Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-237
240 '237. országos ülés májns 8-án, szerdán. 1889. lyet a ministerelnök nr, a határidőre nézve tett, | azért fogadom el, ugy, a hogy beadta, a határidővel együtt, mert ahhoz hasonló mentséget, hogy ne mondjam, kibúvót, minőt a ministerelnök ur most ugy a közszolgálati pragmatica, mint a közigazgatási bíróságokra használt, tőle számos éven át, majdnem ugyanezen szavakkal számtalanszor hallottunk. T. ház, rendes körülmények között, írj kormánynyal szemben, foglalnék el bár azzal szemben ellenzéki állást, azt az ellenvetést, hogy ne siettessük a dolgot nagyon, hogy így elhamarkodva a kérdést megoldani nem helyes, hogy a közigazgatási bíráskodást akkép szervezni, hogy az egyfelől teljes jogoltalmat nyújtson, másfelől azonban ne bénítsa magának az administratiónak hatályosságát és a maga körében való felelősségnek kifejtését — mondom — egy áj kormány részéről ezeket az ellenvetéseket, illetőleg ezeket a halasztási szempontokat igen jogosoknak ismerném el és eszembe sem jutna egy olyan határozati javaslathoz járulni, mely záros határidőt tíízne ki. De akármily nehéz legyen egy kérdés megoldása, ha annak megoldása mégis szükséges, én azt hiszem, hogy 14 éven át ezekkel a nehézségekkel meg lehet birkózni; (Élénk helyeslés a bál- és szélső halon) és ha a t. ministerelnök ur nekünk azt mondja, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdését egyetlen egy államban sem sikerült tökéletesen megoldani, én ezt neki elhiszem, de én széles e világon nem ismerek olyan reformot, melyet tökéletesen sikerült volna megoldani, én nem ismerek oly kérdést, mely bárhol akkép oldatott volna meg, hogy azt lehetne mondani: most elértünk a definitivumhoz, most ezen többé semmi módosítani, semmi fejleszteni való nincs. (Igás! Ugy van! a hal- és szélső halon.) Ez az argumentum nagyon kényelmes és nagyon alkalmatos arra, hogy semmi néven nevezendő téren egyáltalában semmit se tegyünk; (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon) de nem szolgálhat mentségül arra nézve, hogy e ffy — m ár 14 éves — kormány ennek alapján egy elvileg mégis már megérlelt kérdésnek megoldását évről-évre halaszsza, (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) A t. ministerelnök urnak hivatkozását, melylyel különben az általános vita alkalmával találkoztunk, arra, hogy már a trónbeszédekben is foglaltatott ezen reform, valamint sok más reform,mely az igazságiigyminister programmjában igértetett, a legsajátságosabbnak tartom, (Helyeslés a bal- és szélső balon) mert egy régi kormánynak becsét, értékét, megbízhatóságát nem az egyes nyilatkozatokban foglalt, ígéretek szerint ítélik meg, hanem a szerint, a mit tényleg létesített (Elénk helyeslés a bal- és szélső halon) és a világon a legcsodálatosabb dolog az, ha megnyugtatás czéljából és mintegy dicsekvésképen, egy kormány saját megszegett ígéreteit hozza föl. (Élénk tetszés ! és derültség a hal- és szélső haloldalon.) Ezeknek a tapasztalásoknak alapján én mindezeket a kitérő ellenészrevételeket tekintetbe nem veszem, hanem a határozati javaslatot, ugy a mint beadatott, elfogadom. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: (Halljuk! Halljuk!) Midőn a tegnapi napon részint Scbvvarz Gyula, részint Hegedüs Sándor t. képviselőtársaim részéről hallottam azon áradozó öndicsőítéseket, melyekkel maguknak tetszelegtek, önkénytelenül is azon kérdést tettem fel, vájjon megszületett-e, vagy feltámadott-e azon ártatlan bárány, a ki elhinné ezen kormányzatnak bííneit. (Derültség) A ministerelnök uruak alkotásai oly extasisba hozták tegnap Schwarz képviselőtársunkat, hogy marokszámra vetette a tömjént a parázsra, ugy, hogy annak füstjét még maga a t. ministerelnök ur sem állotta ki. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék nekem megengedni, hadd gyújtsak én is egy parányi mécsest és megvilágítsam azon nagy alkotásokat, melyekben a kormánypárt s a ministerelnök ur is, mai beszédéből ítélve, oly nagyon tetszelegnek maguknak; nem akarom e tekintetben a kormányzat összes ágait bekalandozni, hanem szólani akarok csak az igazságszolgáltatás s a tulaj donképeni közigazgatásról, a mennyiben különösen ma emiittettek ezek s a mennyiben az én tapasztalataim megezáfolják Hoitsy Pál t. képviselőtársam azon állítását, hogy az igazságszolgáltatásra, illetve a bírói karra a ministerelnök ur a kezét még reá nem tette. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek tartom megjelölni azt, mit tartok én azon átoknak, mely az országra nehezedik és a melytől az országnak szabadulni kell minden áron vagy el kell vesznie. Ezen átok az a pártszellem, t. ház, a a melyet a ministerelnök ur teremtett, nemcsak megteremtett, hanem nagyra is nevelt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az a pártszellem, melynéi fogva — megengedem, hogy tán nem itt e házban, hanem a házon kivül — a kormánypárt s mindazok, a kik ahhoz tartoznak, nemcsak patrimoniumnak tekintik ez országot, hanem coloniának, a melyet kizsákmányolhatnak kényük;, tetszésük szerint. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha valaki ezt kétségbe vonja, nézzen körül, lehet-e ez országban csak kisbíró is valaki, ha a kormánypárthoz nem tartozik? Polónyi Géza: Még bakter sem! Szalay Károly: Megkérdezik-e az aspiránstól azt, hogy mi a tehetsége, mi a charactere ? nem kérdezik, hanem mindenek előtt azt kérdik, hogy mi a politikai hitvallásod s akarod-e a kormányt támogatni ? Ha a ministerelnök ur ebben is kételkedik, kérdezze meg egyik példányát, a somogyi főispánt, (Derültség a szélső balon) azzal
