Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

216 236. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. gyakorlati életben nincsenek elismerve oly mértékek, a melyekkel ezt az összehasonlítást, ezt a purificatiót biztos alapon megtenni lehet. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Itt egy mértéke van a kérdés eldöntésének és ez az, hogy előre meghatározott okszerű terv szerint a kormány elkövetett-e mindent a közgazdasági viszonyok felvirágoztatására. És ha ezen mérték szerint méltóztatnak megbírálni a lefolyt évek eseményeit: akkor azt hiszem, a közgazdasági élet minden ágazatában meg fogják találni a kormány tevékenységét; (Élénk helyeslés jobbfelöl) és akkor azt hiszem, hogy igenis tökéletes joggal és megnyugvással viseltethetnek a kormány azon kijelentése iránt, hogy ezentúl sem szándékozik egyoldalú pénzügyi politikát követni, hanem minden kínálkozó alkalmat fel fog használni arra, hogy a közgazdasági viszonyokat is fejleszsze. (Élénk helyeslés jöbbfelöl.) Én természetesen, mint a pénzügyi tárczának vezetője, nem vagyok arra hivatva, hogy ezen közgazdasági politikában követendő irány részleteibe bocsátkozzam; azt hiszem, meg fogják erre adni a kivánt választ az illetékes szakministerek. De mint azt már más helyen is jeleztem, itt is jelezni kívánom, hogy nemcsak általánosságban szólva, a közgazdasági viszonyok elősegítésére, hanem a részletekre vonatkozólag is merek annyit mondani, hogy ugy a fóldmivelési érdekek képviselete tekintetéhen, mint különösen, a mennyire előfeltételei megvannak, az iparnak előre meghatározott biztosan foganatosítható tervszerű fejlesztése érdekében, a kormánynak nem szabad elmulasztania egyetlen fölmerülő alkalmat sem, hogy a közgazdasági érdekeket elősegítse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha valaki az általam mondottakból olyan egyes tételeket szakít ki, melyek az általam mondottaknak nem is lényegére vonatkoznak, hanem csak mint mellékes argumentumok hozattak fel — például, a mint felhoztam, hogy némileg megvilágítsam mezőgazdasági életünk emelkedését, azt, hogy állattenyésztésünk nem hanyatlik, hanem emelkedik s nem csak az állattenyésztés, hanem vele kapcsolatban a sajt-, a vaj- és tejipar is emelkedőben van — ha valaki, mondom, ezt kiszakítja és a sajt- és tejiparról általam mondottakat ugy állítja oda, mintha ebből állana a pénzügyi programm, a mint Szentkirályi Albert képviselő ültette : akkor megengedem, hogy nagyon elégedetlen lehet az ilyen programmal. (Élénk tetszés jöbbfelöl.) Én ezen programm tekintetében leszek bátor egyet-mást mondani, de nem mulaszthatom el Szentkirályi Albert t. képviselő urat egy pár cardinalis tévedésére figyelmeztetni. Az egyik az, hogy mikor ő a szeszipar bajairól emlékezik meg, legalább azzal együttesen ne rójja fel a kormány hibájául azt, hogy a külön vámterületet fenn nem tartotta, illetőleg azt ki nem eszközölte. Mert engedelmet kérek, ha bármely iparágnak előnyére lehetne is a külön vámterület, ugy e tekintetben talán a képviselő ur sem fog ellentmondani, ha azt mondom, hogy a szesziparra nem csak hátrányos, hanem egyenesen válságos lenne a külön vámteriilet. (Ugy van ! jöbbfelöl.) Egy másik kérdést is csak felületesen méltóztatott a képviselő ur átgondolni s ez az, midőn kifogásolta, hogy én azt állítottam, hogy a ehequeés clearing-rendszer befolyással leend a tőkék felszaporodására. Hát én nem azt értettem, hogy ezen rendszer behozatala folvtán a tőkék az én zsebem*ben vagy egy másik zsebében fognak felszaporodni és ilyent csak nem imputál nekem a t. képviselő ur, hanem midőn a piaezon rendelkezésre álló tőkékről beszéltem, ez intézményt joggal említhettem fel, mint egyiket azok közül, a melyek a piaezon rendelkezésre álló tőkék felszaporodását nagyban elősegítni hivatvák. (Élénk helyeslés jöbbfelöl.) De, hogy visszatérjek arra a sokat és pedig ugy általa, mint a Helfy Ignácz t. képviselő utáltai kifogásolt pénzügyi programmra, a t. képviselő uraknak elbírálására bízom, vájjon az ildomosságnak valami különös tanújelét szolgáltattam volna-e akkor, ha a helyett, hogy egyszerűen arra utaljak, hogy a ministerelnök ur programmját teszem magamévá, részletes, minden ágazatra kiterjedő pénzügyi programmal léptem volna fel. Ha ezt tettem volna, nem csak a politikai ildomosságnak, hanem a tisztességnek követelménye ellen is vétettem volna; mert hisz én korábban is politikai felelősséggel járó oly állást foglaltam el, a melyre, legjobb tudomásom szerint azt, a mit a pénzügyi kibontakozásra nézve üdvösnek és czélszerűnek tartottam, előadnom és érvénvesítenem kötelességemben volt. (Helyeslés jöbbfelöl.) Talán semmi sem lett volna könnyebb, mint elővenni a pénzügyi szakmának egyes ágazatait, foglalkozni az egyik és másik tekintetében felmerülő kérdésekkel és egy kissé részletezni a megoldásnak ezen vagy amazon módozat szerint kínálkozó irányzatait, sőt talán még ezt sem kellett volna tennem, hanem utalhattam volna sok adótörvényre és igen sok kérdésre, még pedig ugy szorosan véve pénzügyi, mint közgazdasági kérdésre; azután méltán utalhattam volna e kérdéseknek már megtörtént előkészítésére és azon szempontokra, melyeket azok előkészítésénél figyelemmel tartottunk; utalhattam volna azon napi kérdésekre, a melyeket azokkal megoldani kívánok, szóval semmi sem lett volna könnyebb, mint egy minden ágazatra kiterjedő pénzügyi programmnak görög tüzében itt megjelenni. (Élénk tetszés jobbfelöl.) A kérdés csak az, hogy helyesen cselekedtem volna-e? Én azt látom, hogy politikai felfogásom lényegesen különbözik