Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

i'Aő. országos ülés májns G-án, hétfőn. 1889. 177 — szintén egyszerre felhangzott, hogy az ország meglévén undorodva az ezen aera elején behozott hivatalnokok és főispánok visszaéléseivel, epu­rálni kell a tiszti kart. Epuratiónak nevezték akkor ezt a műveletet. Ez volt a Schmerling-korszak epurationalis időszaka. Ezt a korszakot juttatja eszembe a mai eljárás. Ott is azt észleltük, hogy az eparatio kiejtette á rostán azokat a nagy sze­meket is, a kik különben alkalmatosak voltak, de a rosta tetején rendesen ott maradt a polyva. Most is azt veszszük észre, hogy a főispáni székből ki­esnek olyanok is, a kiket most megfáklyászené ­tek, olyanok pedig, a kikre itt a házban és másutt is részint a képtelenség vádja, részint egyéb vá­dak merültek fel, például a somogyi, a temesi, a hevesi főispán stb. (Igaz! Ugy van! a szélső halon) egész kényelmesen ülnek székükben. (Igaz! a bal­és szélső baloldalon.) S ez azt mutatja, hogy itt tu­lajdonképen a Schmerling-korszak ama kísérleté­nek másával van dolgunk, mely akkor azon szá­mítással történt, hogy a közvélemény meg fog nyugodni az epüratio hírében s nem fogja nézni magát az eredményt és Schmerling az ő emberei­vel folytathatni fogja az ő uralmát; de valamint Schmerlinget e számításában csalódás érte, remény lem, hogy ez a mai epüratio is csak egy kísérlet lesz, mely után be fog következni az igazi epüratio, a mely nem ott, hanem itt a bársonyszékeken fog bekövetkezni. (Ugy van! balfelöl,) De ezt csak köz­bevetőleg jegyeztem meg, mert arra akartam vá­laszolni én is, vájjon a t. ministerelnök ur nyilat­kozata lehet-e ránk és a közvéleményre nézve megnyugtató. Ha tény az, hogy itt nem történt egyéb, mint egy pár beteg minister helyett egypár egészséges férfiúnak székfoglalása, ha ez nem jelent a poli­tikai rendszerben, a közéletben, a kormányzatban semmiféle változást, akkor az ország egy tapasz­talattal gazdagabb, egy pár tehetség-gel az ő re­eonstructionális művéhez szegényebb lett csupán, (Ugy van! a, szélső balon) de ez azért nem fogja megakasztani azt a kérlelhetetlen végzetet, mely a jövő intézésében helyét követeli éskivívni fogja. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Mielőtt a költségvetésre rátérnék, a t. minis­terelnök ur előadásának egy másik pontjára, is észrevételt kell tennem. Megtette erre észrevéte­lét már Eötvös Károly t. barátom is, de mivel azt tartom, hogy igaza van az államférfiúnak, a ki azt mondja, inkább mi szenvedjünk az igazság ki­mondásáért, mint az igazság szenvedjen a mi hall­gatásunkért, kötelességemnek tartom magam is, más szempontból kellő világításba helyezni azon vádat, mely egyébiránt itt többször ismételtetett, hogy tudniillik mi itt a viták során nem dolgok ellen, hanem személyek ellen folytatjuk a harczot. (Halljuk ! Halljuk !) Lehet, hogy igaza van a t. mi­nisterelnök urnak; de hát tehetünk-e mi arról, ha KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. ő a dolgokat, a politikát, az intézményeket, a tör­vényeket, a kormányzatot annyira azonosította a saját személyével, (Ugy van! a szélső balon) meg­állapította parlamenti kormányzat helyett a sze­mélyi uralmat? (Élénk tetszés a szélső balon.) Tehe­tünk-e mi arról, hogy ha bármily kérdés vettetik fel a házban dolgokról, törvényekről, a t. minis­terelnök ur személye áll előtérbe és a vita útjába? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát midőn a vissza­élésekről beszéltünk, midőn a Széchenyi mandá­tumáról, midőn a temesi főispán leveléről, midőn a somogyi főispán tényeiről beszéltünk, ki állott elő? A ministerelnök. A ministerelnökvédelmezte, pártja helyeslése közt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bármit szóljunk, bármely kérdést vessünk fel, mindig a ministerelnök áll előttünk. A minis­terelnök saját személyével azonosította ugy kor­mányzatát, mint az egész közigazgatási és kor­mányzati apparátust; (Ugy van! a szélső balon) és a, kik a háznak régibb tagjai, emlékezhetnek rá, hogy minden alkotásnál, minden törvényjavaslat­nál — majdnem mindeniknél — a mely a közkor­mányzatra, az administratióra vonatkozott, nem mi voltunk-e, kik a magyarázatban és bírálatban tartózkodás nélkül megjelöltük, hogy ez vagy amaz a törvény nem a közszolgálat, nem a köz­érdek, nem a mindenkit egyenlően megillető jog és igazság kiszolgáltatása, hanem egy személynek kidomborításához, a ministerelnök ur személyes hatalmához vezet. Ezt mindig hangoztattuk és a törvényjavaslatokat ép ezen személyes momen­tumoknál fogva dobtuk el. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Ha tehát kormányzatának 14-ik évében a rendszert, a ministerelnök ur kormányzatát, po­litikáját bíráljuk és elvetjük, ezektől az ő sze­mélye már elválaszthatlan lett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ily értelemben és tekintetben tehát nem tehetünk mást. midőn a politika a rossz kormányzat és a rossz administratio s egyebek el­len küzdünk és azokat elitéljük, mint első sorban azt a személyt támadnunk meg, a ki ezekkel ma­gát azonosította. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Itt meg kell jegyeznem még azt is, hogy midőn a t. ministerelnök ur a köz­igazgatásra vonatkozó alkotásaiban az ország kormányzatának fontos érdekeit felölelő törvény­javaslatokat benyújtotta és megszavaztatta, így például a megyei önkormányzatot érintő törvény­javaslatot, ezen törvényjavaslatoknak benyújtá­sáért, elfogadásáért és alkalmazásáért mást fele­lőssé nem tehetünk, mint az ő személyét, Tisza Kálmán ministerelnököt és akkor belügyministert, ki a közigazgatási rendszert,valamintannak elveit képviselte. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) S nem leszek rossz próféta, ha azt mondom, hogy a történelem előtt azon tényeért, a melyet itt e házban ma is oly kétértelműén magyarán, 23

Next

/
Thumbnails
Contents