Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
202 23íí. országos ülés május 7 én, kedden. 1889. beszédemet; csupán egyet kívánok még megjegyezni. (Halljuk!) Gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur úgy méltóztatott feltüntetni a cabinet reconstructióját, nevezetesen Szilágyi Dezső igazságügyminister ur kabinetbe belépését, mintha ez vereség lenne a mostani kormányra. Méltóztassék csak figyelembe venni, liogy midőn igazán a meleg elismerés, sőt a mély tisztelet hangján méltóztatik e kitűnő férfiak, különösen pedig a mélyen t. igazságügyminister ur magas tehetségei, nagy reformtörekvéseiről nyilatkozni, hogy vájjon, midőn őt ennyire ellentétbe akarják helyezni a cabinet eddigi tagjaival, különösen a t. kormányelnök úrral, vájjon akkor olyasmit méltóztatnak-e elkövetni, a minek ők megörülhetnének? A miben ezen uraknak congruens törekvésére méltóztatnak számítani, köszönettel vehetik-e ők ezt? Azt hiszem, hogy a mely pillanatban Szilágyi Dezső elhatározta magát arra, hogy belép ezen kabinetbe, tisztában volt magával ennek jelentősége iránt, mert nem rögtönzött szónoklat hatása alatt határozta el magát arra, hanem alapos megfontolásával azm lehetőségeknek, a melyek közt ő magas törekvéseit a cabinet kebelében érvényesíteni fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért azt emlegetni, hogy itt ellentét van és hogy ebből majd erőt merít az ellenzék a házon kivül, azon reményben, hogy a cabinet egyik fele ellenzéki törekvésekkel-van saturálva, azt hiszem, ez tényleges tévedés ugyan, de nem államférfiúi politika. Befejezem beszédemet. Arra kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a személyeskedés fogalmátmáskép definiálni, mint a hogy ámult szombaton méltóztatott tenni. Mert igaz ugyan, hogy ő magas műveltségénél fogva nem lépett soha azon térre, a hol a személyeskedés durvább elfajulása lenne constatálható; de ha azon tan, melyet ő hirdet és a mely nagy lelki rokonságban van azzal a XVI. és XVII. században Olaszország bizonyos vidékén hangoztatott tanokkal, mondom, ha az a tan érvényesül, melyet ő hirdet, az esetben az emberek erkölcsi érzéke kissé mégis megzavarodhatnék. Mert azt hirdetni, hogy személyes támadás csak az, a melynek indokai személyesek, elfogadni még sem lehet; mert akkor fel lennénk bátorítva mindnyájan, hogy bárkit személyében a lehető legigazságtalanabbul megtámadjunk, meg gyalázzunk csupán elvi szempontok kedvéért. Ez mindenesetre nagy különbség. Nem a személyes indokot nézzük, mert azt tudjuk, hogy hazafias indok vezeti önöket is, t. uraim, de ne méltóztassanak a személyes támadások fogalmát ezen szíík keretbe szorítani. Báró Kaas Ivor: A személyes politika következtében ! Schwarcz Gyula : ... és méltóztassék gróf Apponyi képviselő ur, azon nagy befolyásnál fogva, melyet a hazai értelmiség jó része felett gyakorol és azon állásnál fogva, melyet egy habár kicsi, de — elismerem, soha sem tagadtam —többek közt kiváló szakemberekből és jeles tehetségekből is álló párt élén elfoglal, odahatni, hogy annyi izgalom után a kedélyek végre-valahára megnyugodhassanak és a képviselőháznak visszaadhassák azon nyugalmat, mely nélkül a haza érdekét kellőleg nem szolgálhatjuk. Gróf Károlyi Gábor: Hiába lesnek, a. raig Tisza itt van! (Zaj.) Schwarcz Gyula: Habár méltóztatott a múlt alkalommal ráutalni, hogy a lehető legmerevebb álláspontra helyezkedik ezentúl is a kormánynyal szemben, ezt megteheti a t. képviselő ur a nélkül, hogy a képviselőház nyugalmát lehetetlenné tevő izgalmak szításához az ő befolyásával is hozzájáruljon. Mi lehet czélja az oly taktikának? Mi lehet a czélja, nem mondom gróf Apponyi t. képviselő urnak magának, de mindenesetre azoknak, a kik gyönyörködnének abban, hogy ily izgalmak keletkeztek és ismét felújulással fenyegetnek. Utoljára még győzelem esetében mi lenne az eredmény? Az, a mi azonban nem fog bekövetkezni, hogy az ily taeticai fogások és az izgalmak ily mesterséges szitása leszorítanának egy kormányt. De mi következnék aztán? Az, hogy azon kormánynak ismét lenne egy ellenzéke, mely vérszemet kapva ezen példa által, hogy egy kormányt ily fogásokkal lehet leszorítani, ugyanazon parlamenti eszközökhöz fogna fordulni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a szélső balon.) S ez az, a mitől irtózniok kellene, mert ez az, a mi megrontja nemcsak a közügyeket jelenleg, de megrontaná az ifjúság politikai nevelését is a jövőre. Elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Többen kezet szorítanak a szónokkal.) Madarász József jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. képviselőház! Nem volt szándékom a költségvetési általános vitánál szót emelni; mert azt hittem, hogy lelkiismereti és választóim iránti kötelességemnek — a mi különben egymástól elválaszthatlan — eleget teszek azzal, hogy a költségvetési vita befejezése után minden előleges indokolás nélkül szavazatomat a költségvetésnek általánosságban élnem fogadására adom. A t. honvédelmi minisfer urnak múlt hó 29-én, a költségvetési vitát megelőzőleg két nappal, tegnap múlt egy hete,tett nyilatkozata, valamint Csatár Zsigmond t. képviselő urnak múlt csütörtöki beszédéhen foglalt, s a kormány ellen erős váciakat tartalmazó állításai, nemkülönben a t, ministerelnök urnak múlt pénteki és szombati nyilatkozatai arra kényszerítenek, hogy adandó szavazatomat előlegesen indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Folyó évi ápril hó 29-én a t. honvédelmi minister ur itt e házban, a kormány székeiről,
