Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-222

222. országos ülós április B-im, héíí'űn. 1889 la tokra illetékes helyről meg fogják adni a választ, nem tehetem, hogy midőn egy vasúti törvényjavaslatot tárgyalunk a házban és vasúti politikánknak ismét hatalmas alapköveit rakjuk le, ne reflectáljak ezen bírálatokra, mert különben könnyen az a meggyőződés verhetne gyökeret, hogy talán ez a reánk nézve nem kedvező bírálat némi jogosultsággal bir. Némi csekély tapasztalatom a vasúti politika terén, feljogosít arra, hogy e kedvezőtlen birálatokkal szemben magam részéről a dolgot más világításban bátorkodjam e házban előadni. (Halljuk!) Szemünkre vetik és különösen szemükre vetik azon állam férfi ainknak, kik jelen vasúti politikánkat intézik, hogy a magyar államvasutak hálózatával és tarifájával a hajózási versenyt meg nem engedett módon nyomják. No, t. ház, mióta vasutakat kezdünk építeni, azóta a vasutak és a hajózás közt a verseny természetszerűleg életbe lépett Az előtt a hajózás dominálta a forgalmi irányokat, ebben a vasutak maguk részéről is osztozni kívántak a hajózással szemben és erre jogosultak voltak is létfentartási szempontból és még azért is, mert a vasutak az állam rendkívüli áldozatkészségét vették igénybe és végre maga a természetszerű helyzet is megkövetelte, hogy egymással versenyre lépjenek. De nemcsak a hajózás és a vasutak közt, de magok a vasutak közt is fennállott és fennáll a verseny és az is a dolog természetében rejlik. Sőt fennállott és fennáll a verseny akkor is, a mikor a közlekedési vállalatok egymás közt cartellszertí megállapodásokra jutnak, mert ezen cartell-megállapodások határán belől is jogosult bizonyos verseny. Ennek fenn is kel! állania, mert ez szoros összefüggésben áll az illető vasút vagy hajózási vállalat vidékének közgazdasági és ipari érdekeivel. (Helyeslés.) Ha tehát egy közlekedési vállalat A maga forgalmi érdekeit mozdítja elő versenyzés által, előmozdítja egyszersmind vidéke lakosságának es közgazdasági előhaladásának érdekeit. (Helyeslés.) Hogy a verseny a hajózás és a vasúti forgalom közt élesebbé vált az utóbbi időben, az természete:-!, mert a nagy kiviteli forgalommal biró vállalatoknak rendkívül nagy bevételekre van szükségük, hogy nagy költséget igénylő szervezetüket fentarthassák; ezen bevételek fedezése pedig rendkívüli forgalmat igényel. Azonban, t. ház, épen a fenforgó esetben, midőn a magyar államvasutak vonalai a jelenlegi törvényjavaslat által a magyar államvasutak hálózatába beiktatott vasutakkal ismét nagyobb kiterjedést nyernek és midőn ezekkel is versenyezni fog-e verseny különösen a hajózással szemben azért nyer jogosultságot, mert a hajózási forgalmi viszonyok nálunk még nincsenek ugy rendezve, mint a vasúti forgalmi viszonyok. Hajózásunk régi törvények alapján áll fenn, ezen törvények a hajózás forgalmi , viszonyait még nem rendezhették úgy, mint ahogy | a vasutak rendezve vannak. És épen azért azon 1 más oldalról jött nyilatkozatnak itt nem adok igazat akkor, midőn ez állíttatik, hogy a hajózás ugy is kedvezőtlen viszonyok közt küzd a vasúti forgalommal szemben, nem, mert épen ellenkezőleg, i tudjuk mindnyájan, hogy a hajózás roppant előnyökkel rendelkezik a vasutak felett s ezen előnyt többek közt az olcsó vizi ut, a caló nem léte és különösen az, hogy a hajóikat hosszabb időre raktározásra használhatják fel a kereskedők. A mi fő azonban, az, hogy nincsenek rászorítva arra, a mire a vasutak, tudniillik, hogy minden I egyes kedvezményt, mely a szállítóknak adatik, közzé tegyenek. Nem lehet tehát az állami vasutaknak sem szemére vetni azt, hogy a hajózással szemben kedvezőbb helyzetben volnának. De továbbá az is vettetett szemünkre, hogy a magyar vasutak versenye a hajózás ellenében politikai színezettel bir. E nyilatkozatnak helyességét magam részéről szintén kétségbe kell vonnom, mert a legutóbbi időkben is értesültünk arról, hogy nemzeti forgalmi politikánk iránya épen oda törekedett, hogy a hajózással eddig fennállott versenyt megszüntesse. Politikánknak épen az volt az iránya, hog\ a hajózást, a mely eddig — nyíltan ki merem mondani — idegen vállalatot képez az országban, nemzeti vállalattá tegyük és a r

okak által elítélt élesebb versenyt vasút és hajózás között megszüntessük. Ha tehát i politikával küzdünk a hajózás versenye ellen, azt J hiszem, hogy a politika épen ellenkezője annak, | a, mivel vádoltatunk és csak oda irányul, hogy a critisált versenyt megszüntessük. Én a magam részéről abban a meggyőződésben vagyok, hogy egyszerű forgalmi kérdésekben ott kell keresni nem jogosult politikát, a hol megakadályozni igyekeznek azt, hogy a mi politikánk, a mely épen a verseny lehető megszüntetésére irányul, ne érvényesüljön. (Helyeslés.) Ez volt az egyik megjegyzésem, a mely magyar vasúti politikánknak a hajózással szemben történt bírálatára vonatkozott. Másik megjegyzésem az, hogy midőn magyar vasúti politikánkat "azzal vádolják, hogy a magyar ipart a külföldi ipar rovására pártolja, akkor azt hiszem, hogy épen azok nem ítélik meg helyesen törekvésüuket, a kik azt az elvet vallják, hogy : „lében und lében lassen". Mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországnak még nem lehetett arra törekednie, hogy iparát, idegen államokban meghonosítsa, hanem arra —és ez sajnos tünemény — hogy saját iparunkat^ saját országunkban megvédjük. (Igaz! ügy van !)És midőn a magyar vasúti politika csak oda irányul, hogy az iparunkat. megvédje, azt hiszem, senki sem állíthatja jogosan azt, hogy e politikával visszaélünk. Tudjuk jól, hogy a külföldről, még pedig a vasutak felhasz-