Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

237. országos ülés május 8-án, szerdán. 1889. 239 olyan igen nagyon dicsekedni, mert az önökre nézve legkedvezőbb feltevésben is, abban a feltevésben, hogy sikerül önöknek az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani, abból talán bizonyos elnézés, könnyebb megbocsátás s nem tudom micsoda, de dicsőség- önökre nézve nem származik. (Élénk helyeslés a baloldalon ) Dicsőség származhatnék akkor, ha más valaki, egy más kormány rontotta volna el a pénzügyek állapotát és ha (Mozgás és ellenmondás jtbbfélöl. Helyeslés balfelől) az önök bölcs és tervszerű intézkedéseinek sikerült volna a mások által megzavart rendet helyre állítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Volt egy idő, a mikor ebhez a ezélhoz közel állottak; mert elismerem, hogy ez a kormány zilált állapotban vette át az ország pénzügyeit s elismerem, hogy kormányzatának első éveiben, habár szerintem bizonyos egyoldalú fiscalismusnak az árán, kapcsolatosan több oly közgazdasági intézkedéssel, melyet épen közgazdasági szempontból nem helyeseltem s elleneztem, bizonyos pénzügyi eredményt elért és ha ezt az eredményt fentartani. fixirozni s tovább fejleszteni tudták volna, akkor igenis a pénzügyi téren működésüket dicséret és magasztalás illette volna. De erre önök nem voltak képesek. Az alig elért eredmények megint szétfoszlottak az önök kezei közt s az előbbinél még nagyold), még kínosabb deroute állott be a pénzügyi kormányzatban az önök vezetése alatt. És hogy önök ezt a deroute ot sok és sok millió forintnyi adóemelésnek daczára engedték beállni s hogy e deroute ot most sok és sok millió forintnyi újabb teherrel valahogy helyreállítani tudják, ez mindenre, de csak dicsőségre és dicsőítésre önöknek anyagot nem szolgáltat. (Élénk helyeslés a balon.) Annak megítélésére tehát, a mi itt több controversia-nak tárgyát képezte, hogy megnyugtatók-e az ország közállapotai s megnyugtató-e a felvirágzásnak és haladásnak az a mértéke, amely az utolsó 14 év alatt eléretett s hogy vájjon akormányzatnak befolyása a hazai állapotoknak fejlesztésére üdvös volt-e vagy nem, azokat a mértékeket kell alkalmazni — s ezt fentartom magamnak más alkalommal egészen kimerítően s a dolog mélyére hatóan megtenni s talán erre mások is fognak vállalkozni — melyeket most csak felállítottam s azok némelyikére a választ, ha nem is definitive megadtam, de jeleztem azt a választ, a mely ily mérték alkalmazása mellett kimaradhatatlan lesz, a mint azt talán mindenki sejti, a ki a kérdéseket ez alakban csak egynehány perezre is maga elé állítja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már most, t. ház, magára a ministerelnökségi tárczára, illetőleg annak költségvetésére s az azzal kapcsolatos kérdésekre nézve a következőket jegyzem meg. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetést általánosságban nem fogadtam el. Ennek az álláspontnak a házban bevett szokás szerint nem szükségképi következése az, hogy minden egyes tárcza költségvetése is elvettessék. Megvallom azonban, hogy a ministerelnökség költségvetésére nézve, a jelenlegi ministerelnök úrral szemben e consequentiát az általános vitánál elfogadott álláspontból levonom és az ő költségvetését egyáltalán nem fogudom el. (Élénk helyeslés a balon.) Ezt bővebben indokolnom azon ismert politikai álláspontnál fogva, a, melyet az ő kormányzatával szemben elfoglalok, nem szükséges. A mennyiben azonban e költségvetés mégis elfogadtatnék, Irányi Dániel t. képviselőtársamnak törlési indítványához csatlakozom, valamint elfogadom az általa benyújtott határozati javaslatokat, ugy a mint ő azokat beadta. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem akarok ez alkalommal a t képviselő úrral polémiába bocsátkozni azon administrativ elvi kérdés felett, melyet ő felvetni jónak látott. Hiszen e tekintetben nézeteimet gyakran kifejtettem e házban, azok nem változtak és lesz még alkalom e kérdéssel a kellő alaposság'gal foglalkozni akkor, midőn a cabinet reconstructiója szerencsésen odáig alakul, hogy definitív belügyministere lesz és mikor megismerkedünk a leendő belügyminister administrativ programmjával, vagy ha ily programúi nagyon soká késnék az éji homályban, mi magunk fogjuk a kormányt e tekintetben megsürgetni. De igy, incidentaliter tárgyalni e nagy kérdést, nem érzem magam hivatva. Csak egyet akarok megjegyezni, nehogy az elmosódjék a köztudatból. Igaz, hogy én az administrativ, illetőleg a . köziendészeti hivatalokkal megbízott tisztviselők kinevezésének hive vagyok. De valahányszor e kérdést e padokról felhozták, mindig kiemeltetett és kiemeltem én is, hogy ezen változás behozatalával a kérdés lényegét megoldottnak nem találom. Ezzel kapcsolatban okvetlenül oly reformokat kívánok, melyek az önkormányzati testületek önálló hatáskörét tágítják, ellenőrzési hatáskörét hatályosabbá teszik, a tisztviselők részéről való mindennemű illetéktelen politikai befolyás gyakorolhatását meggátolják, állásukat biztosítják, fegyelmi ügyeiket birói eljárás alá utasítják. E reformok nélkül, mint számtalanszor mondtam, a kinevezésre való átmenetel sem nekem, sem e padokon bárkinek nem kell. Ezt, t. ház, csak azért akartam felemlíteni, nehogy egyoldalú jelszavak használata által elmosódjék azon álláspont teljessége, melyet e kérdésben elfoglalok és melynek ezen, az önkormányzati tevékenységet biztosító részére ép oly nagy súlyt fektetek, mint azon részére, mely az államkormányzat helyes vitelét biztosítja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Irányi t. képviselőtársain határozati javaslatát pedig, daczára azon ellenészrevételeknek, me-