Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

i'Aő. országos ülés májns G-án, hétfőn. 1889. 177 — szintén egyszerre felhangzott, hogy az ország meglévén undorodva az ezen aera elején behozott hivatalnokok és főispánok visszaéléseivel, epurálni kell a tiszti kart. Epuratiónak nevezték akkor ezt a műveletet. Ez volt a Schmerling-korszak epurationalis időszaka. Ezt a korszakot juttatja eszembe a mai eljárás. Ott is azt észleltük, hogy az eparatio kiejtette á rostán azokat a nagy szemeket is, a kik különben alkalmatosak voltak, de a rosta tetején rendesen ott maradt a polyva. Most is azt veszszük észre, hogy a főispáni székből kiesnek olyanok is, a kiket most megfáklyászené tek, olyanok pedig, a kikre itt a házban és másutt is részint a képtelenség vádja, részint egyéb vádak merültek fel, például a somogyi, a temesi, a hevesi főispán stb. (Igaz! Ugy van! a szélső halon) egész kényelmesen ülnek székükben. (Igaz! a balés szélső baloldalon.) S ez azt mutatja, hogy itt tulajdonképen a Schmerling-korszak ama kísérletének másával van dolgunk, mely akkor azon számítással történt, hogy a közvélemény meg fog nyugodni az epüratio hírében s nem fogja nézni magát az eredményt és Schmerling az ő embereivel folytathatni fogja az ő uralmát; de valamint Schmerlinget e számításában csalódás érte, remény lem, hogy ez a mai epüratio is csak egy kísérlet lesz, mely után be fog következni az igazi epüratio, a mely nem ott, hanem itt a bársonyszékeken fog bekövetkezni. (Ugy van! balfelöl,) De ezt csak közbevetőleg jegyeztem meg, mert arra akartam válaszolni én is, vájjon a t. ministerelnök ur nyilatkozata lehet-e ránk és a közvéleményre nézve megnyugtató. Ha tény az, hogy itt nem történt egyéb, mint egy pár beteg minister helyett egypár egészséges férfiúnak székfoglalása, ha ez nem jelent a politikai rendszerben, a közéletben, a kormányzatban semmiféle változást, akkor az ország egy tapasztalattal gazdagabb, egy pár tehetség-gel az ő reeonstructionális művéhez szegényebb lett csupán, (Ugy van! a, szélső balon) de ez azért nem fogja megakasztani azt a kérlelhetetlen végzetet, mely a jövő intézésében helyét követeli éskivívni fogja. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Mielőtt a költségvetésre rátérnék, a t. ministerelnök ur előadásának egy másik pontjára, is észrevételt kell tennem. Megtette erre észrevételét már Eötvös Károly t. barátom is, de mivel azt tartom, hogy igaza van az államférfiúnak, a ki azt mondja, inkább mi szenvedjünk az igazság kimondásáért, mint az igazság szenvedjen a mi hallgatásunkért, kötelességemnek tartom magam is, más szempontból kellő világításba helyezni azon vádat, mely egyébiránt itt többször ismételtetett, hogy tudniillik mi itt a viták során nem dolgok ellen, hanem személyek ellen folytatjuk a harczot. (Halljuk ! Halljuk !) Lehet, hogy igaza van a t. ministerelnök urnak; de hát tehetünk-e mi arról, ha KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. ő a dolgokat, a politikát, az intézményeket, a törvényeket, a kormányzatot annyira azonosította a saját személyével, (Ugy van! a szélső balon) megállapította parlamenti kormányzat helyett a személyi uralmat? (Élénk tetszés a szélső balon.) Tehetünk-e mi arról, hogy ha bármily kérdés vettetik fel a házban dolgokról, törvényekről, a t. ministerelnök ur személye áll előtérbe és a vita útjába? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát midőn a visszaélésekről beszéltünk, midőn a Széchenyi mandátumáról, midőn a temesi főispán leveléről, midőn a somogyi főispán tényeiről beszéltünk, ki állott elő? A ministerelnök. A ministerelnökvédelmezte, pártja helyeslése közt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bármit szóljunk, bármely kérdést vessünk fel, mindig a ministerelnök áll előttünk. A ministerelnök saját személyével azonosította ugy kormányzatát, mint az egész közigazgatási és kormányzati apparátust; (Ugy van! a szélső balon) és a, kik a háznak régibb tagjai, emlékezhetnek rá, hogy minden alkotásnál, minden törvényjavaslatnál — majdnem mindeniknél — a mely a közkormányzatra, az administratióra vonatkozott, nem mi voltunk-e, kik a magyarázatban és bírálatban tartózkodás nélkül megjelöltük, hogy ez vagy amaz a törvény nem a közszolgálat, nem a közérdek, nem a mindenkit egyenlően megillető jog és igazság kiszolgáltatása, hanem egy személynek kidomborításához, a ministerelnök ur személyes hatalmához vezet. Ezt mindig hangoztattuk és a törvényjavaslatokat ép ezen személyes momentumoknál fogva dobtuk el. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát kormányzatának 14-ik évében a rendszert, a ministerelnök ur kormányzatát, politikáját bíráljuk és elvetjük, ezektől az ő személye már elválaszthatlan lett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ily értelemben és tekintetben tehát nem tehetünk mást. midőn a politika a rossz kormányzat és a rossz administratio s egyebek ellen küzdünk és azokat elitéljük, mint első sorban azt a személyt támadnunk meg, a ki ezekkel magát azonosította. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Itt meg kell jegyeznem még azt is, hogy midőn a t. ministerelnök ur a közigazgatásra vonatkozó alkotásaiban az ország kormányzatának fontos érdekeit felölelő törvényjavaslatokat benyújtotta és megszavaztatta, így például a megyei önkormányzatot érintő törvényjavaslatot, ezen törvényjavaslatoknak benyújtásáért, elfogadásáért és alkalmazásáért mást felelőssé nem tehetünk, mint az ő személyét, Tisza Kálmán ministerelnököt és akkor belügyministert, ki a közigazgatási rendszert,valamintannak elveit képviselte. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) S nem leszek rossz próféta, ha azt mondom, hogy a történelem előtt azon tényeért, a melyet itt e házban ma is oly kétértelműén magyarán, 23