Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
236. országos ülés májns 7-én, kedden. 1889. 215 emelkedéssel. Vájjon azt teszi-e ez, hogy változtattunk a százalékon ? Egyszerűen több ilyen tőke van, mely adót fizet; de ugyanazon tőke nem visel nagyobb terhet, az eredmény azonban mégis kedvező, (ügy van! ügy van! Tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) S igy, t. ház. be tudnám bizonyítani lépésrőllépésre Orbán Balázs: Hát csupa boldogság! Hegedüs Sándor előadó.' Bocsánatot kérek, midőn az ember az adatokat igy analisálja, azzal szemben ily közbekiáltással adni választ nem lehet; (Helyeslés a jobboldalon) azzal szemben ellenkező adatokkal és adataim hibás voltának kimutatásával lehet válaszolni, de nem igy. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igy tudnám bírálni lépésről-lépésre a felhozottakat. De azt hiszem, ez elég volt annak bebizonyítására, hogy nem elégarubricáknak végét nézni és az adatokat ily módon összeállítani és nem elég bizonyos tendentia érdekében a számokat ugy csoportosítani, a mint azok sem a valóságnak, sem pedig természetüknek meg nem felelnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Beszédem végére értem, t. ház. És miután a költségvetéssel tovább nem foglalkozhatom, egyszerűen azt kell kérdeznem; miért küldött bennünket ide az ország'? Az ország érdekeinek előmozdítására és nem személyes viszonyaink elintézésére küldött ide bennünket. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon-) És ha azt látom, hogy a költségvetés ellen semmi oldalról érdemleges kifogás nem tétetett és ha látom, hogy csak ennek elintézésére várunk, hogy a reformok előkészített stádiumában, ugy, a mint kilátásban vannak, nagy mennyiségben bejöjjenek és e házban a nemzet javára tárgyaltassanak, azt kell mondani: Nyissák ki az ajtókat, hadd menjen ki balra a személyeskedés, hadd jöjjenek be jobbra a reformok. Ajánlom a költségvetést. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Elnöki Horánszky képviselő ur kivan szólni. Horánszky Nándor: Zárszóm tudom,hogy nincs, épen azért a felszólalásnak csak egyetlenegy momentumára óhajtok, személyes kérdés czímén, észrevételt tenni, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen legközelebb lesz alkalmam magával a dologgal foglalkozni és megvilágítani, hogy mi volt minek a túloldal örült és mit jelentett a beszéd azon része, mely oly nagy lelkesedést szült. Ma tisztán személyes kérdés czímén a t. előadó urnak csak azon állítására szorítkozom, hogy akkor, mikor azon kérdésről szóltam, hogy mennyire rontották meg a hadügyi kiadások a költségvetést és az államháztartást és mennyire nem, következőleg mennyiben lehet azoknak nyakába akasztani a fenforgó bajokat és mennyiben nem, egyszerííen kiNagytam azon súlyos éveket, a melyek az államháztartás mérlegének megrontására lényegesen befolytak, hogy jelesen kiNagytam az 1878-iki occupationális, azl879-iki hasonló és az 1881-iki lázadási esztendő pénzügyi eredményét. Erre nézve megjegyzem, hogy ezt nem Nagytam ki. A t. előadó ur vagy nem figyelt, vagy nem olvasott, mert én felemlítettem, hogy ezen éveknek összes kiadásait tetemesen fedezi azon összeg, melyet a kormány egyszerííen az államjavak elidegenítéséből bevett. Továbbá azt is mondta a t. előadó ur, hogy az 1887. évről is hallgattam. Ebben igaza van, de ezt következetesen tettem, mert az államháztartás megromlásának legmarkánsabb esztendeje az 1886-iki volt. Azóta prédicálja a t. előadó ur, hogy javul a helyzet. Az 1886-iki esztendőben culminált az állami gazdálkodás eredménye az államháztartás megrontásában; a dolog természetében fekszik tehát, hogy erről az évről nem is beszélhettem. Ezt akartam egyelőre rectifieálni, különben lesz alkalmam kimutatni, hogy a t. előadó ur sok kérdésben mennyire volt egyoldalú, tendentiosus és mennyire tévedett. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Mudrony Soma képviselő ur nem kivan zárszavával élni. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Számolva az idő előrehaladott voltával, csak néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni a vita folyamán, pénzügyi szempontból felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) Először is azokra nézve, a miket én a közgazdasági helyzetre vonatkozólag mondtam, azt hiszem, a t. előadó ur több tekintetben igen sikerülten megvilágította és folytatta az általam is felállított azon argumentatiót, hogy közgazdasági tekintetben korántsem mondható az, hogy nálunk bizonyos visszaesés van, sőt ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy a gazdasági életnek majdnem minden ágazatában a határozott előhaladásnak jelei mutatkoznak. Egyébként én nem kívánok erre különös súlyt fektetni, csak fenn akarom tartani azon tételemnek valóságát, a melyet a vita megkezdésekor is kijelentettem. Ezen tétel abból áll, hogy valótlan a kormány ellen felhozott ama vád, mintha az csak egyoldalú pénzügyi politikát követne, hanem igenis a kormánynak a pénzügyi politikával kapcsolatosan közgazdasági politikája is van. (Élénk helyeslés, ügy van! jobbfelöl.) Nem akarok itt annak bírálatába bocsátkozni, hogy vájjon ezen közgazdasági politikának arányai helyes összhangzásban vannak-e és egyenértékűek-e a követelt áldozatokkal, a kiadások növekedésével ; nem akarok ennek bírálatába bocsátkozni azért, mert sem a tudományban, sem a
