Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

* 220. országos ülés m hogy e miatt lehet ezt a politikát hibáztatni, mint a hogy én helyeslem, de viszont nem lehet eltagadni, hogy bizony ez teher, melynek fedezéséről gondoskodni kellett s a mely, ha az európai események be nem következnek, elesnek; csak a tárgyilagos igazság érdekében tartottam szükségesnek ez adatokat röviden felemlíteni. De t. képviselőtársam azt mondja, hogy ha közeledünk is az egyensúly helyreállítása felé, az egyensúly helyreállítása s az államháztartás rendezése nem egy dolog. Bizonyos tekintetben elismerem, igazsága van és én, a ki mindig oly nagy súlyt fektetek a nemzetgazdasági és eulturalis tényezőkre, bizonyára sohasem fogom tagadni, hogy egy ország helyzetét tisztán fiscalis szempontokból megítélni nem lehet. De bocsánatot kérek, méltóztassék a t. képviselő ur és t. ház visszaemlékezni, akár csak a legutóbbi 10 évi budgetvitákra.; Mi körül forogtak azok mindig ? A költségvetés irrealitásának bizonyítása, a mérlegben levő hiányok kiszámítása s igy az államháztartás rendezésének ezen szempontból való elbírálása körül. Ha tehát most t. képviselőtársam e bírálati alapot kidobja maga alól, én ezt kedvező jelnek tartom, mertigaz sebben tökéletesenegyetértek a t. képviselő úrral, hogy más nemesebb és szebb feladatok is állanak előttünk és hogy tisz tán e rideg álláspontra helyezkedni nem szabad : de ha a bírálatnak erős alapját az képezte, hogy miképen áll a mérleg, azt hiszem, nagyon kedvező jel a mérlegre s a pénzügyi politikára az, hogy ezt az álláspontot elNagyta. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De t. képviselőtársam, a ki komoly és positive gondolkozó fő, nem elégszik meg ezzel. Azonban nékem kötelesség-em minden oly felszólalással foglalkozni, a minő az övé, a minő Mudrony Soma képviselő uré és a mai szent napon Molnár József képviselőtársamé, mert minden magyar ember örömére szolgál, ha valaki felszólalásában a tudományosság és a szorgalom nyer kifej'ezést. Különösen nagyra becsülendő ez Magyarországon, legyen az bármely érdek vagy czél szempontjából felhasználva. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, a t. képviselő ur nem éri be a kritikával, hanem túlmegy kötelességén és elmondja, hogy mikén fogja fel ő, illetőleg pártja — mert többes számban beszélt — e tekintetben az államháztartás rendezését és én egész kíváncsisággal és odaadással vártam e tekintetben nyilatkozatát és beszédében a következő passust találtam: „Az államháztartás rendezése más fogalom és kell, hogy ebbeningredientiája foglaltassák az államférfiúi felfogásnak, actiónak, ténykedésnek és azok eredményeinek". Ez oly szép mondás, hogy erre rá illik annak az egyszeri földmívesnek megjegyzése, a ki a papnak beszédét végig hallgatva, egész lelkesedéssel kiáltott fel: „Jaj de szépen is í-én, kedden. 1889. °>\,i beszélt, egy szót sem értettem belőle." (Derültség jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, de ha ezt elemezzük, positiv, concrét politikai iránynak az ily kifejezésekben semmiféle elemeire sem találunk. Beszédnek, phrasisnak nagyon szép, de hogy ebben irány adatnék, vagy hogy ebben concrét intézkedésekre fogantyú találtatnék, ezt bátor vagyok kétségbe vonni. (Ugy van! jobbfelöl.) De a t. képviselőtársam iránti kötelességem kijelenteni, hogy beszédében három dolog foglaltatik, a melyre ő, ugy látszik, nagy súlyt fektet. Az egyik az, hogy csináltak volna ők államháztartás-rendezést az adózók lehető kímélésével. (Halljuk! Halljuk!) Ez is kifejezés, t. ház, melyet ajkaira vehet mindenki, még pedig bona fides-sel; meg vagyok arról győződve, hogy ő is igy tette és igy fog tenni mindig. De midőn a gyakorlat terére megyünk át, az, hogy meddig mehet az adózók kimélhetése és meddig nem: csak akkor válik meg, ha az ügyek vezetése kezünkben van. Ez egyik megjegyzése. A másik pedig az, hogy a koi'mány a vámpolitikában szakított a szabadelvű iránynyal; tehát ő ellenkező politikát követne. (Halljuk! Halljuk!) Hallottam egyszer gróf Apponyitól a házban egy szép beszédet, melyben azt fejtegette, hogy a vámpolitikához a szabadelvűségnek semmi köze, nemzetgazdasági kérdésekbe ezt nem szabad belekeverni; egyúttal nagyobb vámtételeket követelt, mint a tarifa tartalmazott, melyet különben alapjában elfogadott. Ha tehát a kormány vámpolitikája ellen Horánszky t. képviselő urnak a szabadelvüség, gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak pedig a védvámok elégtelensége szempontjából van kifogása: ebben oly ellentétet találok, melyet kihegyezni nem akarok, de mely hogy irányt a nemzetnek nem adhat, kétségtelen. (Ugy van! jobbfelöl.) Végre harmadszor azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kormány a fogyasztási adók forrásait Austriának lekötötte. Bocsánat, hiszen Kaas t. képviselő ur azt mondta, hogy e kormány a fogyasztási adókat megháromszorozta, ma pedig Molnár képviselő ur azt állította, hogy megnégyszerezte. (Zaj balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.) Ha ezen adóforrások le volnának kötve, a kormány ezt nem tehette volna. A t. képviselő ur állítása tehát azon régi mottók közé való, melyek az események által teljese a túl vannak haladva. (Tetszés jobbfelöl.) Hanem a legjellemzőbb beszédében — s ezzel végzek is vele — az, hogy t. képviselőtársam szól az 1887-iki zárszámadásokról, elmondja aggodalmait az 1890-iki költségvetésről, de nem beszél az 1889-ikirÖl, pedig ugy tudom, most ezt tárgyaljuk. Azt hiszem, hogy ennél jobb bizonyí27*