Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

204 236. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. keresztül kifejezés pedig magában foglalja az időlegesség fogalmát. Mi volt a kiegyezés vezetőinek czéljuk, szándékuk, nem tudom, de hogy Deák Ferencz, a ki vezére volta kiegyezésnek, az 1867 : XII. törvény czikket nem azon szándékkal fogalmazta meg, hogy az egyszer s mindenkorra állandó, megváltoztathatlan legyen, azt merem állítani. Merem állítani azért, mert Deák Ferencz a magyar közjognak alaptételeit ismerte, sőt az 1861-iki felirata szerint a nemzet közhelyeslése közt a legvilágosabban interpretálta. Egyéb forrásokon kivül Deák Ferencz 1861. évi felirataiból tanultam a közjog egyik sarkalatos azon elvét, melyet az 1790 —1791-iki XII. törvényczikk mond ki, hogy Magyarországon a törvény alkotásának, módosításának, megváltoztatásának vagy eltörlésének joga, hatalma, a törvényesen összegyűlt országgyűlést és a törvényesen megkoronázott királyt illeti. Már most, t. ház, ha a törvény igy határozza meg a törvényhozásnak törvényalkotási és eltörlési jogát: akkor nincs törvény, melyről azt lehetne mondani, hogy örökre megváltoztathatlanul, eltörölhetetlenül hozatott. De nines is benne az 1867: XII. törvényezikk szövegében az, hogy a törvény örökre, megváltoztathatlanul, eltorölhetlenül hozatott. De ha benne volna is a kifejezés a törvény szövegében magában, még akkor sem változtat rajta semmit; mert tudjuk, hogy Magyarországnak nemcsak egyes törvényei vannak, melyekben határozottan ki van fejezve az, hogy a törvény ezenintézkedése örökre változhatatlanul, módosíthatlanul hozatott hanem egész tör vény hozása, melynek ugy bevezető, szavaiban.mintbefejezésében nyíltan és határozottan kivan mondva, hogy ezen soha semmi körülmények közt sem új országgyűlés, sem új király nem változtathat. Ilyen az 14S6-iki törvényhozás, mely LXIX. törvényczikkében kimondja, hogy egy ügyvéd csak 14 egyént részesitiiet védelmében. Vaj jonki mondaná azt, hogy ma azon ügyvéd, aki 14 egyénnél többet részesít védelmében, törvényellenesen cselekszik, mivel az 1486-iki törvéiryhozás atörvényczikket ugy hozta, hogy azt sem megváltoztatni, sem módosítani, sem eltörölni soha nem szabad. Egy másik és pedig nevezetes törvénye is van a magyar törvényhozásnak, melynek egyik czikkében határozottan ki van mondva, hogy annak érvényessége örökké tart. Az 1222-ik évi úgynevezett aranybulla törvény 31. §-ának 2-ik pontja határozottan kimondja azt, hogy ha pedig a király ezen törvénybe foglalt intézkedések ellen vétene, szabadság adatik mindörökre az országpüspökeinek, főrendéinek, nemeseinek és azok jövendőbeli minden utódainak, hogy ugy a király, mint annak jövendőbeli törvényes örökösei intézkedései ellen ellenállhassanak s ellen mondhassanak. £ törvény 471 század évi fennléte után az 1687: IV. törvényczikkel eltöröltetett és azt hiszem, hogy a t. honvédelmi minister ur nem fogja e törvény fontosságát megtagadni és nem fogja tagadni azt, hogy e törvényczikk és annak 31-ik czikke 2-ik szakaszának eltörlése koronázási eskünkben ma is benfoglaltatik s nem fogja állítani, hogy miután az örökre maradandó czéllal és szándékkal hozatott, annak megváltoztatása törvénytelenül történt. A másik fogalom, mely ugy szól, hogy kiszámíthatatlan nemzedékeken keresztül, mint előbb mondani bátor voltam, magában foglalja az Időlegesség jellegét és miután az időlegesség jellege vagy határa meg nem állapítható, nincs egyéb, mint erre is az 1790/1. törvénynek 12-ik szakaszát alkalmazni, mely a magyar országgyűlést és a törvényesen megkoronázott királyt hatalmazza fel a törvények alkotásának, eltörlésének s megváltoztatásának hatalmával. Megváltoztatható tehát az 1867. évi XII. törvényczikk a törvényhozási faktorok hozzájárulásával, a mint hogy már az 1879. évi XXXVI. törvényczikk szerint változást szenvedett is. így tehát a magyar hadsereg eszméjének kivitelére, valamint a függetlenségi és 48-as pártnak a personal unió alapján elismert és biztosított állami önállóság és függetlenség elérésére irányuló törekvés nem absurdum, hanem a legtörvényesebb s legalkotmányosabb törekvés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur által feltétlenül magáévá tett beszédből határozottan nem vehetjük ki, vájjon a magáévá tett beszéd szerint, van-e Magyarországnak joga önálló^ hadsereg felállítására, alakítására, vagy nincs. Eu csupán a beszédnek tartalmából indulok ki. Magyarországnak önálló hadseregre vonatkozó alkotmányos régi jogairól, melyeket egy alkalommal a t. ház előtt fejtegetni szerencsém volt, most nem szólok. Az 1867 : XII. törvényczikk s annak 12 ik szakasza határozottan megemlíti a magyar hadsereget és a véderő-törvényjavaslat előadója az előadói székből jelentette ki azt — s azt hiszem, hogy a véderőbizottság, valamint a t. ministerium felfogásával egyezőleg jelentette ezt—-hogy Magyarországnak önálló hadsereg felállítására joga van. De magából az 1867-iki törvény azon intézkedéséből, mely közös hadsereget említ, határozottan következtetendőnek tartom azt, hogy Magyarországnak külön hadseregre joga van; mert e szónak: „közös* fogalma azt jelenti, hogy ez a „közös'"' nem egy faktoré, hanem legalább is kettőé, tehát mint a közös hadseregről mondatik és az a beszéd is, a melyre hivatkozni bátor vagyok, mondja, hogy kettőé, Ausztriáé és Magyarországé. De a közösség nem is lehet ugy megalkotva, hogy az egyik fél ahoz hozzá nejáruljon: annak két kisebb önálló részből kell megalakulnia. E közösség törvényes 1 utón megváltoztatható és az egyik vagy másik rész