Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
212 236. orszíígos ülés május 7-én, kedden. 1889. tékot e költségvetés indokolására fel nem hozhatok. (Tetszés jobbfelöl.) Most a t. ház engedelmével röviden áttérek ama két beszédre, melyek a dolgokat még magasabb szempontból, még mélyebbre hatólag fogták fel: Mudrony Soma és Molnár József t. képviselő urak beszédeire. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a beszédek anyagot adnak a gondolkodásra nemcsak nekünk, de a nemzetnek is; mert oly kritikai pontokat tartalmaznak, melyeket bármely szigorral alkalmazni mindig loyalis, helyes parlamenti feladat lesz. T. képviselőtársaim, tudniillik abból a szempontból indultak ki, hogy nem elég azt vizsgálni, hogy áll az államháztartás, hanem azt is, hogy mily viszonyban van az a nemzet anyagi életével. Ez szép feladat és azt hiszem, ha nem lennék ez előadói széken és nem kívánnám kímélni — a mint kötelességem — a ház türelmét, a tárgyat igen szép oldalairól tüntethetném fel. Meg kell azonban tagadnom magamtól e gyönyörűséget és hiányosnak és egyúttal e szép feladattal szemben nagyon hidegnek is kell lenni. (Halljuk! Halljuk!) De röviden még is kénytelen vagyok erről nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Báró Kaas Ivor: Halljuk a gazdasági felvirágzást! (Mozgás jobbfelől.) Hegedüs Sándor előadó: Én báró Kaas Ivornak, ki ily kíváncsi, azt mondom, hogy én elhiszem, miután ily nehéz kérdésekkel foglalkozott — mert különben nem tenne ennyi kérdést és nem támadott volna meg ugy, a mint támadott — hogy ismeri ezen a téren az európai irodalmat; elhiszem, hogy ismeri a statistikának azon becses feldolgozásait . . . Báró Kaas Ivor: Láng! Hegedüs Sándor előadó : Én nem kicsinyeskedem soha! Báró Kaas Ivor: Jól van: ismerem! (Derültség-) Hegedüs Sándor előadó: És én hivatkozom rá, hogy e tekintetben a mai napig a tudományé?, a gyakorlati élet egyaránt biztos mértékeket egy nemzet anyagi fejlődésére nézve még megállapítani képes nem volt. A tudósok és a gyakorlati életben a törvényhozók és a kormányok rendesen felhasználnak néhány külső adatot, a melyből következtetést lehet vonni a nemzeti fejlődésre; felhasználják az iskolák fejlődését, felhasználják a takarékpénztári betétek emelkedését, a fogyasztás, a posta és a forgalom fejlődését, a vasúti hálózatot, stbit. Gróf Károlyi Gábor: A sikkasztásokat. (Élénk derültség a bah és szélső balon.) Hegedüs Sándor előadó: Éne tekintetben csak azt vagyok bátor mondani, hogy én az imént említett, a tudományos vagy a gyakorlati élet által bárhol felhasznált mértéket elfogadok arra nézve, hogy Magyarország fejlődését az utóbbi évek alatt bizonyítsam és állításaimat a részletes adatokra alapítva, megerősítsem. (Helyeslés jobbfelől.) Báró Kaas Ivor : Arányban a budgettel ? Hegedüs Sándor előadó: Arra is rátérek, de egyoldalúkig nem kívánok eljárni és e tekintetben azt hiszem, hogy akármilyen statistikai adatot, többet mondok, akármilyen észleletet elfogadok, mert a statistika hideg és rideg; elfogadom, hogy ne mondjak többet, például a íöldmívelés belszervezésére, a lótenyésztés minőségére, a gépipar, a mezőgazdasági iparra, a gépekkel való felszerelésre és a nemzet gazdasági életére való hivatkozást, hogy a haladást magát bizonyítsam és a fejlődést megerősítsem. (Helyeslés jobbfelől.) És én ép azért, mert láttam, hogy Mudrony Soma és Molnár József t. képviselőtársaim lemondtak a tapsok azon olcsó dicsőségéről, mely a személyes támadást halmozza el babéraival; (Élénk tetszés jobbfelől) ép azért, mert inkább megelégedtek a taps nélkül kis közönséggel és a figyelmetlenséggel, csakhogy feladatuknak lelkiismeretesen feleljenek meg: (Helyeslés jobbfelől) velők nemes versenyre kívánok kelni; nem e ház előtt, vagy ha tetszik, e házban is, vagy bárhol, mert én a bizonyítást szívesen elvállalom, akár azon tényezők tekintetében, a melyeket a külföld is felhasznál egy nemzet fejlődésének bizonyítására, akár pedig más tényezők, vagy észleleti adatok tekintetében is. (Helyeslés jobbfelől) De szorosan az államháztartásra nem ez a kérdés tartozik, hanem az, a mit ők felvetettek, hogy milyen arányban fejlődik államháztartásunk productiv és inproductiv része. (Ugy van! balfelől.) Én nem szeretek inproductiveknek mondani némely dolgokat, de mert látom, hogy nemcsak önök, hanem hogy a tudomány is, mindazt, a mi a véderőre s az államadósságokra fordittatik, inproductivnak tekinti, mig mindazt, a mi a többi belszükségietek kielégítésére használtatik, a nemzeti élet fejlesztésének tényezőjéül ismertetik el, e kérdéssel is kívánok foglalkozni. Minthogy legtovábbra ment ezen adatok tekintetében Mudrony t. képviselőtársam, azt hiszem legnehezebb a feladatom, de egyúttal a legnagyobb is a kötelességem ő irányában. 0 tudniillik visszament 1873-ra és 1889-ig kisérte az államháztartásban a fejlődést. Elfogadom, minthogy pedig az államháztartás berendezését a rendes költségvetésből kell megítélni, mert az állandóan az államháztartás és a nemzeti élet rendezésére áll, csak két adatot hozok fel. 1873-ban rendes költségvetésünk volt 207 millió forint, ebből az említett összeg közös kiadásokra, az állami adósságokra, a honvédségre, szóval az összes úgynevezett meddő kiadásokra fordíttatott 9 millió forint és a többi nemzeti belszükségletre 116 millió. Az 1889-iki költségvetésben az összes rendes kiadás
