Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
206 236. országos illés május 7-én, kedden. 188!). önálló magyar hadsereg felállítására, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elismerem, t ház, hogy a t. honvédelmi rainisteruraltál feltétlenül osztott beszédnek vannak egyes igazságai. Különösen, ha azok a többiekkel nem eombináltatnak és tisztelettel ismerem el, hogy azon beszédnek legnagyobb igazsága az, hogy ma közelebb állunk a háborúhoz, mint tegnap, sőt merem állítani, hogy közelebb állunk, mint állottunk april 6-án, midőn ezen általam többször idézett heszéd tartatott és talán, sőt bizonyosan közelebb állunk hozzá holnap, mint ma. T. ház! A t. honvédelmi minister ur a felsőház egyik bizottságában tartott beszédét feltétlenül magáévá tévén, minthogy azt a magam meggyőződésével összegyeztetui nem tudom, politikai meggyőződésem alapján természetes, hogy a t. kormánynak a költségvetést egyáltalában meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A másik ok, t. ház, a mi felszólalásra késztetett, volt Csatár Zsigmond t. képviselő urnak múlt csütörtökön tartott ülésben elmondott és a kormány ellen egyes súlyos vádakat magában foglaló beszédje. (Halljuk!) A t. képviseli) ur azt mondotta, hogy Magyarországnak volt egy ministere, a ki62 ezer katasteri holdnál nagyobb földbirtokot, melynek csupán regale-jövedelme évenkint 15 ezer forinra rúgott s az eszközölt becslés után kitűnt, hogy a földbirtokon lévő épületek értéke 300 ezer forintra rúg; a mint utána néztem, az az 1872. április 16-án kötött szerződés szerint 20 év alatt kamat nélkül 5 ezer forintos évi részletekben kifizetendő 100 ezer írtért eladatott. A másik, t. ház, az, hogy a keleti vasút építése körül 30 millió forint elsikkaztatott. Ez volt beszédének szintén egyik tárgya. — És daczára annak, hogy a képviselőház a kormányt a bűnvádi eljárás megindítására utasította, mindeddig sem az előbbi ügyben, melyet érinteni bátor voltam — sem ez utóbbiban a kormány részéről mi sem tétetett. T. ház! Ha valaki új térre lép, el lehet arra készülve, hogy meglepetések érik. El voltam készülve rá én is s nem tagadom, hogy a meglepetésekben gazdag múlt hónapokban számos meglepetésre akadtam én is, (Halljuk!) de mindezen meglepetéseknek, vagy a mint t. képviselőtársam Scbvvartz Gyula ma említette, ezen izgalmaknak okát, megfejtését megtaláltam. De mindezek között, legjobban meglepett az, hogy midőn Csatár Zsigmond t. képviselő ur ezen súlyos vádakat magában foglaló állításokat itt a házban emelte, a kormány és pártja mélyen hallgatott. En annak megfejtését megtalálni nem tudom s megvallom, iparkodtam megfejteni ugy, hogy mindezen súly OK vádakat tartalmazó állításokat el nem hittem. De a t. ház egyik legtekintélyesebb tagjának nyilatkozatából meggyőződvén arról, hogy ezen vádak igazak, az iratok között utána néztem, (Halljak! Halljuk!) és a t. ház engedelmével az idevágó adatokat jegyzeteimből fel fogom olvasni. (Halljuk! Halljuk!.) „Márazius 11. 1868. Portius Flórián alkapitány és Buzdiny Vazul ülnök a Naszódvidéki községek havasaira képezett igények érvényesítésére az igénylőket, ezek között a kii', kincstárt is a törvény rendes útjára kérik utasíttatni. xiprilis 2-án. A kérvény az összes ministeriumhoz a fennálló törvények értelmében való elintézés végett kiadatott, különös figyelmébe ajánltatván a ministeriumnak. 1880. márczius 20. Csatár interpellál, hivatkozik az 1514.111. évi tör vény czikkre. Kerkapoly! az országgyűlés hire és tudta nélkül adta el a naszódvidéki államjavakat. Kerkapoly! vagyonának zár alá vétele, ellene a büntető eljárás elrendelése, a törvénytelen adásvevés megsemmisítése s a naszód vidéki javak viszsza vétele iránt. Az interpellatio közöltetett a belügyministeriummal. Tisza ministerelnök válasza: „egyszerűen és röviden bátor vagyok nyilvánítani, hogy a kormány ez ügyben jelentést fog tenni, az kötelessége és annál inkább is fog azon helyzetbe jöhetni, minél inkább lesz ideje ilyen nagy, bonyolódott, szekerén vitt actákból álló kérdéssel foglalkozni." Ib82. június 9. Lázár Ádám interpellál: Ezelőtt mintegy 10 évvel Kerkápolyi Károly akkori pénzügyminister által a naszódvidéki állami javak 20 év alatt évi 5 ezer forintos részletekben lefizetendő 100,000 forintért királyi jóváNagyással a törvényhozás kikerülése mellett eladattak. Az 1873-ikiköltségvetés tárgyalása alkalmával az ügylet a törvényhozás tudomására jutván, a kérdés kinyomozására bizottság küldetett ki, melynek jelentése 1875. évben beadatván, Széli Kálmán indítványára 1875. évimájns 22-énaministeriumnak azon utasítással adatott ki, hogy erre véleményes jelentését a legközelebbi országgyűlésnek adja be. A pénzügyminister, Széll Kálmán, az igazságügyminister Perczel, s azután Tisza a jelentés beterjesztését ígérgették a háznak, Széll, hogy a legközelebbi ülésszakra beterjeszti, bejelen+ette. Lázár felszólal, nehogy az ügy elfeledtessék, nem akarva mondani, hogy elaltassák. Nehogy az ország érdeke szenvedjen; mert az államjavak eladásához beczikkelyezés szükséges. 1876. évi június hó 12 én Simonyi Ernő interpellált.
