Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

235. országos iilós május 6án, hétfőn. 1889. jgj esetben sincs helye többé azon a széken. (Élénk helyeslés hal- és szélső balfelöl.) Ezeket a t. pénzügyminister urnak el kellett mondanom azért, mert én csak rosszat látok azon pénzügyi programmban, mely ugy hangzik, hogy: „Én pénzügyi javulásunkra teendő intézkedéseimnek első pontjául tűzöm ki a pénzügyi administratiót, illetőleg a bevételek ellenőrzésének szigorítását és erre basirozom az én pénzügyi működésemet." Ez nem foglal magában egyebet, mint azt, hogy az ellenőrző közegek — mert máskép nem képzelhetem — szaporittatni fognak, de ezen szaporulat nem fog vezetni egyébhez, mint ahhoz, melyről egy példa elmondásával emlékeztem meg. Jó lenne, t. pénzügyminister ur — ámbár meg vagyok győződve, hogy tudja ezeket, hogy azt tenné, a mit XVI. Lajos tett, hogy egy hivatalos küldöttel körülutaztatna az országban, ki jelentést tenne különösen azon állapotokról, melyek az adóbehajtás folytán idéztetnek elő. Én tudom, hogy ez a jelentés ép ugy szólna, mint XVI. Lajos hivatalos küldöttének jelentése szólt, mely ezt foglalja magában: Felséged pa rancsára körüljártam az országban, hogy megtekintsem a nép nyomorát; láttamsmeggyőződtem, hogy a nép nagy tömege mily szükségben szenved. Irtózattal töltött el, hogy egyes községekben mennyi lakásnak nevezett kunyhó van, nemcsak a házi eszközök hiányoznak, hanem családok kisdedeikkel szalmán hevernek, rongygyal fedve küzdenek az éhhalállal s a mi irtózatomat növelte, az volt, hogy ezek nyomorát előidézte az, mert felséged adóját fizetni képtelenek lévén, exequált attak." Meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. pénzügyminister ur, egy ilyen hivatalos jelentést venne kézhez — a milyet pedig megkaphat, ha kiküld vidékre — pénzügyi programmját ugy formulázná, hogy ezen országban első gond és kötelesség a kímélet s keresztülvitele a jogok és kötelezettségek egyenlő érvényesítésének s ezzel az erkölcsi érzék javításának, hogy az országban ne legyen senkinek se jogos panasza a jogrend hiányáról s a sérelmek orvoslása lehetetlenségéről. Mert ha sikertakar, ne csak azt helyezze kilátásba, hogy ő a pénzügyi és ellenőrző közegeket fogja instruálni és szaporítani, hanem azt is, hogy Magyarországban a jogrend helyreáll. Csakhogy akkor arra kérjük a t. pénzügyminister urat, hogy előbb arra birja rá balján ülő t. ministerelnök társát, hogy a helyét ott Nagyja. Nem fogadom el a költség-vetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Petrich Ferencz! Gróf Károlyi Gábor: Hát ma nem akad védő 1 (Nagy zaj. Mozgás jobb/elől.) Elnök: Kérem a t.képviselő urat, ne méltóztassék mindig közbeszólani. A t. képviselő urnak nincs joga minden ülésen a tárgyalások menetét 10—15 közbeszólással zavarni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Petrich Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Állami költségelőirányzatunk általános tárgyalásait már évek óta figyelemmel kisérve, azon tapasztalásból származott meggy őződésre jutottam, hogy létező közgazdasági és pénzügyi bajainkat, sem az ily alkalommal elmondott, de szorosan a tárgyhoz ritkán ragaszkodó — tagadhatlan nagyszabású szép beszédekkel, sem a kormány és a túloldalról, a nemzet és adózó polgárai ellen felhozott mosakodó vádakkal — melyeket saját hibáikés tévedéseik eltakarására hangoztatnak — nem fogunk segíteni soha. Mert még eddig, midőn pénzügyi vagy közgazdasági helyzetünket tárgyaltuk s e téren tagadhatatlan hanyatlásunk okait kutattuk, minden ily alkalommal ugy jártunk el, mint tett Diogenes, ki saját embertársai között — kikkel közvetlenül érintkezett —-világos nappal, ragyogó napfény mellett is égő lámpával kereste az igazi embert; — hogy Diogenes emberét megtalálta-e? azt nem tudom — de hogy nekünk, midőn hanyatlásunk általános okát keressük, sem valami ragyogó fényre, sem égő lámpára szükségünk nincs, mert azt — ha nem elfogult — még a sötétben tapogatódzó vak is megtalálhatja, az bizonyos; — s mégis a t. kormány s támogató többsége keresik bajaink, hanyatlásunk okát mindenütt, keresik a nemzet, az adózó polgárok gyöngeségeiben, megróvják őket, hogy nem eléggé munkások, nem eléggé takarékosak, nem tudnak nélkülözni s minden jogtalan vádat felhoznak ellenök, saját hibáik és tévedéseik eltakarására, de nem keresik a baj gyökerét saját tetteikben, melyekkel azt megteremtették, síit önhibájukat takargatva s azok által előidézett nehézségek előtt meglapulva, körömszakadtig tagadják az általuk megteremtett visszaesés okát, Hisz már annyira jutottunk elfogultságunkban,hogy hazánk mostani koszorús költője itt a házban elmondott beszédében, mint kisegítő óvszert ajánlotta a koplalási rendszer behozatalát, azért, hogy tágabb kettős hazája másik felének dédelgetésére a mi és a szózat költőjének egyedüli hazáját megkoplaltátva, kisegítő eszközt találjon. Miután bajt orvosolni addig, mig annak valódi okát el vagy fel nem ismerjük, nem lehet, ez élőm most, t. ház, csakis szorosan a tárgyhoz ragaszkodva reá mutatni ugy közgazdasági, mint általános hanyatlásunk azon valódi okára, mely miatt én a tárgyalás alatt levő állami költségelőirányzatot még általánosságban sem fogadhatom el részletes tárgyalás alapjául. E czélból a tárgygyal összefüggésben levő azon fontos kérdés megoldását kisértem meg, hogy mi az oka annak, miszerint mi már több, mint két évtizeden keresztül gyakorolt s rendes békés viszonyok között élvezett