Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-222

222. országos ülés április 8 án, hctföa. 1889. 25 most tisztán és világosan kimondta azt, hogy bármely épület találtassák, vagy bármely oly ingatlan legyen, mely eddig megadóztatva nem volt, vagy pedig a minta regalejog megszűnik, máskép felhasználható nem lesz, mindezen épületek és ingatlanok értéke, minthogy az adó nem választathatik el, megbecsülendő és a regale-váltság összegéből levonatik. Ez tehát oly nagy terhet fog sok esetben képezni, hogy ha nem is áll be az az eset, a mit én csak példaképen hoztam fel, hogy tudniillik lehetséges, hogy reá kell fizetni a regaleváltságra, de mindenesetre oly tetemesen leszállítja a regale-váltság tökéjének értékét, hogy én ezen igy általánosságban tett kijelentésben nem tudok megnyugodni. A mi pedig a pénzügyminister urnak azon kijelentését illeti, hogy az oly ingatlanoknak értéke, a mely ingatlanok után az adó más alapon, tudniillik ház-vagy földadó alakjában fizettetett, ezeningatlanoknak a fizetett adó alapján határoztatik meg az értéke és ez vonatik le azután a kártalanítási tőkéből; ebben a kijelentésben sem találhatok semmi megnyugvást, mert aránytalan nagy veszteségnek találom a levonást, mely ily utón bekövetkezik. Mert hiszen mi történik, ha vissza téríttetik is az a járadék-adó, a melyet például illetéktelenül vetnek ki a regáléra? Csakis néhány esztendőre szóló adó fog visszatérittetni, mig ellenben azon ingatlanoknak, melyek meg voltak és mindig meg lesznek adóztatva, összes értéke nem a jövedelemből, hanem az összes kártalanítási öszszegnek tőkéjéből vonatik le, a mi rendkívül nagy veszteségnek tűnik fel előttem, midőn senki sem tehet arról, hogy az adót ily formán rótták ki reá s minthogy az adó elévülésére öt év van számítva, csak öt évi adóösszeget kap visszafizetve az illető, mig ellenben az ingatlannak, mely után kétféle adót fizetett, egész értéke levonatik a kártalanítási tőkéből. Ez, azt hiszem, nemcsak engem, de sok másokat sem fog megnyugtatni s azért én a t. pénzügyminister urnak idevonatkozó válaszát nem veszem tudomásul. Hogy azonban igazoljam azt, hogy ezen kijelentésem nem a t. pénzügyminister ur személye elleni támadás czéljából, sem pedig egyszerű ellenzéki viszketegből nem történik, engedje meg a t. ház, hogy ezen álláspontomat pár szóval kifejtsem. (Halljuk! balfelöl.) Ha végig nézünk az egész megváltási operatión, látjuk, hogy van törvény, van hirdetés, melyet a pénzügyministerium előzetesen kiadott; vannak utasítások és itt van a pénzügyminister ur mai nyilatkozata; midőn tehát ezen annyira szövevényes és eomplicált eljárásnál négyféle directio, sőt lehet hogy ötféle is, mert végre az adófelügyelők is kaphatnak oly utasítást, mely csakis az ő számukra van s a nagy közönség előtt ismeretlen. De vegyük csak a négyféle directiót, a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy a hol kétség KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XI. KÖTET. támad arra nézve, hogy az utasítás vagy hibás, vagy bármiféle intézkedése a pénzügyministernek ellentétben lehet a törvénynyel, akkor a törvény irányadó. Igen, de ki fogja ezt megállapítani'? Ez sem egyéb, mint törvénymagyarázat, törvénymagyarázatra pedig, azt hiszem, joga másnak nincs, mint a törvényhozásnak, mely a törvényt hozta. Igaz, hogy ha a minister ur válaszát tudomásai veszi a ház, ez törvényes színezetet ad a nyilatkozatnak s ez a törvényhozásnak mintegy magyarázatául veendő; de már maga at. ministerelnök ur által adott magyarázat, tudniillik az, hogyha fordulnának elő esetek, melyek a törvénynyel össze nem egyeztethetők, akkor a törvény irányadó, már maga is mutatja, hogy itt a törvény magyarázatára mégis szükség lehet. Én, t. ház, nem azon szempontból indulok ki, mintha ezen utasítás és a törvény intézkedése által mindazon előnyök, a melyek a törvényben még megNagyattak a tulajdonosokra nézve, azok kisebbittetnének, azt sem teszem fel, hogy egy ministeri nyilatkozat, mely most tétetik, tán a következő pénzügyministerre nézve, ki nemsokára valószínűleg a pénzügyek vezetését átveszi, nem lenne irányadó, hiszem, hogy irányadó lesz; de mégis, t. ház, nem tudom, miféle törvényes ereje van annak a nyilatkozatnak. A jegyzőkönyvbe nem jön bele az, hogy a nagy közönség mi utón fog ez irányban felvilágosittatni, talán csakis hírlapikig, de hogy hivatalos utón nem, azt gondolom* Hogy közöltetni fog-e az a clófelügy élőkkel hivatalos utón, azt sem tudom. Ezen nyilatkozatnak tehát nem tulajdoníthatok aDnyi erőt, mint a törvényhozás által való törvénymagyarázatnak. T. ház! Én nem ragaszkodnám ehhez a kérdéshez, ha az nem volna olyan különös szövevényes és csak azért ragaszkodom hozzá, mert itt a magánvagyon kezeléséről van szó, mely ránk képviselőkre van bizva, s melynél nem a személyes bizalom határoz, miután nem politikai kérdés, hanem csak a magánvagyon kérdése, a melynél nem vezethet személyes bizalom, mert egy harmadik egyén biztosításáról van szó. Itt csakis garantiák szükségesek, a legszigorúbb és legkielégítőbb garantiák, minthogy elvágtuk az útját ezen tulajdonosoknak azzal, hogy ők jogaikat, h;i ugyan érdekeikben valami kár esik, birói úton is kereshessék. Én más garautiát nem látok ebben, mint azt, hogy a törvény a lehető legpraecisebben, legvilágosabban alkalmaztassák s hogy ez lehetséges legyen, erről az utasításban kell gondoskodni. Ezzel csak alkalmat akartam adni a t. háznak és t. képviselőtársaimnak, a kik csak ugy viselik a felelősség terhét a magánvagyon kezelésére nézve, mint én, hogy kétes kérdésekben, a melyek még számosabban is fordulnak elő az utasításokban, de melyeket, mondom, előszámlálni ily rövid interpel4