Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

£40. országos ülés május 11-én, szombaton. 18S9. 301 mentem, elkértem a kulcsokat és egyszersmind a pénztári naplót. Constatáltam a pénzkészletet, a mely okvetlenül kell, hogy a cagsában legyen és ezután felnyittatván a cassát, előkértem azon pénzösszeget, melynek a eassában kellett lenni. A pénzösszeg készletben nem 18 — 20,000 forintra rúgott, hanem körülbelül 3,000 forintot tett volsva ki. Ezen készpénz helyett csak néhány száz forint volt a pénztárban készpénzben, a többit ideiglenes nyugtákban és bevallom, néhány számla kifizetésére szóló nyugtákban találtam. De mivel tudtam, hogy ezen előlegek és sz unlak oly egyének számára lettek kifizetve, a kik nekem garantiát nyújtottak arra, hogy ezen összegeket rövid idő alatt meg fogják fizetni, ezen ideiglenes nyugtákat és számlákat magamhoz véve, intézkedtem, hogy azon anomália, mely a társulatnál volt, megszűnjék, hogy tudniillik a titkári, pén>tárnoki és ellenőri teendőket egy ember végezte és pénztárnokot, ellenőrt neveztem ki, a titkári teendőkkel pedig továbbra is ugyanazon egyént bíztam meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiányt tehát ott nem találtam, mivel i ítézkedésem folytán ezen összegek, a melyek — ugyhiszem —' i000—1600 forintra rúgtak, 24 óra alatt a kezemben voltak és én a nyugtákat és számlákat az illetőknek visszaszolgáltattam. Ezek szabálytalanságok voltak, de itt sem szólhatok eö'rruptióról. Sajnálom tehát, hogy nem szolgálhatok adatokkal, a mit a t. kéjtviselő ur tőlem •dván s hogy nem mutathatok iá a comptióra a közigazgatá • terén. (Derültség jobbfelöl.) Ezt egyébiránt már azért sem tehetem, mert e társulat nem a belügyminister, hanem a közlekedési minister alatt állott. A képviseli* ur által felhozott gavalléri személyiségeknél fogva a legjobb ; karát mellett sem mondhatom ezt — mert igaz, hogy mindenkor ki szoktam mondani az igazat — helyt állok szavaimért, de azt nem a gavallériságnak tudom be

% hiszen ez minden tisztességes ember kötelessége. Én egyáltalában mindenkor, a mikor bizonyos hatáskör rám ruháztatott, a felelősség terhe és súlya alatt végeztem teendőimet és soha sem tartottam és nem is tartom szükségesnek, hogy a felelősség tudatában az illető szakminis'terektől előzetes utasítást kérjek és ily aránylag csekélyebb ügyekkel elvonjam idejét a tokkal fontosabb teendőitől. Belátásom és tehetségem szerint elvégzem a teendőket s ha az illető minister, főleg ily bizalmi állásoknál nem lett volna megelégedve működésemmel, megvolt a mód tőlem szabadulhatni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Minthogy tehát nem találtam oly dolgokéit, melyekre nézve az akkori belügy minister úrtól előzetes utasítást kérnem kellett volna, erre alkalmam sem volt s igy azt hiszem, t képviselőtársam is be fogja látni, hogy azon állításai, amelyekből tegnap követ .eztetéseit levonta, tévedésen alapulnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Báró Kaas Ivor: Rövid megjegyzésre kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) A mélyen t. államtitkár urnak felvilágosításaival, hogy tudniillik közpénzek magánszámlákkal fedeztettek, megelégedve nem lehetek, nyilatkozatát azonban teljes tiszteletteltudomásulveszem, semmikép nem commentálom, csak azon megjegyzést főzöm hozzá németül : „G-edanken sind zollfrei!" (Derültség balfelöl.) Elnöki Következik a napirend: a magyar királyi operaház állami segélyezésére előirányzott 245,300 forint összeg feletti további tanácskozás. Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!) Vadnay Károly t. képviselő ur tegnap indítványt terjesztett a ház elé, hogy a subventionált színházak költségvetése és a felügyelet ezen színházak felett a belügy ministerium keretéből kivétessék és tétessék át a közoktatásügyi ministeriumhoz. Készséggel járulok ezen indítványhoz, mert nemcsak a subventionált színházakat óhajtván a küzoktatásügyi ministerium alá hozni, hanem egyszersmind az összes országos színházakat is; mert már vagyunk mégis olyan fejlett állam, hogy a közoktatásügyi ministeriumban szépművészeti osztályt lehetne felállítani és a szépmüvészeteknek minden válfaját azon ministerium kebelében összesíteni. Az indokolásban elmondotta Vadnay Károly t. képviselőtársam, hogy miért tarja ő ezt szükségesnek. Ezt nem akarom ismételni, de arra, hogy a színháziig)

7 a beltigyministeriumnál maradjon,más okot nem találok, mint személyes indokot. Nem tudom,-hogy a provisorium, a mely most fennáll, hogy tudniillik az intendáns személye és a belügyministeri állam titkár személye egy, továbbra is fenn fog-e tartatra; de ha ez a szándék, legalább tudok egy okot, a melyért a szinházügyeket abelügyministeriumnál meg akarják tartani. Ha azonban nem ez a szándék, akkor csakugyan nem értem, hogy mi kifogás van az ellen. Hisz maga a minister ur is hozzájárul, legalább elvben. Vadnay Károly t. képviselőtársam az idén nem újította meg azt az indítványát, hogyazintendaturai intézmény megszüntettessék. Azt mondta tegnap, hogyanéin tette azért, mert látta tavaly, hogy nem volt arra hangulat és nem fogadtatik el. En ma is ép oly feleslegesnek tartom, ami viszonyainkat véve tekintetbe, az intendaturai intézményt, mint az ezelőtti években, mert nálunk csakugyan erre a költséges és semmivel sem indokolható in