Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

260 2SS. országos ülés május9-én, esütSrtiMn. 1889. amellett, hogy már volt alkalmam erre nézve itt e házban nyilatkozni, miután a t. előadó ur azt ismételte, indíttatva érzem magam, reménylem, most már utoljára, kijelenteni, hogy igenis volt és van arra pénztár és a mint a maitkor említet tem, költöttünk is abból az általános választásoknál mintegy 1,400 frtot, a pót választásokbal együtt pedig ezek a költségek 1,600 és néhány forintot nem haladtak túl. Orbán Balázs: Egy emberre 10 frt jutott. (Élénk derültség.) Irányi Dániel: Költöttük pedig ezt levelezésekre, táviratokra és azon képviselőtársaink útiköltségeire, a kiket a jelöltek segítségére a kerülésekbe elküldöttünk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De azt határozottan állítom, (Halljuk! Halljuk!) és mert határozottan állítom, elvárom, hogy ezentúl a mi képviselői becsületünk e részben érintetlenül maradjon, hogy arra a czélra, a melyre az önök pénztára használtatik, (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon) hogy tudniillik egyes jelölteknek kisebb-nagyobb összegeket adtak, a mi pénztárunkból egyetlenegy fillér sem költetett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egyetlenegy jelöltünk sem kapott egy krajczárt sem arra, hogy magát megválasztassa, (Igás! TJgy van! a szélső balon) annálfogva felkérem önöket, hogy jövőre minket a játékból teljesen kiNagyni méltóztassanak. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Maga a tétel, nyugdíjakra 5,629 frt, Ugron Gábor t. képviselő ur által megtámadtatván, kérdenem kell a t. házat, méltóztatik-e azt megszavazni? (Igen! Nem!) A kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik!) A többség megszavazza. (Zajos „Hoch!"-kiáltások a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző (olvassa): 0 cs. és apostoli bir. Felsége körüli ministerium: Rendes kiadások: XIII. fejezet és VI. fejezet, 4. czím. Átmeneti kiadások: 11. fejezet. Rendes bevételek: III. fejezet. Rendes kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások együtt 54,020 frt. Madarász József jegyző: Vécsey Endre! Vécsey Endre: T. képviselőház ! (Halljuk!) Midőn az 1889. évi állami költségvetés e tételénél, mint a függetlenségi és 48-as párt egyik szerény tagja, felszólalok, eltekintek azon elvi különbségektől és az azokból folyó bizalmatlanságoktól, melyek minket a kormány és ennek pártjától elválasztanak. E szempontoknak akkor, a midőn a költségvetést általánosságban sem fogadtam el a részletes tárgyalás alapjául, eleget tettem; most kizárólag a takarékossági és czélszerüségi szempontok fognak engem vezetni. Azt hiszem, hogy e kiindulási pontok e házban már nem ismeretlenek. A kormány maga ép ugy, mint pártja oly rég hirdeti ezeket vezéreszméjeül, mint a mily régen felvette a szabadelvű elnevezést-, (Ugy van! a szélső báloldalon) sajnos azonban, hogy komoly törekvést arra nézve, hogy annak megvalósítására igyekezett volna, még ez ideig észre nem vettünk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha én kiindulási pontul e szempontokat fogadom el, azzal a remény nyel kecsegtetem magamat, hogy ha egy feladataiban megfogyatkozott tárcza költségvetési tételeinek kevesbítését hozom javaslatba akkor, midőn a közös teherviselésnél könnyíteni szándékozom, csak az uralkodó többségnek teszek szolgálatot, mert alkalmat nyújtok neki arra, hogy programmját, ha csak kis részben is, megvalósíthassa. Ti ház! Az 1848. évi III. t.-czikknek,melyaz ő Felsége személye körüli miaisteriumot szervezte, az volt a vezéreszméje, hogy ezen ministeiium vezetője folytonosan ő Felsége személye körül legyen, befolyjon mindazon ügyekbe, melyek az országot az osztrák örökös tartományokkal közösen érdeklik és ott azokban, mint az alkotmány őre, felelősség terhe alatt járjon el Jól tudom, hogy az említettem törvény 21. §-a ezenkivül még hatáskörébe utalja a 7. §-ban említett tárgyak elintézését is. E tárgyak nem egyebek, mint a melyek kizárólag és egyenesen ő Felségének, az uralkodónak vannak fcntartva törvény által, nevezetesen az érsekek, püspökök, prépostok és apátok s az ország zászlósainak kinevezése, nemesi levelek, czímerek és kitüntetések adományozása. Ha visszamegyünk azon időre, mikor ez a törvény keletkezett, ugy e törvény intézkedéseinek és ebből kifolyólag e minister feladatának fontosságát senki sem tagadhatja. Hiszen e szerint hivatva van e minister a külügyek vezetésére, ő volna az összekötő kapocs a nemzet és az uralkodó közt, sőt az uralkodónál netalán hézagosan mutatkozó alkotmányos érzületet és a magyar nemzet iránti érzelmeket jó irányban fejleszteni egyik különös feladata volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De kérdem, hogy érvényesittetett-e ezen fontos feladat és mily irányban? Hiszen jól tudjuk, hogy a külügyek vezetése az illető t. minister urnak nem nagyon sok gondot ad. Erre nézve más apparátus van. Hogy a nemzet és uralkodó közötti viszony fejlesztése nagyobb mérvben érvényesült volna, azt fel nem ismerhetjük, nemcsak azért, mert a minister urnak ezen ténykedéséről jelentése előttünk még meg nem fordult, hanem azért is, mert azon külső jelenségek, a mikről e párt egyes tagjainak felszólalásában csak az imént volt szó, hogy tudniillik Budavár ormán nem' a magyar szent koronával díszített nemzeti lobogó leng, hanem a kétfejű sassal ellátott fekete-sárga zászló, bátran állíthatjuk, hogy a t. minister ur i hivatását e tekintetben nem a legodaadóbban telj jesítette, mert ha fáradságot vett volna magának ! aira, hogy az uralkodóval alkalmas utón és mó-