Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

Igű) 285. országos ülés május 6-án, hétfőn. 1889. önkormányzati jogunk felhasználása mellett, melynek a természet rendszere s a józan számítás fogalmai szerint csakis áldást kellett volna megteremtenie, a helyett ép annak ellenkezőjébe, a visszaesés, az általános hanyatlás és a nyomorúság örvényébe sodortattunk?! Ha sikerűié fontos kérdést megoldanom, ezzel összefüggésbe szándékozom reá mutatni azon egyedüli módra, mely által rendes, törvényes utón e tarthatlan helyzetből kimenekülve, még egy boldogabb jövőt teremthetünk meg. Nem olyan nemzet orvosolja bajait, a mely hanyatlásának megteremtő okait kerülgeti, titkolja, sőt előttük meglapulva, azokat eltagadja, hanem az a nemzet fogja bajait gyökeresen orvosolni, a mely nemzet annak valódi eredetét megtalálja, elismeri s legyenek bár az akadályok fenyegetők, azoktól vissza nem riadva,szemök közé mer nézni s iparkodik velők megmérkőzve, útjából elhárítani, mi ha sikerül, meg van nyitva az ut egy boldogabb jövő megteremtésére. Egy nemzet élete szívós s ugy az élettapasztalás, mint a történelem azt mutatja, hogy ha természetes és törvényes jogait egyakarattal követeli s igazságérzetében ahhoz öntudatosan ragaszkodik, az a nemzet jogait mindenkor képes is érvényesíteni, mert egy nemzet egyakaratú, igazságos és törvényes követelése előtt minden más erőszakolt hatalom ereje megtörpül; ellenben, a mely nemzet természetes, törvényes és igazságos jogaihoz nem ragaszkodik, de azokat, a nehézségek előtt meglapulva,, könnyedén feladja, az nem tartozik a számba vehető nemzetek közé, az tengődhetik, mint más nemzetek uszályhordozója ) ideig-óráig, de előbb-utóbb elmálik s élhetetlen gyöngesége által maga magát temeti el. Igazságos akarok lenni, t. ház: bár én a 1867-iki kiegyezést hazánkra nézve mindenkor hátrányosnak tartottam, de el kell ismernem, hogy az akkori korszak alkotói s e közjogi egyezséget megteremtő vezérférfiak Nagytak számunkra e megkötött szerencsétlen egyezségbe nyitott ajtót, melynek küszöbén, ha a nemzet és kormánya egyetértve, lábait megveti, jogainkat megvédhettük vagy az akkori tényezők állítása szerint talán még fejleszthettük volna is; de szerintem bizonyos az, hogy a szerződött tiz év leteltével meg volt adva az alkalom arra, hogy a tapasztalatok után okulva, még ép erővel visszahúzódhattunk volna, de nem tettük s itt kezdődik a korszakalkotó nagy tehetségű Tisza Kálmánnak, az eddig hires ellenzéki pártvezérnek bűnlajstroma, mert az újabbi szerződésnél felhasználva a nemzet más alapon szerzett bizalmát s elveit elvetve, köpenyt fordítva, bevonsízolta a nemzetet érdekeivel együtt a nyitott ajtón s a nemzet többsége, volt ellenzéki pártvezérét vak bizalommal követve, Nagyta magát általa sodorni az örvény felé; ki azonban ígért pénzügyi rendező tehetségeivel, eredmény helyett, megteremtette vagy kiegészítette a már agyonnyomással fenyegető azon 2,300 millió forint állami adósságot, melynek s

/» részét boldogító pénzügyi rendszerével ő idézte elő s megteremtette vele együtt a magyar nemzet minden tekintetben hanyatló korszakát. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ha már most, t. ház, visszatekintünk önkormányzati korszakunkon az 1867-iki közjogi kiegyezésig s elfogulatlanul azt kérdezzük önmagunktól, hogy vájjon megtettük-e mint nemzet, vagy megtette-e azóta bármelyik kormányunk határozottan az önmagunk iránti kötelességét, be kell vallanunk, hogy sem az egyik, sem a másik fél egy független önkormányzati joggal biró nemzetet megillető erélylyel és szívóssággal kötelességet nem teljesített soha. Első kormányaink az új helyzet nehézségeivel megküzdeni gyöngék voltak s a most is uralkodó Tisza-kormány pedig fölfelé és szövetséges társaink érdeknyomásai ellenében tanúsított gyöngesége mellett a jogfeladás terére lépett s hogy e gyöngeséget eltakarja, lefelé és befelé a nemzet irányába a nagyzás, pazarlás, ámítás s megengedem, hogy részben az önámítás hibájába, sőt bűnébe esett bele, a nemzet többsége pedig a vak bizalom, vagy más érdek által mintegy elkábítva s volt ellenzéki vezérét korlátlan odaadással követve, önként teremtette meg a létező tarthatlan helyzettel saját nyomorúságát. Ezen SZÍVÓS életű kormány egy új, a magyar nemzet életében szokatlan s veszedelmes korszakot teremtett meg: az erkölcslazulás és tág lélekismeret és jogfeladás korszakát. Mert midőn fölfelé a hatalom és szövetségeseink érdekuyomása előtt meglapulva, a nemzet legéletbevágóbb érdekeit és jogait feladva, ezt azoknak alárendelte s hazánkat a lajtántúli tartományok gyarmatává sülyesztette, hogy az általános elszegényedésből származott elégedetlenséget — legalább az irányadó középosztálynál — egyfelől mérsékelje s ez által másfelől hatalmát erősítse, behozta a hivatalteremtéx, hivatal-, kenyér- és kegyosztogatás rendszerét s ezzel együtt megteremtette a bálványozás, csúszás-mászás és kegyhajhászat kézcsókoló korszakát s igy jutottunk a létező veszedelmes helyzetbe, honnét az isteni gondviselés is csak ugy segít ki bennünket, ha öntudatra ébredve, iparkodunk természetes és törvényes jogaink érvényesítésével s gyökeres rendszerváltoztatással magunk magunkon is segíteni. Mi következik mindebből, t. ház? (Halljuk!) Mi okozza tehát hanyatlásunkat ? A ki ezt még most is csak keresi és ösztönszerűleg által nem érzi, az, megengedem, hogy akar és tud minden áron és minden eszközzel élni, hogy élhessen, de mint magyar ember számítani, vagy számíttatni sem nem akar, sem nem tud. Ki ne érezné, hogy