Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

208 236. oszágo-s ülés május <-én, bedden. 1889. beszélt volna, akkor arra a tegnapi közbekiáltásra : „Senki sem védelmezi hát a költségvetést?" azzal a kérdéssel válaszoltam volna : senki sem támadja hát a költségvetést ? Mert tagadhatatlan, t. ház, hogy ezen hat nap alatt, mióta az általános vita foly, mindennel foglalkoztak a t. szónokok, hanem az 1889. évi költségvetéssel vajmi keveset, igy tehát annak védelmére igen kevés szavam lehet. És én azt, t. ház, kedvező jelnek tekintem, mert tudva azt, mi minden merült fel ezen általános vita alatt is és mi mindenből kovácsoltak fegyvert részben a kormány, részben annak pártja ellen, meg vagyok győződve, hogy ha az 1889. évi költségvetés oly alapon nyugodnék és oly dolgokat tartalmazna, a melyek erős támadásra érdemesek, azon kitűnő, éles eszű szónokok, a kik egyebekben annyi fegyvert tudtak felfedezni, elképzelni és alkalmazni, bizonyára ebben is találtak volna elegendő kifogást. Magához a költségvetéshez szólott ugyan röviden Horánszky t. képviselőtársam, a mai napon Molnár József képviselő ur egy szép, alaposan átgondolt beszédben, érintette azt ki«sé folytatólag, noha komolyabb dolgokkal is foglalkozva, Mudrony képviselőtársam, de az ellenzék többi t. szónokai azzal egyáltalában nem foglalkoztak. így tehát feladatom azon részét, mely szoros értelemben előadói tisztem, igen szűkre szabhatom s minthogy jól tudom, hogy a t. ház ki van fáradva, számokkal lehetőleg kevéssé fogok untatni. A számok tekintetében a vita közöttem és Horánszky t. képviselőtársam között ugy is olyan régi, a mióta mi egyáltalán ezekkel a dolgokkal foglalkozunk. 0 az 1889. évi költségvetés mérlegét, különösen pedig alapjait bírálat tárgyává nem tette, de kiszámította a deficitet az 1887-iki zárszámadásból ; s hogy megkönnyítse magának a feladatot, azt mondta: 49 millió a fedezetlen hiány; minthogy pedig államjavakból 6 millió forint eladatott, összesen 55 millió a hiány; és minthogy ebből rendkívüli hadi költségekre együttvéve 16,300,000 írtnál több igénjdbe nem vétetett, ezt leüti, azonban még ezt sem szorosan az arithmetiea szabálya szerint, mert még mindig kikerekít 40 egész millió hiányt. (Derültség jobbfélől.) Ahhoz természetesen, hogy ilyen eredményre jusson, számos oly feltevésre volt szüksége, melyek igénytelen nézetem szerint nem állanak. Először is pénztári hiányt vesz fel akkor, mikor ő nagyon jól tudja, hogy minden háztartásban, ugy a magán, mint az államháztartásban a tényleges kifizetésekből azon évnek terhét külön kell választani; csak ez alapon lehet a mérleget megítélni, mert a pénztári kezelésnél kifizetések bizonyos év folyamán történnek a múlt évre, történnek jövő évre előre és ennek következtében ezen évnek mérlegét a pénztári hiányból, a 40 millióból megítélni nem lehet. Ha ugyanazon az alapon számítok, melyen ö számít, akkor vennem kell tisztán az utalványozás ós a tényleges eredmények közti hiányt. Az tagadhatlan, miután ő kivetette a törlesztési kölcsönt a mérlegből, hogy ez 45 millióra megy. És hogy ha ugyanúgy számítok, mint ő, hogy t. i. az államjavakat nem tekintem jövedelemnek, hanem vagyonelidegenítésnek — ehhez nem kell egyéb, mint az, hogy az ember a vagyon-mérleget és a jövedelemmérleget összetéveszsze és elfelejtse, hogy ugyanazon évben a zárszámadás 22 milliónyi ingatlanvagyon emelkedést mutat ki, a mely évben ezen 6 milliónyi vagyonelidegenítés fordul elő, mondom, ha mégis ugy számítok, mint ő, akkor i» a hiány 51 millióra megy. Ha ezen jelentékeny számból leütjük azon általa is elfogadott leütést, a 16.300,000 frtot, természetes, hogy 35 milliónál több hiány nem mutatkozik. Én tehát az általa felállított legpessimisticusabb számítás szerint, a tényleges eredmények alapján, azt akarom vizsgálni — s ezzel meg lehet világítani az egész helyzetet — hogy e hiányból kiindulva, miféle tényezőkkel rendelkezik már most államháztartásunk azon czélból, rr hogy e hiány elenyésztessék'? 0 sem fogja tagadni azt, hogy első sorban a 13 milliónyi törlesztésre nézve gondoskodás van, a mennyiben a conversiőnak azt az egy eredményét ő is elismerte, hogy a törlesztési kölcsönökről jövőben gondoskodni nem kell. Tehát azon 35 millióból ezt a 13 milliót már ugy hiszem, az ő beleegyezésével leüthetem. Továbbá azt hiszem, hogy bármily véleménynyel vagyunk az államjavak elidegenítéséről, hogy ha ezért a közelebbi évek számára czélszerubben jövedelmező, az államnak több erőt és a társadalomnak több tényezőt nyújtó vagyon alakjában rendelkezhetünk, ezek elidegenítését igenis felhasználhatjuk államháztartásunkban. Minthogy pedig az eladásra már kijelölt és igy értékesíthető vagyont négy, öt, hat esztendőre lehet ily arányban fedezetre számítani, ennek következtében elfogadom t. képviselőtársam azon állítását, hogy ezt állandó jövedelmi forrásnak, rendes bevételnek tekinteni nem lehet és gondoskodni kell róla, hogy a midőn államháztartásunk más nehézségeken keresztül esett; midőn a hiánynak más égetőbb bajait orvosoltuk: ugy vezessük államháztartásunkat, hogy az államjavak elidegenítése állandó fedezetet ne képezzen, mert az idővel hiányozni fog. És ha ezen véleményben vagyok is, azt hiszem, t. képviselőtársam sem fogja megtagadni beleegyezését attól, hogy addig, mig állami terheink csökkentése és különösen némely pillanatnyi szükségletek kielégítése czéljából pár évig ezen tényezőre is szükségünk van, ezen arányban, mondom, az ellenkező vagyonfejlesztés feltétele mellett még felhasználhatók. Azt hiszem tehát, ő sem fog kifogást tenni az.