról szól, az a körüli eljárást állapítja meg, mig az illetéktelenül kivetett és megfizetett adó visszatérítéséről az adók kezeléséről szóló törvény rendelkezik s azt ide vonni már csak azért sem lehetett, mert az ezen esetekben eljáró forumok is tökéletesen mások, mint a melyek regale-kártalanításra nézve megállapítva vannak. Ha tehát valaki illetéktelenül fizetett adót, ez esetben nem következhetik be más, mint hogy ez a regale-megváltási eljárásban constatáltatik, de teljesen érintetlenül marad azon joga, hogy a törvényekben megállapított rendszeres eljárás alapján a még el nem évült adótételek visszatérítését követelhesse. Azt hiszem tehát, hogy ezen esetben sem fog ezen törvény miatt senkin méltatlanság történni. Azon is megütközik a t. képviselő ur — és ez egy másik interpellatióban is felhozatik — hogy az utasítás azon hely meghatározását kívánja, a hol a jog gyakoroltatott, utcza, házszám és más hasonló adattal, holott — mint mondja és a másik interpellatio is felhozza — erre a törvény az illetőket nem kötelezi. T. képviselőház, az utasítás sem mondja sehol, hogy ha valaki ezt nem teszi, azért az ő bejelentése érvénytelen, de az utasítás, azt hiszem, igen helyesen részletez egyes oly dolgokat és ezekhez tartozik a házszám és az utcza megnevezése is, a melyek, ha bejelentetnek, az eljárás gyorsítására és a kártalanítandó fél érdekének biztosabb megóvására szolgálnak. Ha nem jelentette be valaki, az természetesen visszautasításra okul nem szolgálhat; de akkor természetes az is, hogy ha ezt nem akarja megtenni, igenis önmaga lesz oka, ha az eljárás az Ő ügyében hosszasabban tart és esetleg zavarok, félreértések és abból károsodások támadnak. Az utasítás tehát nem megy túl a törvényen, hanem csakis megnevezi azon eszközöket, a melyeknek segítségével. ha az illetők azokat megjelölik, az eljárás gyorsabbá, az illetőkre nézve jobbá, helyesebbé és és könnyebbé tehető. Azt hiszem, a t. képviselő ur beszédében említett fő pontokra is feleltem ezekkel és ép azért ismételve azt, hogy nekem arról, hogy az utasításban a törvénynyel ellenkezők lennének, tudomásom nincs; ismételvén továbbá azt, hogy ha bármely egyes esetre nézve mégis kitűnnék, hogy tévedett a pénzügyministeréspénzügyministeriam és az utasítás ellenkeznék a törvénynyel vagy kö vetelőleg túlmenne a törvényen, bizonyára irányadó s döntő csakis a törvény lehet és igy semmi aggályra ez iránt ok nincs, kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elérik helyeslés jobbfdöl.) Szentkirályi Albert: T. ház! (Halljuk!) A mi a t. pénzügyminister válaszának azon részét % illeti, mely interpellatiómnak inkább csak formája ellen van irányozva, a mennyiben tudniillik én azt kérdeztem, hogy van-e tudomása a t. pénzügyminister urnak arról, hogy vannak az utasításban oly rendelkezések, melyek a törvénynyel ellenkeznek, ez interpellatiómnak lényegére nem vonatkozik; a mi pedig azt illeti, hogy én ezen interpellatiót ily általánosságban tartottam, az csak természetes, mert interpellatio alakjába minden oly megjegyzés, a mely egy 172 nyomtatott lap ból álló utasításra nézve megtehető, alig foglalható; igy tehát én, mintegy alkalmat kívántam adni a t. kormánynak, hogy ha csakugyan vannak tévedésből — csakis a tévedés esetét veszem fel, mert hisz tudjuk, mily gyorsan készültek az utasítások — oly rendelkezései az utasításnak, a melyek a törvénynyel meg nem egyeznek, hogy ezek, a t. minister urnak nyilatkozata vagy rendelkezése által helyesbítessenek. Csak ezért voltam kénytelen ezen interpellatiót, a mely, megengedem, szokatlan — miután ily interpellatiók többnyire csak bizonyos concrét tárgyra vonatkoznak — ugy általánosságban tartani. A mi a pénzügyminister urnak feleletét illeti azon nehézségekre, melyeket én beszédemben felemlítettem, őszintén megvallom, hogy csak részben nyertem megnyugvást. A t. pénzügyminister urnak azon kijelentése, hogy bármi foglaltatik is az utasításban és ha az ellentétben találna lenni, ismétlem — találna lenni — a törvénynyel vagy annak szellemével, mindig a törvény maga lesz az irányadó, mindenesetre megnyugtató. A mit azonban az épületek megbecsüléséről mondott a t. pénzügyminister ur, az — megvallom —- nem hogy megnyugtatott volna, de sőt nagyobb nyugtalanságot okozott. Mert a t. pénzügyminister ur