Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

235. orszAgos ülés május 6 án, hétfőn. 18S9. 179 a 85-ik év, a mikor már egész emphasissal lép ki az előadói jelentés, nagy hanggal egész program­mot fejez ki, előterjeszti, hogy jóformán elértünk az igéret földéhez, a pénzügyminister — mondja a t. előadó ur jelentésében — beváltotta igéretét, hogy a rendes kiadások és bevételek közt az egyensúlyt fenn fogja tartani, talán 5 milliónyi plust is matat ki. „Gondosan megőrzendő — foly­tatja egy másik helyen — és folytonosan fejlesz­tendő feladat az, a melynek következetes szem előtt tartása az egyensúly teljes helyreállításához segíti államháztartásunkat." De, t. ház, meg kell jegyeznem, hogy ugy 1881-ben s 1882-ben, mint az azelőtti években az ellenzék szorgos tanul­mánya mindig kifejtette, hogy nem állanak mind­azok ugy, amiként azt az előadó ur előterjesztette és hogy ez nem helyes eredményre fog vezetni. 1885-ben ugy, mint 1883-ban és 1884-ben bebizo­nyíttatott itt, hogy ez nagy bukásra fog vezetni, hogy az egész budget-rendszer nem egyéb, mint tévesztés és szemfényvesztés. De az előadó ur elő­állott és mindazokat megczáfolta előttünk. Végre bekövetkezett 1885 után 1886, mikor az ellenzék által megjósolt események bekövetkeztek. A mi­dőn a mérleg, mely felállíttatott, a melyet helyes­nek, jónak, minden tekintetben czélravezetőnek tartott az előadó ur, épen ugy, mint az ellenzék megmondotta, nagyot bukfenczezett és a mérleg javulása helyett, óriási túlkiadások, nemcsak, ha­nem a mérleg óriási megzavarodása is bekövet­kezett. És ki volt mindennek oka? Nem mi, hanem ugyanazon kormány, melyet magasztalt, de e mellett nem titkolta el, elismerte, hogy aggodal­mainkban igazunk van, sőt magát is megszállotta az aggodalmak szelleme és már akkor lágyítja a stylusát az előadó ur és következőképen beszél: „Az államháztartás lassúbbá vált tempója s kiadá­sainak nagy növekedése szigorúan parancsolja a takarékosságot 11 — már tudniillik azt a takarékos­ságot, a melyet az ellenzék éveken át hirdetett, de a melyről az előadó ur mindig azt mondotta, hogy csak a mi tévesztett eszméink dictálása. Es végre 1887-iki jelentésében egyenesen ki­jelenti az előadó ur, mert eltitkolni nem lehetett, hogy államháztartásunk rendezése fennakadást szenvedett, sőt még tovább megy, a kormánytól programmot kér, melyet az előadó ur ismét dicsé­rettel halmozott el. No, t. ház, ezeket mintegy előrebocsátani szükségesnek tartottam, hogy leszámoljak azzal, hogy nálunk a pénzügyi jelentések és a budgetek mily irányban és hogy szoktak előterjesztetni. Ezért már a felelősséget a t. előadó urnak szemé­lyesen kell elvállalnia . . . Hegedüs Sándor előadó: El is vállalom! Szederkényi Nándor: ... mert ő repre­sentálja a pénzügyi bizottságot s ő nem hivatalos fogalmazója a pénzügyi bizottságnak, hanem meg­győződését fejezi ki. És most azt kérem az elő­adó ur jobb kritikai szellemétől, mely ma nyug­szik, de jó lenne, ha feltámadna, hogy ha ezen jelentéseket előveszi és megolvassa, most nincs ideje, de tegye meg, ha sokoldalú elfoglaltságá­ban jut rá ideje, vegye elő és csináljon magának meggyőződéseiről is egy kis mérleget; mert én hiszem, hogy 1885-ben, 1882-ben és 1884-ben mindig meg volt győződve ugyanarról, a mit leirt. De hát kérdem a t. előadó úrtól, hogy ha meggyő­ződésében maga is annyit csalódott, nem gon­dolja-e azt, hogy, miután a parlamenti életben vannak szabályok, a melyek — a mint azt már beszédem elején is kifejeztem — a helyes érzék és tapintat tekintetében megtartandók: azon par­lamentaris kötelességnek megfelelőleg nem látja e, hogy ha egy parlamentben működő tag meggyő­ződésében, melyről meghiszem, hogy azt az ő szive legjobb sugallata dictálta neki, annyit csa­lódott, e ház előtt nem kellene-e ő neki is azt mon­dania, hogy én nem vagyok képes itt e helyen jobb és tisztább meggyőződést szerezni azoknál a meggyőződéseknél, a melyek minduntalanul hely­teleneknek mutatkoztak s nem kellene azt mon­dani, hogy tegyen e helyről más jelentést. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S még egyet kell a t. előadó urnak meg­jegyeznem. Ha már ennyi tapasztalatok nem győz­ték volna meg őt erről, legalább győzték volna meg arról, hogy ezek után még sem lett volna szabad azt tennie, hogy legutóbbi jelentésé­ben előadva, hogy az államháztartás rendezésére annak csak tényezői javultak és csak az oda vezető ut czélszerűsége felől kezd meggyőződni, mindezek után, a mi igazán gúnyképen szól, még köszönetet és elismerést szavaz a kormány részére. Eszembe jut ezekre Goethe Faustjának bo­szorkánykonyhája, a midőn a boszorkányok az ő sajátszerű egyszeregyüket adják elő, a mely egy­szeregy tarka vegyüléke a számok oly csoportosí­tásának, amely eredményében ugyanaz, ami saját államháztartásunk számcsoportozataináí éveken keresztül eredmény volt — az ellenmondás s csa­lódás s melynek hallatára Faust felkiáltott, hogy hiszen ez őrületes beszéd, de Mefistofeles meg­vigasztalta és azt mondotta neki: „Nem, ez egy derék ellenmondás, a mely titok marad bolondnak és bölcsnek, e mesterség új s régi nagyon, szokása volt minden időknek a hármas egy és az egyes három elvén tévét terjeszteni a világon." Mielőtt beszédemet bezárnám, még a t. pénz­ügyminister urnak nyilatkozatára is tartozom egy észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a költ­ségvetés hat hónap eltelte után tárgyaltatik, ez már csakugyan egy sysiphusi munka, mert ezen idő alatt a költségvetésben felvett összegek nagy része el van költve. Ennyi idő után tehát a költ­23*

Next

/
Thumbnails
Contents