Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

210 23fi. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. fáradva legalább ideiglenesen a komoly munkába és fáradságos erőfeszítésbe, egy sajátságos tacticához folyamodik, azon töri a fejét, hogy egy kiszemelt egyéniség ellen miféle juxot találhat fel, miféle támadást intézhet ellene, miféle személyeskedéssel állhat elő, miképen akadályozhatja meg beszédében, miféle durva kifejezésekkel ezitálhatja maga elé s egyúttal azt mondja zsarnoki hatalmánál fogva, hogy ha ez az egyéniség bizonyos dolgokra nézve történetesen véleményt alkot magának, de nem mondja ki, csak jelzi, hogy talán valamikor el fogja mondani, már akkor meg kell támadni, hogy mer ez az ember véleményt alkotni ? (Nagy zaj és ellenmondás a hal- és szélső baloldalon. Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl : De ugy van!) Mondom, hogy nem a magyar parlamenti ellenzékről van szó. És, ha az elfogultság még magasabb virtuositásra emelkedik és túltevén magát a római pápán, constatálja mint vádló és biró egy személyben, hogy miféle nemzeti bűnt követett el és meg is tagadja tőle a dispensatiót; ha igy tart hónapokig egy küzdelem — mondom, nem a magyar parlamenti ellenzékről beszélek — és akkor előáll valaki abból az ellenzékből s azt mondja egész komolyan: hiszen nem azért küldött minket ide az ország, hanem hogy törvényeket és reformokat alkossunk — ugy-e, hogy nem a magyar parlamentről beszélek. (Tetszés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Tisza Kálmán alkotásairól beszél! Hegedüs Sándor előadó: És ennek következtében az ellenzék csakugyan reá jön, hogy ennek az embernek igaza van és ezzel a küzdelemmel felNagy, ez — mondom, hogy a példát befejezzem — a törvényhozási kötelességből folyó egyszerű kötelesség, de mégis, ha teljesíttetik, érdem, mely elismerést érdemel. Ebből láthatja a t. ház, hogy némelykor a kötelesség teljesítése elismerést érdemel. (Tetszés a jobboldalon.) A mi pedig Szederkényi t. képviselőtársamnak azon következtetését illeti, hogy én 11 jelentésemben ellenmondásokba bonyolódtam, bocsánatot kérek, ez az állítás megvolt, de a bizonyítása hiányzott. Mert a képviselő ur az 1885dki jelentésre hivatkozott és ott csakugyan benne volt, a mint felolvasta tárgyilagosan, hogy akkor előirányozva volt 5 milliónyi felesleg a rendes kiadásokban. Mit mondottam én? ő idézte azt, hogy az óvatosságot hangsúlyoztam. Az eredmény nem az lett, a mi előirányozva volt; akkor állott be a túlkiadások azon korszaka, melyet, fájdalom, nem az 1886-iki költségvetés tárgyalásánál vehettünk észre, mert az 1885-ben késő őszszel készült, hanem 1887-ben é#-,a mint észrevettük az 1887-iki költségvetésben, hogy a mire kértük, nem teljesítette a kormány, pontozatokba foglalt szigorú intézkedéseket követeltünk a túlkiadások megakadályozására. Azt a mondásomat is idézte a képviselő nr, hogy: aggodalmaink támadtak; igenis, de kitűnt a két idézetből — egyébbel nem bizonyította állítását — hogy itt ellenmondás nincs, hanem a helyzetnek szigorúan megfelelőleg a következményeknek egyszerű levonása. Mert ha a pénzügyi bizottság, vagy bármely parlament azt mondja a kormány előirányzatára, hogy azt meg kell tartani, akkor — azt hiszem — egyszerűen csak igazságot mond és ha attól eltérés történik, rögtön keresi az ellenintézkedéseket és óvszereket, követeli a szigorú intézkedést: akkor nem esik ellenmondásba, hanem a következményeknek felel meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban Horánszky t. képviselőtársam, nem tudom miért, aggódik a miatt, hogy esetleg talán azt fogják mondhatni, hogy államháztartásunk terheit a közösügyek okozzák és ellentétben azon oldalról hallott nagyon sok régi és új beszéddel, melyek mindig azzal foglalkoztak, nemcsak a közjogi alapon álló ellenzék részéről, de a függetlenségi párt részéről is, hogy a közösügyek mily hátrányt képeznek reánk nézve s hogy a katonai kiadások mennyire zavarják államháztartásunkat, a mi, hogy mondatott, azt számos delegationális és költségvetési beszédből be tudom bizonyítani — mindezekkel ellentétben most annak bizonyítására vállalkozik, hogy azt, miként ez komoly nehézséget képez az államháztartás rendezésében, állítani nem is lehet. Az én emlékezetem szerint ezen oldalról ilyen állítást csakugyan nem hallottam. Horánszky Nándor: Maga az előadó ur mondta ! Hegedüs Sándor előadó: Hogy legyőzhetlen nagy nehézséget támasztott volna államháztartásunk rendezésében, nem mondtam soha; hogy nagy és jelentékeny teher, azt állítottam mindig. És hogyha csak azon éveket veszszük visszafelé, melyekre t. képviselőtársam hivatkozott, de a melyek közül a, legkedvezőtlenebbet kiNagyta azon a czímien, hogy akkor zavarok voltak, tehát nem rendes állapotok, hát bocsánatot kérek, ez az államháztartás rendezésére nézve semmi különbséget nem okozutt. Akármilyen czímen keletkezik a teher, azt a terhet fedezni kell, az az államháztartásnak rovására történik. És iay nem lett volna szabad elhallgatnia sem azl878-ik év 60 millióját, sem azl879-ikév 41 millióját, sem azl88l-ikév42'7 millióját, sem pedig azl 88 7-iki év46 millióját; és igy ha átlagot venne 1876-tól kezdve sazt venné, hogy rendes körülmények közt quotánkat 30 millióval fedezhettük volna," ha a nagy változások be nem állanak, ebben az esetben rájött volna, hogy a magyar államháztartásnak ezen évek alatt a rendes mértéken túl 109 V

4 millió fedezéséről ezen a czímen kellett gondoskodni. Természetes dolog,