Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

235. orszAgos ülés május 6 án, hétfőn. 18S9. 179 a 85-ik év, a mikor már egész emphasissal lép ki az előadói jelentés, nagy hanggal egész programmot fejez ki, előterjeszti, hogy jóformán elértünk az igéret földéhez, a pénzügyminister — mondja a t. előadó ur jelentésében — beváltotta igéretét, hogy a rendes kiadások és bevételek közt az egyensúlyt fenn fogja tartani, talán 5 milliónyi plust is matat ki. „Gondosan megőrzendő — folytatja egy másik helyen — és folytonosan fejlesztendő feladat az, a melynek következetes szem előtt tartása az egyensúly teljes helyreállításához segíti államháztartásunkat." De, t. ház, meg kell jegyeznem, hogy ugy 1881-ben s 1882-ben, mint az azelőtti években az ellenzék szorgos tanulmánya mindig kifejtette, hogy nem állanak mindazok ugy, amiként azt az előadó ur előterjesztette és hogy ez nem helyes eredményre fog vezetni. 1885-ben ugy, mint 1883-ban és 1884-ben bebizonyíttatott itt, hogy ez nagy bukásra fog vezetni, hogy az egész budget-rendszer nem egyéb, mint tévesztés és szemfényvesztés. De az előadó ur előállott és mindazokat megczáfolta előttünk. Végre bekövetkezett 1885 után 1886, mikor az ellenzék által megjósolt események bekövetkeztek. A midőn a mérleg, mely felállíttatott, a melyet helyesnek, jónak, minden tekintetben czélravezetőnek tartott az előadó ur, épen ugy, mint az ellenzék megmondotta, nagyot bukfenczezett és a mérleg javulása helyett, óriási túlkiadások, nemcsak, hanem a mérleg óriási megzavarodása is bekövetkezett. És ki volt mindennek oka? Nem mi, hanem ugyanazon kormány, melyet magasztalt, de e mellett nem titkolta el, elismerte, hogy aggodalmainkban igazunk van, sőt magát is megszállotta az aggodalmak szelleme és már akkor lágyítja a stylusát az előadó ur és következőképen beszél: „Az államháztartás lassúbbá vált tempója s kiadásainak nagy növekedése szigorúan parancsolja a takarékosságot

11 — már tudniillik azt a takarékosságot, a melyet az ellenzék éveken át hirdetett, de a melyről az előadó ur mindig azt mondotta, hogy csak a mi tévesztett eszméink dictálása. Es végre 1887-iki jelentésében egyenesen kijelenti az előadó ur, mert eltitkolni nem lehetett, hogy államháztartásunk rendezése fennakadást szenvedett, sőt még tovább megy, a kormánytól programmot kér, melyet az előadó ur ismét dicsérettel halmozott el. No, t. ház, ezeket mintegy előrebocsátani szükségesnek tartottam, hogy leszámoljak azzal, hogy nálunk a pénzügyi jelentések és a budgetek mily irányban és hogy szoktak előterjesztetni. Ezért már a felelősséget a t. előadó urnak személyesen kell elvállalnia . . . Hegedüs Sándor előadó: El is vállalom! Szederkényi Nándor: ... mert ő representálja a pénzügyi bizottságot s ő nem hivatalos fogalmazója a pénzügyi bizottságnak, hanem meggyőződését fejezi ki. És most azt kérem az előadó ur jobb kritikai szellemétől, mely ma nyugszik, de jó lenne, ha feltámadna, hogy ha ezen jelentéseket előveszi és megolvassa, most nincs ideje, de tegye meg, ha sokoldalú elfoglaltságában jut rá ideje, vegye elő és csináljon magának meggyőződéseiről is egy kis mérleget; mert én hiszem, hogy 1885-ben, 1882-ben és 1884-ben mindig meg volt győződve ugyanarról, a mit leirt. De hát kérdem a t. előadó úrtól, hogy ha meggyőződésében maga is annyit csalódott, nem gondolja-e azt, hogy, miután a parlamenti életben vannak szabályok, a melyek — a mint azt már beszédem elején is kifejeztem — a helyes érzék és tapintat tekintetében megtartandók: azon parlamentaris kötelességnek megfelelőleg nem látja e, hogy ha egy parlamentben működő tag meggyőződésében, melyről meghiszem, hogy azt az ő szive legjobb sugallata dictálta neki, annyit csalódott, e ház előtt nem kellene-e ő neki is azt mondania, hogy én nem vagyok képes itt e helyen jobb és tisztább meggyőződést szerezni azoknál a meggyőződéseknél, a melyek minduntalanul helyteleneknek mutatkoztak s nem kellene azt mondani, hogy tegyen e helyről más jelentést. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S még egyet kell a t. előadó urnak megjegyeznem. Ha már ennyi tapasztalatok nem győzték volna meg őt erről, legalább győzték volna meg arról, hogy ezek után még sem lett volna szabad azt tennie, hogy legutóbbi jelentésében előadva, hogy az államháztartás rendezésére annak csak tényezői javultak és csak az oda vezető ut czélszerűsége felől kezd meggyőződni, mindezek után, a mi igazán gúnyképen szól, még köszönetet és elismerést szavaz a kormány részére. Eszembe jut ezekre Goethe Faustjának boszorkánykonyhája, a midőn a boszorkányok az ő sajátszerű egyszeregyüket adják elő, a mely egyszeregy tarka vegyüléke a számok oly csoportosításának, amely eredményében ugyanaz, ami saját államháztartásunk számcsoportozataináí éveken keresztül eredmény volt — az ellenmondás s csalódás s melynek hallatára Faust felkiáltott, hogy hiszen ez őrületes beszéd, de Mefistofeles megvigasztalta és azt mondotta neki: „Nem, ez egy derék ellenmondás, a mely titok marad bolondnak és bölcsnek, e mesterség új s régi nagyon, szokása volt minden időknek a hármas egy és az egyes három elvén tévét terjeszteni a világon." Mielőtt beszédemet bezárnám, még a t. pénzügyminister urnak nyilatkozatára is tartozom egy észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a költségvetés hat hónap eltelte után tárgyaltatik, ez már csakugyan egy sysiphusi munka, mert ezen idő alatt a költségvetésben felvett összegek nagy része el van költve. Ennyi idő után tehát a költ23*