Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-222

20 222 országos ülés síprilis 8-án, hétfőn. 18S9. nálása mellett importált iparczikkek számtalanszor nagyobb részét teszik azon forgalomnak, mint a mily forgalom Magyarországból külföld felé irányul. Hiszen oly jelensésekkel állunk szemben, a melyek majdnem megfoghatatlanok, hogy tudniillik, midőn saját mezőgazdaságunk érdekében, a marhavásárok ügyében vasúti forgalmi politikánkkid védőieg léptünk fel, ugyanakkor ez a legnagyobb ellenhatást keltette fel más oldalról s hasonlag a vasutak segélyével e törekvésünk ellen a legélesebb küzdelem folytattatott. Tapasztaltuk azt, hogy külföldi szén importáltatik oly vidékekre, a hol óriási mennyiségű szén találtatik és pedig saját vasutainkon hozzuk be az idegen szenet is. "i udjuk azt is, hogy például galieziai fa az ország legvégsőbb déli határáig hozatik be oly vidékekre, a melyeken nekünk is töméntelen mennyiségű fa áll rendelkezésünkre. S miként történhetik ez? ügy, hogy minden állam vasutját felhasználja arra, hogy iparának s kiviteli czikkének szolgálatára legyen, de felhasználj a azt jogos, egyforma és tisztességes alapon, méltányolva az ellenérdeküeknek is érdekeit. Ha a magyar állam vasúti hálózat oly exclusiv politikát űzne — mint a hogy vádoltatik — akkor az államvasutak vonalain külföldi szén, fa és külföldi termények — mondom, termények esnem iparczikkek, ez országba behozhatok nem volnának. Az ettől eltérő feltevést tehát határozottan visszautasítom. (Helyeslés.) De, t. ház, oly kijelentéseket is hallottunk, melyek tarifapolitikánkban határozott visszaélést constatálnak. Azt állítják, hogy bizonyos árúczikkek meg nem engedett deelassificatiója történik. Én e kijelentés igazi értelmét nem birom felfogni. Mindenki tudja, a ki vasúti forgalommal foglalkozik, hogy a kedvezményben részesülő ezikkek a kedvezményezés által declassiíicatio alá esnek. Hogy az tehát valami különös hiba volna, hogy például a liszt a gabonával szemben deelassifieáltatik, megérteni nem birom, mert hisz az iparezikk szállítása sokszor jobban kedvezményezendő, mint a nyersanyagé, minthogy az iparhoz szükséges magas költségek, a nagyban való termesztés nehézségei és a kivitel lehetővé tétele a forgalmi kedvezmények általi támogatást határozottan sziikségelik. Mig a nyersterményeket, például a gabonát, minden körülmények között szállíthatjuk és pedig sajnos, legtöbbször a termelő rovására, addig az iparczikkek szállítása, ha azt a vasutak különösen nem pártolják, lehetetlenné válik. Magyarországnak jóformán egyéb ipara sincsen, mint lisztipara és midőn más országok még politikai agitatiók utján is védik saját lisztiparukat és igyekeznek a mi lisztünket teljesen kiszorítani, akkor bennünket senki chauvinismussal nem vádolhat, ha mi is védjük ez iparunkat, a mely minden mesterséges eszköz nélkül egészen természetes alapon kezd gyökeret verni a külföldön. (Élénk helyeslés.) E javaslattal kapcsolatban mondottam el e dolgokat, minthogy a kormány újra fontos vasúti vonalakat kap kezei közé, melyeket módjában lesz iparunk védelmére felhasználni. Én bátorítani akarom kormányunkat ez alkalommal, midőn megtámadtatunk épen azon irányban, melyben eddig haladt, hogy tudniillik a kezei között, levő eszközökkel iparunkat ugy, mint eddig sem tette, ezentúl sem támadólag, hanem jogos védelem terén minden irányban iparkodjék megvédeni. Azért már e czélból is melegen ajánlom a törvényjavaslatot, (Általános élénk helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot készséggel elfogadom és elismeréí.emet nyilvánítom érte a t. minister urnak, a ki helyes irányt inaugurált vasúti politikánkban, melynek ez a javaslat is öntudatos következménye. Ez elismerés kifejezésén kivüí magához a dologhoz semmi megjegyzésem. Csak a nyugati vasutat illetőleg lesz egy szerény észrevételem, illetve egy kérelmem. Bizonynyal nem kell a minister ur figyelmét felhívnom a nyugati vasút legfontosabb vonalára, a győr-gráczi vonalra. Nem kételkedem, hogy e vonalnak nagy fontosságát a minister ur ismeri s bizalommal nézhetünk e kérdés megoldása elé. Kérésem Veszprém megyének a kormányhoz felterjesztett kérelmére vonatkozik, mely oda irányul, hogy a Veszprémmegyét érdeklő vonalon a most érvényben levő menetrendet megjavítsák. E menetrend most oly kellemetlen a köznépre és általában minden ügyesbajos emberre nézve, hogyha például Pápa-vidéki ember saját megyéjének székhelyére akar utazni akár megyei, akár törvényszéki, akár másféle ügyes bajos dolgaiban: ha hétfőn délelőtt kell Veszprémben lennie, kénytelen már vasárnap délben Pápáról elindulni és Veszprémben kell töltenie az egész délutánt és éjszakát és ha hétfőn délelőtt elvégezte a dolgát, csak másnap reggel utazhatik vissza Pápára, a hová kedden délután érkezik meg. Tehát közel három napot vesz igénybe például egy egyszerű tanúkihallgatásra való beidézés: hogy ez mennyi költségbe kerül minden ügyes-bajos embernek, azt — ugy hiszem — fejtegetnem nem szükséges. Igen kérem a t. minister urat, kinek jóakaratáról meg vagyok győződve, hogy Veszprém vármegye ezen kérését figyelemre méltatni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és igy követ-