Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

237. orszägos ülós május S-án, szerűén. 1889. Uí történt a következő eset. Nem valami nagy embert, csak egy segédjegyzőt, terjesztett be a szolga­bíró írnoki állásra kinevezés végett. Beterjesztette ii qualinationalis iratokat is, egyszer azonban visszakapja azokat ama megjegyzéssel, hát ez mind jó, az illető is az állást be tudná tölteni, hanem ( hiányzik még valami. A szolgabíró el­felejtette jelenteni, mi az illetőnek a politikai nézete. (Egy hang a szélső baloldalon: Ez a széliem!) Ez az a szellem, t. képviselőház, a mely az országot megöli és az átok, mely reá nehezedik g a melytől szabadulnia kell minden áron. Polónyi Géza: Politisehe Gesinnung!? Szalay Károly: Az admdnistratio, melyet mi Magyarországon annak nevezünk, ma oly va­lami eonglomeratum, melyet ha objeetive tekintek, lehetetlen azon súlyos Ítéletet ki nem mondani, hogy az csak egy lázbeteg agy szüleménye lehet. Ha a tisztviselő tevékeny akar lenni, bizonyos tekintetben elébe áll az úgynevezett önkormány­zat; ha önállóan akar cselekedni, ott áll előtte a főispán, a kinek parancsait be kell várnia. E közigazgatásról az mondatott: corrumpált. Ez eben a t. ministerelnök nagyon tiltakozott;. En azt gondolom, hogy a corruptiónak U sokféle neme és foka van. Tagadni nem lehet, hogy már az is megtá­madta az administratiót, a mit tulajdonképen cor­ruptio elnevezés alatt értünk. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De még inkább beteg az eltussolási rend­szerben (Mozgás jobbfelől) és legbetegebb abban, midőn a törvényt, melynek végrehajtására van hi vatva, eszközül használja fel arra, hogy részint kedvezményeket osztogathasson, részint pedig gyűlöletének adhasson kifejezést. Ez pedig csak olyan, vagy még veszélyesebb corruptio, mint ha valaki a közvagyonhoz nyúl. Csak egy példát hozok fel, t. ház. Nézzen szét a minis tereluök, vagy inkább a belügyminister ur, tapasztalni fogja, hogy az önmagában üdvös köz­egészségügyi törvény a corrumpált hivatalnoknak mily hatalmat ad kezébe arra nézve, hogy a ki neki nem kedves a községben, azt kiüldözze. Hisz tényekkel bizonyítható, hogy a közegészségügyi törvény segélyével a szolgabíró egy falusi gazda nak halomba döntheti istállóját, mely tán még az öregapja életében épült s azóta fennállott anélkül, hogy egészségügyileg kárt okozott volna. Az elrussolást is említettem, r. ház. Es ez a corruptiónak tán még sokkal veszedelmesebb neme. Egy város az elöljáróságot felfüggesztette, mert helytelen kezelést tapasztalt, vagy legalább azzal gyanúsította. Az illető elöljáróság felebbez a köz­igazgatási bizottsághoz, a melyet oly sokat szok­tak emlegetni, mint üdvös reformot, de mely azok előtt, kik ezen dolgokkal foglalkoznak, ugy isme­retes, mint, oly testület, melyben más akarat, mint KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 95. XI KÖTET. a főispáni, nem érvényesülhet. Ez a közigazgatási i bizottság az elöljáróságot hivatalába visszahe­j lyezte. Ekkor a város felébbezett a ministeriumhoz. A ministerium a közigazgatási bizottság határoza­tát Nagyta helyben. Ugy látszott, hogy ezzel a í dolog el van intézve. Azonban nem így történt. A város nem nyu­godott. Ujabb és újabb előadásaiban végre sikerült számszerűleg kimutatni, hogy ott negyedfél ezer forint hiányzik. Ekkor mi történt? Előállott ugyanazon fő­ispán, a kinek befolyásával előbb visszahelyezte­tett az elöljáróság, felfüggeszti egy alantas tiszt­viselőjét a városnak és ujságszerte hirdeti az igazságosságát és dicsőségét az új administra­tiónak. Nohát, t. ház, ha ez nem corruptio, akkor csakugyan bajos megérteni: hogy a ministerelnök e fogalom alatt mit ért és e fogalmat hogyan ma­gyarázza ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nem corruptio az. midőn a, köz­igazgatás a tulajdonjogban korlátoz egyes egyé neket azért, mert azon egyes egyének véletlenül ellenzékiek és nem kormánypártiak. (Ellenmondá­sok jobbfelöl. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Á ki talán kétségbe vonja, vagy annyira jóhiszemű, hogy nem hiszi, szívesen szolgálok bármikor ada­tokkal, midőn szavaim valóságáról okinányilag meggyőzhetem. Hoitsy t. képviselőtársam azt mondta, hogy szerencséje a bírói karnak, illetőleg az igazság­szolgáltatásnak, hogy arra a kormány, azaz a mi­nisterelnök ur kezét még rá nem tette. Megenge­dem, hogy közvetlenül nem tette rá kezét a minister­elnök ur, hanem hogy annak a befolyásnak, azoknak a nézeteknek hatása a birói karon már h látszik, a mely nézeteket a ministerelnök ur kormányzata idézett elő, az teljes kétségtelenül áll. Hát hiszen a kik a törvénykezési ügyekkel foglalkozunk, tudjuk, hogy némely ügyeknek, különösen bűn­ügyeknek elintézése 10—15 évig tart, más bűn­ügyeknek elintézése pedig alig vesz órákat igénybe. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) És mikor történik ez, t. ház? Mindannyiszor, mikor valamely kormány, vagy a kormányhoz közelálló érdeke azt kívánja. Megengedem, nem is állítom azt, hogy közvetlen befolyás idézi ezt elő', de arról meg vagyok győződve, hogy előidézi az a remény, az a meggyőződés, hogy ez gradus ad Parnassum. De bizonyos tekintetben az igazságszolgál­tatás maga hogyan van már saturálva azon elvek­' kel, melyek a ministerelnök úrtól elválaszhatlanok. arra szabad legyen a kaposvári választás példáját : felidéznem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Kaposváron megtörtént a választás. A panasz a választás rendetlensége ellen a törvényben meg­31

Next

/
Thumbnails
Contents