Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

192 23B. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. zódott és alig vehető komoly kilátásba azon keesegtetés, hogy a további adósságesinálás megszüntethető, mert hisz ennek egy nagy akadálya van: a követett kormányzási és politikai katonai nagyhatalmaskodási rendszer. Hogy hová visz ez, arról meggyőzhetnek a számok. (Halljuk!) Mig 1880-ban az államadósságok kamatai ezímén 100 millió néhány százezer forintot fizettünk, ugyanezen teher 1884-ben 115 millióra, 1887-ben 124 millióra emelkedett — és most az 1889-ik évben már 129.314,253 írttal irányoztatik elő, tehát 10 év alatt 29 millióval súlyosodott az államadóssági kamatteher. Oly emelkedés ez, mely hasonló vagyonosságú ország hoz viszonyítva, mint Magyarország, aligha páratlanul nem áll az utolsó korszakbeli pénzügyi történetben. (TJgyvan! Ugy van,! a szélső balon.) Pedig ez összegbe nincsenek beleértve az egyes ministeriumok által adósságok utján tett építkezési, úgynevezett beruházások kamatai, melyek összesen szintén tekintélyes összeget tesznek ki, kerek számban 4 mlliót. Már most, ha tekintetbe veszszük, hogy az önerőnkből előállítani szándékolt állami bevétel 329 millió frtot tesz, mert hisz az előirányzott 347 millióból az adósságok utján és az állami javak eladásából beszerezni kivánt 18 millió levonandó s ha ezzel szembeállítjuk az adósságok kamataira fizetendő 133 milliót, ez összeg az állami bevételeket annak egy harmadán jóval felül felemészti, ugy, hogy ez állapot, még ha tovább nem is fejlődnék a rosszabbulásban, szemben a modern államnak minden évben természetszerűen emelkedő igényével, korántsem tekinthető olyannak, melyért az ezt előidéző politika a nemzet igaz helyeslésére joggal számíthatna. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Van azonban ezen kivül még egy más szomorú sajátsága is költségvetésünknek, mely sajátság már az utolsó évek óta következetesen feltűnik s egyhamar nincs kilátás annak a jövőben leendő elmaradására ; a mely sajátság pedig a leghatározottabb kifejezést az 1889-iki költségvetésben talált. Értem ez alatt, t. képviselőház, azon kö rülményt, hogy mig állami szükségleteink bizonyos nemeinél a stagnatio állott be. addig más irányban a kiadások folyton és fokozatosan emelkednek. Nem akarom én most azt vitatni, hogy az állami szükségletek egyik vagy másik ágánál ne fordulhatnának elő egyik vagy másik évben nagyobb igények, melyek előtt a másodrendűeknek vissza kell vonulniuk; de midőn azt látjuk, hogy rendszeresen és minden évben az ország minden érdekének háttérbe kell szorulni egy érdek előtt, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) akkor már mérlegre kell tenni a különböző éi elekek súlyát és lelkiismeretesen vizsgálni, hogy a kedvezményezett, az előtérbe állított érdekek csakugyan egyedüli létfeltételei az államnak, hogy azok kielégítése méltán leszoríthat a napirendről a törvényhozás előtt minden más érdeket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt azonban lássuk a számokat. Á belügyministerium szükségletére 1889-re, a nyugdíjakat nem számítva, 11 és fél millió irányoztatott elő; de 1886 tói, tehát négy év óta mindig ugyanezen összeg körül forog a költségvetés és igy semmi emelkedés nincs; pedig a közigazgatásnak minden ága, különösen pedig a közegészségügy, midőn nálunk a népesség szaporodása évenkint alig éri el az 1%> ot, ugyancsak égetően megkívánná, hogy az eddiginél nagyobb mérvben istápoltassék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A közlekedési ministerium költségvetése a nyugdíjakon kivül ez évre 36 millióval van tervezve. Szép nagy összeg, de tekintettel arra, hogy 1880. után a szükséglet egy évben sem volt 40 millión alul, az ez évi előirányzat által bizonyos visszaesés mutatkozik az államnak e téren való gondoskodásában, holott a folyók befejezetlen szabályozása s a jókarban tartott úthálózat ki nem terjesztése pénzben ki nem számítható közgazdasági kárral jár, a mit nemcsak az egyes birtokosok, hanem az adóban közvetlenül az állam is megérez. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A földmíveSés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint az igazságügyministerek szükségletei is megállottak, noha senki sem állíthatja, hogy e téren a tökély legaisóbb fokához csak közeledtünk volna is; sőt a mi a legszomorúbb, a közoktatásügyi költségvetésnél is alig mutatkozik emelkedés, mert a múlt évinél 100,000 írttal való nagyobb előirányzat a pénzügyi bizottság jelentése szerint is csak látszólagos emelkedés. Pedig, t. képviselőház, a megállás e tárcza fokozatos előhaladásában nemcsak culturalis szempontból, hanem főleg a magyar államiság érdekéből nagyobb csapás az országra nézve, mint akár néhány vesztett csata. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Ugy is ez irányban, legalább szerény nézetem szerint, a különböző kormányok gyenge politikát vittek. Éu nem hiszem, t. képviselőház, hogy a magyar államiság biztosítására és fejlődésére hatalmasabb tényező lehetne, mint a magyar cultura és ennek emelésére első sorban a magyar állami iskolák volnának hivatva, (Ugyvan! a szélső baloldalon) de nem oly szerény mérvben, mint eddig lettek felállítva, hanem általánosítva s nem habozom kijelenteni azon erős meggyőződésemet, hogy minden millió, mit erre áldoznánk, jobban biztosítaná a magyar államot különösen a jövőre nézve, mint a Mannlicher-fegyverekkel való próbálkozásokra, ! kiadott összegek. (Élénk helyeslés és tetszés szélső balfelől.) De ha, a mint látjuk, az állami functio min-