Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-235
178 £35. orszíigos ülés május 0-án, hétfőn. 1S89. hogy a magyar önkormányzatnak s a magyar történelmi fejlődésnek azon nemes és halhatatlan intézményét, a melyet megyei rendszernek nevezünk s a melynek megbontását e hazára nézve ma is végzetesnek tartanám, (ügy van! a szélső baloldalon) mert egy önvédelmi és nem támadó nemzetközi politikám utalt nemzetnek legnagyobb védelmi eszköze az administratióban is az önkormányzat, ha ezen történelmi intézményért egyedül az ő személye lesz felelős, ki a saját személyes uralma megállapítására ezt fel- és kihasználta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert most már mindenekelőtt tiszta és világos, hogy mig ő egyfelől az önkormányzati elvek hirdetése által azokat igyekezett megnyerni, kik az önkormányzat barátai, másfelől igyekezett magának meghódítani annak ellenségeit is azon kijelentéssel, hogy az ő müve olyan, hogy abból minden megtörténhetik. Ez valódi Bosco-hordója, melyben mindent lehet találni tetszés szerint: tokajit, rajnait. Ma önkormányzat, holnap állami igazgatás. Ismétlem, ezért elfeledhetetlen lesz a történelem előtt Tisza Kálmán ministerelnök neve és ezért őt a történelemnek legszigorúbb kritikája fogja sújtani. Mert, t. ház, ki kell jelentenem azt is, hogy a törvényjavaslatok alkotására intézett mindezen félszeg elveknek alkalmazása tette lehetővé, hogy törve nyék hozattak, a melyek legalkalmasabb szolgai eszközeivé váltak a hatalmi érdekek cultusának. (ügy van! a szélső baloldalon.) Etekintetben annyit kell megjegyeznem, hogy ha ez országban a visszaélések nem is cseppenként, hanem özönnel keletkeztek, a panaszok pedig erdőszámra nőttek fel, sűrűbben, mint a fíí a földön: enuek a félszegelveken alakuló intézmények s törvények voltak okai s e tekintetben nem használt a t. minister urnak sem a tapasztalat, sem a figyelmeztetés; mert azok a visszaélések, a melyek itt a házban ismételve vita tárgyát képezték, régen meggyőzhették a t. ministerelnököt arról, hogy itt a megállás ideje, ez utón többé nem szabad haladni, ha csak ez ország legszentebb érdekeit, intézményeit, fennállását, erkölcseit tönkre tenni nem akarja. (ügy van! a szélső baloldalon.) így megbotránkozva hallottuk és még ma is felvilágosításra vár az ország közvéleménye előtt például a kaposvári főispán ügye s a választás, a melynek képviselője, mint kereskedelmi minister a mandátumot háborítatlanul birta és gyakorolta ministeri hatalmát; még ma sincs felvilágosítva előttünk és az ország előtt, hogy ha szükség volt reá, hogy e férfin távozzék a ministeri székből, e szükség ideje akkor volt. Ma sincs felvilágosítva, hogy azon idő óta a kereskedelmi ministeriumban mi történt, a mi az ő távozását szükségessé tette; még ma sincs felvilágosítva, hogy gróf Széchényi Pál képviselő ur, a kit ismerünk — őszintén megmondhatjuk — mint gavallér embert, miféle érdek erejénél fogva tartotta meg e hírhedt mandátumot, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) a melyre itt e házban annyiszor süttetett a hamisítás bélyege. (Zajos helyeslés és egy hang a szélső baloldalon: Ki kényszerítette, hogy megtartsa?!) Mindez még nincs felvilágosítva és az ország minderre kielégítő választ még nem kapott; mert az a válasz, a mely itt a házban elhangzott és a többségnek aira adott sanctiója megnyugvást nem adott, nem is adhat. Megnyugvást csak oly nyilatkozat adhat, a mely ennek titkos rugóit felfedi és megvilágosítja. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek után a költségvetésre kívánok néhány észrevételt tenni. (Bálijuk!) Itt sem tehetem, hogy mindjárt személyekkel ne foglalkozzam. Mert ami rendszerünk annyira personificálva van bizonyos személyekkel, hogy személyek érintése nélkül itt többé tárgyalni alig lehet, (ügy van! a szélső baloldalon.) És itt az igen t. előadó úrra] van egy kis dolgom, a ki előadói jelentésében, különösen annak végsoraiban jónak látta a saját meggyőződése szerint is — mert vele nem, mint hivatásos előadóval vagy pedig fogalmazóval van dolgunk, hanem mint olyannal, a ki, a mit ir és előterjeszt, azt a saját meggyőződése szerint is cselekszi — a kormány iránt bizalmat és elismerést fejezni ki. Ugyanis jelentésének végén a többek közt ez foglaltatik, hogy most már idejét látja még a kormánynak is elismerést és bizalmat szavazni, mert igen sokra mentünk, nevezetesen elértünk odáig, hogy — mint a t. előadó ur kifejezi magát — az államháztartás rendezésére „még csak kilátásaink és tényezőink javultak, még csak az annak elérésére vezető ut czélszerűségéről győződtünk meg", ezért szavaz bizalmat, elismerést és köszönetet a kormánynak. Ez, t. ház, engem arra indít, hogy a köszönet nyilvánításaiban oly bőkezű t. előadó urnak régebbi jelentéseit is megnézzem; mert ugy rémlett előttem, mintha hasonló meséket már olvastam volna tőle. Felkutattam tehát régebbi jelentéseit és azokból a következő tapasztalatokat merítettem. Nem megyek nagyon messzire, mert hiszen a t. előadó ur megérte már jubiláris ünnepét e helyen, hanem kezdem a 80-as éveknél és röviden ismertetni fogom az előadói ömlengésnek azt a seála-szeríí fokozódását, mely jelentéseiben foglaltatik; nem kell visszamennem messzire, mert ott is ugyanaz a hang uralkodik, mint a közelebbi években. 1882ben például előadja, hogy a budget nagyon helyes, sem a kiadások, sem a fedezet tekintetében jobbat és egyebet tenni nem lehet. Természetesen ez volt a t. előadó urnak a meggyőződése és ezt a meggyőződését megírta, habár a pénzügyi bizottságnevében is. Következett az 1883-ik évi jelentés, amelyen ugyanazon hang áramlik el. Következett
