Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

236. országos ülés május 7-én, fceűden. 18S9. 203 tehát a leghivatalosabb alakban kijelentette, hogy ő gróf Andrássy Gyula főrendiházi tag urnak, ha jól emlékszem, multápril hó 6-án tartott beszédében foglaltakban feltétlenül osztozik. Azt hiszem, t. ház, nem vétek a parlamenti szokás s talán még a parlamenti illem szabályai ellen sem, ha a nemes gróf, főrendiházi tag urnak a főrendiház egyik bizottságában mondott beszédével már most ugy foglalkozom, mint at. honvédelmi minister ur által feltétlenül magáévá tettel. (Helyeslés a szélső halon.) Arra kérem a t. házat, hogy ha mondandóim közt arra netán ugy hivatkoznám, mint gróf Andrássy Gyula főrendiházi tag urnak beszédére, ezt ugy méltóztassék értelmezni, hogy arra már, mint a t. honvédelmi minister ur által feltétlenül magáévá tettre hivatkozom, (Helyeslés a szélső balon) egyszersmind arra kérem a t. házat, hogy a mit mondani bátor leszek, azt tisztán saját nézetemnek és meggyőződésemnek tekinteni méltóztassék. Ismerjük mindnyájan, ismeri az egész ország gróf Andrássy Gyula főrendiházi tag ur beszédét. Tudjuk, hogy gróf Andrássy Gyula ur beszédét ugy vezette be, hogy ő a védelmi törvény 14. §-át ugy, a mint aztat.ministerium eredeti szövegében a ház elé terjesztette, egyáltalában el nem fogadhatta volna, azért, mert abban sokan s köztük sok tekintélyes jogász a magyar alkotmány csorbítására irányuló törekvést láttak; (ügy van! a szélső baloldalon) a 25. §-ra nézve pedig kijelentette, hogy azt eredeti szövegében a Gyári-féle határozati javaslat elfogadása nélkül szivesen meg nem szavazhatta volna, mert eredeti szövegében ezen szakasz a magyar ifjúságnak németül nem tudó részére szerfeletti terheket rótt volna. Midőn tehát a t. honvédelmi minister ur gróf Andrássy Gyula főrendiházi tag urnak ezen beszédét feltétlenül magáévá tette, kimondta azt, hogy eredeti szövegében a 14. § t el nem fogadhatta volna, a 25. §-hoz pedig szivesen nem járulhatott volna. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) S a mikor ezt a j. honvédelmi minister ur — tegnap múlt egy hete — itt kijelentette, egyszersmind hozzátette azt, hogy természetesnek fogja tartani mindenki, hogy ó gróf Andrássy Gyula ur nézeteiben feltétlenül osztozik. Én, t. ház, ebben természetest nem látok, hanem látok igenis képtelenséget, absurdumot; mert a 14. §-t, szóval a védelmi törvényt a honvédelmi minister ur terjesztette a képviselőház elé. Ha tehát ezen 14. §-t ugy terjesztette ide, hogy ahhoz ő hozzá nem járulhatott volna s a 25. §-t is ugy, hogy a Gajári-féle javaslat nélkül azt el nem fogadhatta volna, véleményem szerint parlamenti, ministeri absurdumot követett el. Ha pedig ugy terjesztette ide a 14. és 25. §§-at, hogy azokat eredeti szövegezésükben elfogadhatta, akkor képtelenség azt nyilvánítani, hogy gróf Andrássy Gyula főrendiházi tag urnak nézeteiben feltétlenül osztozik. (Helyeslés. Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A 14. és 25. §. ekként megvilágosítása után a t. honvédelmi minister ur által idézett beszéd rögtön azt a kérdést veti fel, hogy vájjon baj-e, hogy a magyar ifjúságtól a német nyelv ismerete követeltetik és lealázó-e az, hogy ezt a magyar ifjúságtól követelik. Én azt hiszem, t. ház, hogy e kérdésre nézve a függetlenségi és 48-as párt, de még a mérékelt ellenzék is a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a feleletet megadta és én csak ismételhetem azt. Azt felelhetem reá, hogy igenisbaj; baj azért, mert követelik ; baj azért, mert követelik nein kulturális, hanem közjogi politikai tekintetben. És lealázó, mert az 1867 : XII. törvényezikk által nem érintett 1790/1. évi X. törvényezikk szerint a szabad, külön törvényhozási, külön kormányzási joggal biró, semmi más országnak avagy népnek alá nem vetett, külön független államot képező Magyarországban, melynek mellesleg legyen megjegyezve, államnyelve is van és ez a magyar, a magyar állam polgárai a magyar nyelv teljes birtoka mellett tartalékos, tiszti képzettség és magyar nyelvű bizonyságtétel mellett: a tartalékos tiszti állást, melyet Magyarország költségei is dotálnak, el nem nyerhetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem tudom, t. ház, hogy bárki mondott volna itt e házban olyasmit, a melynek megczáfolására oly érvet kellett volna felhozni, hogy a németül tudó magyar katona minden esetre többet tud, mint a saját nyelvén kivül több nyelvet nem ismerő német katona. Nincs itt senki, a ki a kulturális érdekből vagy anyagi téren a könnyebb megélhetés megszerzése tekintetében bármely idegen nyelv elsajátíthatását elő nem segítené. De visszautasítja közülünk mindenki azt, hogy a német nyelv a foszladozó osztrák birodalmi egység eszméje mentő-horgonyának tartó szála lehessen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebben is lássa a t. honvédelmi minister ura paritás érvényesítésének hiányát a sok között, ne pedigcsak a magyar ifjúságnak a katonai pályára való nem indulásában, melyet épen a kormány intézkedései idéznek elő. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur által feltétlenül magáévá tett beszéd további folyamán azt mondja, hogy az 1867: XII. törvényezikk, illetőleg a kiegyezés előkészítői és szerzőinek az volt a szándékuk, hogy Magyarország, a korona és a monarchia másik állama közt fenforgott rendezetlen kérdések egyszer s mindenkorra számtalan nemzedékeken keresztül állandókig rendeztessenek. T. ház! Mindkét fogalom: az „egyszer s mindenkorra" és a „számtalan nemzedékeken keresztül" kifejezés is külön-külön jelentőséget tartalmaz. Az egyszer s mindenkorra azt fejezi ki, hogy Örökké való állandó, a számtalan nemzedékeken 26*