Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-222

223. országos ülés április 8-áu, hétfőn. lsí?9. 21 kezik a részletes tárgyalás, még pedig először is a czím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét, 1 — 4. §-ait, melyéli észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szeriül a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a következő ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közlekedésügyi bizottság 256. számú jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister urnak a „Vág-jobbparti érdekeltségnek az 1885. évi XXIII. t.-cz. 82 §-a értelmében ármentesítő társula;tá történt alakításáról" szóló 247. számú előterjesztése tárgyában. Azt hiszem, t. h bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy a vitát megnyitom. Első szó illeti a bizottság előadóját. Reményi Ambrus, a közlekedési bi ZOttság előadója: T. ház! (Halljuk!) Az 1885. évi vízjogi törvény tudvalevőleg felhatalmazza a közlekedésügyi ministert, hogy közérdek, vagy egyöntetű árvédelem és ezzel kapcsolatos vizlevezetés szempontjából azon árterületeket, melyek kellőleg biztosítva nincsenek, valamely fennálló társulathoz csatolhassa, esetleg ilyen árterületek érdekeltségét hivatalból társulattá alakíthassa. A hivatalból való társulattá alakításnak minden ilyen esetéről a törvényhozásnak jelentés teendő. A közlekedésügyi minister ur, a törvény ezen intézkedésének megfelelően bejelenti, hogy az egyöntetű árvédelem szempontjából a Vág-jobbparti érdekeltséget hivatalból társulattá alakította. A közlekedésügyi bizottság, melyhez ezen jelentés utasítva lett, csak két kérdésnek megállapítására szorítkozott: 1. szükséges volt-e a nevezett helyen vizszübályozó társulatnak alakítása? 2. nem lehetett e az érdekeltségtől elvárni, hogy önként megalakuljon? Az első kérdésre nézve — számos egyéb hasontermészetű jelenség között — megadta, a választ a tavalyi árviz, mely itjra bebizonyította, hogy az addig a Vág jobbpartján uralkodott állapot mellett az egyöntetű és sikeres árvédelem csaknem lehetetlen. A második kérdés megítélésére elég, ha felhozom azt az egy tényt, hogy a megoldási kísérletek az érdtkeitek körében 1876-ban kezdődtek, tehát épen 12 év óta szakadatlanul folytak, azonban minden siker nélkül maradtak. Ily körülmények között a hivatalból való társulattá alakítás indokolva volt s a közlekedésügyi bizottság most már csak arról kívánt meggyőződni, hogy a megalakítás körül a törvénynek idevágó intézkedései megtartattak-e. A bizottság ez iránt is teljes megnyugvást nyert. A közlekedésügyi minister ur kinevezte Nyitraiaegye főispánját ministeri biztossá, a ki mellé az érdekeltek köréből a törvény által előirt véleményező bizottság felállíttatott. Az általános szabályozási tervek Nyitraniegye alispánja által letárgyaltattak, aministerhez felterjesztettek és általa jóváNagyva lettek. Miután tehát ezen társulat megalakításánál a törvénynek minden idevágó rendelkezése pontosan meg lett tartva, a közlekedésügyi bizottság tisztelettel kéri a házat, méltóztassék a lüinisteiurnak 247. számú jelentését tudomásul venni és azt tudomásul vétel végett a főrendiházzal is kö zölni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a jelentést tudomásul venni méltóztatik és azt szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal is közölni határozza. Következik a közgazdasági bizottság 308. sz. alatti jelentése, „a liechtensteini fejedelemséggel 1876-ik évi deczember hó 3-án kötött adó-és vámegyesülési szerződés — 1876. éviXL

VIII. t.-cz. —módosítása iránt létrejött pótegyezmény beczikkelyezéséről szóló 260. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, t. ház, a bizottságnak e jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni (Helyeslés) s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Emich Gusztáv előadó : T. ház ! (Halljuk!) Vorarlberg austriai tartomány speciális földrajzi viszonyai kívánatossá tették már régebben azt, hogy vám- és fogyasztási adók szempontjából a monarchiával bizonyos összeköttetésbe hozassék. Ennek megfelelően már 1852 ben adó- és vámügyekre nézve köttetett szerződés, mely 1863-ban megújittatott s végre 1876. deczember 3-án lett meghosszabbítva. Ezen szerződés az 1876. évi XLVIII. t.-cz.-ben foglaltatik. Ezen törvényczikk, illetve szerződés harmadik ezikke szerint a liechtensteini fejedelemségnek azon joga van, hogy mihelyt az akkor meghonosított fogyasztási adók 1;

5-del, vagyis 20%-kal növekednének, vagy pedig olyan fogyasztási adók hozatnának be a monarchiában, a minőket addig nem szedtek, követelheti, hogy ez csak az ő beleegyezésével történhessék, különben a szerződést felmondhatja. Ezen czikkre támaszkodva a liechtensteini fejedelemség, minthogy a fogyasztási adók az 1888. év folyamán a monarchiában csakugyan nagyobb mérvben fel lettek emelve, azon kívánalommal lépett fel, hogy a 18. pont d) bekezdésében megállapított átalányösszeg, a mely eddig a tiszta jövedelem 25°/°-a volt, szállíttassák le, indokolván ezt azzal is, hogy ezen átalány magassága az akkor tervben volt, de egyelőre elejtett aranypénzláb behozatala által is befolyásoltatott. A tárgyalások ennek következtében a liechtensteini fejedelemség és az osztrák pénzügyi közigazgatás között megindultak, a melyek értelmében ezen átalány 17%-ra szállíttatott le. Minthogy ezen szerződés tisztán az osztrák pénzügy-