Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
236. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. 209 ellen, ha azt mondom, hogy nem állandó jövedelemképen, de pár évig ily czímen fedezetre még lehet gondolni s ezt fedezetül lehet felhasználni. Ily módon tehát azon nagy hiány, melyet ő kiszámított, nagymértékben oly tényezők segélyével apad, melyek létezését maga sem tagadja. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról, hogy 1887-telszemben már 1888-ban a bevételek emelkedésében 8 millió forintnyi többlet van; most nem beszélek az 1889-iki előirányzatról, hanem beszélek tisztán a tényleges alapon 1888-ra elért eredményekről. Ha tehát itt van a harmadik tényező, mely már tényleg működik, azt hiszem, megint oly jelentékeny tényezővel rendelkezünk az államháztartási hiány leszállítására és pedig jelentéktelen kis összegre való leszállítására, a melyre biztosan számíthatunk. Már most a mi hiány igy fenmarad, ennek a pár milliónak könnyebb fedezhetésére az esetben számíthatunk, ha a kiadások növekedni nem fognak és másfelől túlkiadások nem lesznek. Mindkettő, ezen tényezők mértékéhez képest, oly nélkülözhetlen feltétel, hogy ha akár az egyikben, akár a másikban változás áll be, akkor megfelelőleg a fedezet fokozásáról gondoskodnunk kell. És mire fektettem én, t. ház, e tekintetben a biztosítékot ? Arra, hogy most már államháztartásunk kezelésében a túlkiadások rendszerével általában szakítottunk. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ez sem áll, mert az 1887-iki zárszámadásban még mindig 6.197,000 frtnyi túlkiadás van. Bocsánatot kérek, ha a mérleg szempontjából ítéljük meg — pedig erről beszélünk — egy államháztartás berendezését, a végeredményt kell tekinteni. Igaza van a t. képviselő urnak, hogy túlutalványozás volt azon összeg erejéig, de viszont megszorítás és megtakarítás czímén 8.895,000 frt van felvéve, ugy, hogy az előirányzat keretében egészben véve 2.698,000 írttal kevesebb utalványoztatott, mint a mennyi megszavazva volt. De azért nem menti az ily túlutalványozást, ha az eredmény kedvező is és ezen szempontból felfogom a kritikát a túlkiadásokért. Történt pedig túlkiadás az említett 6.197,000 frt erejéig. De mily természetűek e túlkiadások? Vájjon a minister önkényéből folyó és ennél fogva a gondatlan gazdálkodás bélyegét magukon viselő túlkiadások voltak ezek ? Nem, hanem túlnyomó része a törvény szigorú rendeletéből folyó túlkiadások. Ott volt például a 3.100,000 frtnyi közös kiadás azért, mert a vámbevétel nem az előirányzott összegben folyt be; erről a törvény értelmében gondoskodni kellett; ott volt a vasúti kamat-garantia, a nyugdíjak és az államadósságok. Ez a négy tényező 4.755,000 forintnyi túlutalványozást mutat fel ezen 6 millió forint keretén belül. Tehát méltóztatnak látni, hogy nem megy KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XI. KÖTET. másfél millióra, a mi ezenkívül túlutalványozás volt és ennek V*-ed részét az Opera vette igénybe. Tagadhatatlan, hogy ez sincs rendben, e tekintetben is a szigort még jobban fokozni kell, de tagadhatatlan az is -- minden túlzás nélkül mondhatom — hogy e tekintetben igen nagy mértékben haladtunk és hogy kellő biztosítékokkal bírunk arra, hogy államháztartásunkat e részről veszély nem fenyegeti. (Ugy van! jobbfélől.) Midőn a pénzügyi bizottság nevében beterjesztett igénytelen jelentésemben ezt constatáltam és megemlítettem a bevételekben való előirányzat czélszerüségét — azt hiszem, t. képviselőtársam sem tagadja, hogy igy az államháztartás rendezése nagymértékben halad előre — akkor a bizottság helyeslésével vettem magamnak azon báTörságot is, hogy elismerésemet fejeztem ki a kormány ezen irányban való működése iránt és ez az ártatlan elismerés oly rossz vért szült, hogy Horánszky t. képviselőtársam egyenesen az igazság provocatióját látta benne és Szederkényi t. képviselőtársam azt a fáradságot vette magának, hogy visszatérjen jelentéseim felkutatása végett az elmúlt évekre s bebizonyítsa, hogy újabb cabinetválságra van szükség, tudniillik az előadónak is el kell mennie. Bocsánatot kérek, a t. képviselő urak e tekintetben téves nyomon vannak, mert Horánszky képviselő ur például azt mondja : minek az elismerés ? Talán a palota építéséért, talán a túlkiadásokért? Nem. A jelentésben nem ennek szól az elismerés. A jelentésben az elismerés épen azért van, mert a kormány a túlkiadásoknak véget vetett s az államháztartás rendezésére a fogyasztási adókban azt a czélszerű intézkedést találta, a melyet gróf Apponyi Albert képviselő ur s egész pártja nagyon helyesel. (Igaz ! Ugy van! jobbfélől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát e tekintetben egy szelíd elismerés van kiíejezve a kormány irányában, azt hiszem, hogy az igen nagy bűnnek nem mondható. Mert legyen meggyőződve t. kéjrviselőtársani, hogy az csak egyszerű kötelesség ugyan, a mit a kormány teljesít és ha a szigorú mértéket veszszük, abban az esetben tagadhatatlan, hogy ez nem nagy érdem; de némelykor a kötelesség teljesítése, különösen midőn hibáknak elNagyásában, bizonyos előzményekkel való szakításban áll és minden esetre ellentétes álláspontokkal és érdekekkel való küzdelemben áll, akkor némelykora kötelesség teljesítése érdem, mely elismerést érdemel. (Ugy van! jobbfélől. Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ki ezért a hibás ?) Megmondtam : a kormány maga. A mit mondtam, azt mindjárt egy példával be is bizonyítom. Tegyük fel példánakokáért, hogy van egy parlamenti ellenzék — nem a magyar ellenzékről beszélek — (Egy hang balról: Hát a dunairól? Derültség balfelöl) mely bele27