Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

18G 235. országos ülés májas 6-An, hétfőn. 1889. intézményektől, a melyeket az ellenzék helyteleneknek és károsoknak tart és épen azért elválaszthatatlan a támadás a politikai személyi ségtől is és elválaszthatatlan a személyektől az ellenzéknek azon óhaja, hogy azon egyének távolittassanak el a kormányról, a kik azon elveket és intézményeket életbe léptették és fentartják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csodálom, hogy épen a ministerelnök ur az, a ki a mi támadási modorunkon fennakadt és nekünk személyes támadásokat imputál, holott tán soha személyesebb támadás nem intéztetett kormány ellen, mint a melyet ő intézett ellenzéki korában, a ki elfogadta s magáévá tette azon elveket, melyeket azon kormány vallott, a melyet ő megbuktatott és elfogadta azon elveket akkor, a mikor azon kormány helyét elfoglalta. A mostani ellenzék soraiban pedig azt hiszem, nem akad senki, a ki azon szándékkal támadja a kormányt, hogy azon kormányzati elveket magáévá tegye s elfogadja, a melyeket a t. ministerelnök ur követ, csak azért, hogy a ministeri székbe üljön. Ennek előrebocsátásával engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy pénzügyi programmját vegyem bírálat alá. Igaz, hogy a ministerelnök ur azt mondta, hogy új programmot adni nem szükséges, mert hiszen a kormány nem új, hanem a régi maradt. De bocsánatot kérek, a pénzügyminister ur rtj minister és mi mint pénzügyministert addig nem ismerjük őt, a mig határozottan nem nyilatkozik arról, hogy vagy azt a pénzügyi politikát fogja folytatni, minden változtatás nélkül, a mely eddig követtetett, vagy hogy mily eszméi vannak a követendő pénzügyi politika tekintetében. A t. pénzügyminister ur nyilatkozott és pedig nyilatkozott ministersége óta már kétszer; egyszer választói előtt s egyszer a t. ház előtt és megvallom őszintén, hogy rám az gyakorolta a legrosszabb benyomást, hogy ő a. budgetvitában nem adott oly programmot, a mely összes pénzügyi gazdálkozásunkat felöleli. Ezt csak polémia és védelem alakjában tette akkor, midőn megtámadtatott. E polémia azonban ugy tüntette fel a pénzügyminister urat, mintha a legérzékenyebben azon vád érte volna, hogy közgazdasági viszonyainkat nem veszi eléggé tekintetbe és nemzetgazdászati fejlődésünknek nem tulajdonít elegendő fontosságot. Á vád elhárítására a pénzügyminister ur fel is hozza azon előnyöket és haladásokat, a. melyeket különösen a mezőgazdaság terén tapasztalhatunk. Igaz ugyan, hogy a pénzügyminister ur egy előzetes kijelentésével igen kegyetlen politikai elvet tárt elénk, midőn azt mondja gazdasági viszonyainkról, hogy igen rosszul tesznek azok, a kik a hegy tetejére néznek s annak elkarstosodását és pusztulását látják s nem fordulnak a róna felé, a hol azon dús erdők láthatók, a melyek keletkeztek. Ez igen szomorú kijelentés, t. ház; mert még esak nemzetgazdasági helyes elvnek sem tekinthetem azt, hogy elforduljunk a karstosodó hegyektől, hogy pusztulni Nagyjuk azon hegyeket s forduljunk oda, a hol gyarapodás és előmenetel tapasztalható. A helyes nemzetgazdasági elv az, hogy tartsuk meg az elkarstosodásnak induló hegyeket is és fejleszszük a rónát is. Az vigasztalásra senkinek sem szolgálhat, hogy ha elvesztette egy részét birtokának, abban gyönyörködjék, hogy birtokának másik része jobban gyarapodik. Ezután áttér a pénzügyminister ur arra, hogy minő nagy haladást tett Magyarországban a gyümölcstenyésztés és a sajtproductio. Nem akarom ezeknek fontosságát kétségbevonni, sőt jól tudom, hogy például Amerikában a sajtproductio mily nagy nemzetgazdasági kincs. Azonban figyelmeztetem a pénzügyminister urat arra — és ebben minden ínyencz egyet fog velem érteni — hogy a gyümölcs és sajt egy jó ebédnek csak dessertjét képezi. Ha tehát valaki a dessertet ajánlja, anélkül, hogy gondoskodnék róla, hogy az illetőnek jó ebédje és kenyere is legyen, ez azt hiszem, feje , tetejére állítása a nemzetgazdasági ténykedés sorozatának. Mert ezzel ott kezdené a dolgot, a hol mások azt végzik. Hogy mi a gyümölcs- és sajtproductiónak örüljünk, szükséges, hogy mezőgazdaságunk egyéb terményei, a melyek főgazdagságunkat képezik, mutassanak haladást, mert ezzel magával valami nagy eredményeket elérni még nem lehet. A tejproductióról is tett említést a t. minister ur. Ez már bizonyos nemzetgazdasági fogalom alá esik. A tejproductio mennyiségének mértékét a fogyasztás adja meg. A tejproductio csak azon arányban emelkedik, melyben a fogyasztás. Arról, hogy a tejproductio a vidéken emelkedett volna, nincs tudomásom, annak emelkedését leginkább a fővárosban és környékén tapasztalhatjuk. De itt egy különös körülmény van, mely nemzetgazdaságilag igen fontos. A főváros népessége gyorsan szaporodik, itt tehát a tejfogyasztás is gyorsan emelkedik. A tejszövetkezetek megalakulása folytán itt észlelhetjük a tejquantumok amaz összehalmozódását, melyet a nagyobb tőkék előidéznek. De bár mekkora ez összehalmozódás, nem lehet mondani, hogy a főváros tejszükséglete nagyobb arányban emelkedik fejenként, mint a melyben népessége szaporodik. A főváros körül levő nagyobb gazdaságok belevonatnak e productióba és ezek, meglehet, hogy nyereséget húznak az üzletből, melyet elszórtan nem gyakorolhattak. De ne feledjük el azt a sok családot, mely Budapest külvárosaiban és legközelebbi környékén eddig foglalkozott a tejproductióval és melynek kezeiből a tejszövetkezetek kivették ezt a keresetet. Ennek pedig az a nemzetgazdasági hát.