Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

•235. országos ülés május 0-án, hétfőn. !S89. 175 egyetlen egy óráig is, az egy perczig sem fogja elfoglalva tartani azt a helyet és ha azok közül, melyeket lelke legbensőbb hazafias meggyőződésének tartott és mondott, a miért a nemzet bizalmát adta neki, a miért ea:y nagy történelmi programmot cserben Nagyott és pártállást változtatott, ha mondom, mindazokból egy jotát sem tudott megvalósítani a nemzet érdekében, akkor, ha igaz férfiú, ha igaz államférfiú volt, ott kellett volna Nagynia helyét. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: A fizetés sem kutya! (Mozgás jobbfelöl.) Eötvös Károly: És az udvar akármit mond, ha akármit mond a korona és saját pártja, mégis ott Nagyja helyét; mert tartozik ezzel saját államférfiúi önérzetének és tartozik kötelességének a nemzet és önmaga iránt, de tartozik a jövő iránt is. Volt ő neki egy ministertársa, Széll Kálmán — Simonyi Lajos is, és mások is — a, ki a korona legnagyobb neheztelését, legsúlyosabb szemrebánv ó szavait vonta magára, de mert állásában megmaradni államférfiúi és férfiúi önérzetével és meggyőződésével ellenkezett: visszautasította hódoló tisztelettel a korona minden szemrehányását, visszautasította a szabadelvű pártnak ragaszkodását és szemrehányását és ott Nagyta azt a helyet, a melyen többé hazájának nem szolgálhatott. Ezt a kötelességérzetet, ezt a harmadik és negyedik feltételt: a nemzet érdekét és az önbecsérzet tiltó hatalmát Tisza Kálmán ministerelnök ur nem ismeri. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja ő nekünk, hogy szeretné megérni jó erőben és egészségben, hogy akkor, midőn többé nem mondhatják róla, hogy a maga álláspontját védi, igazán jellemezhesse a vitának azt a modorát, a melyet mi követünk. Én őszintén kívánom, hogy jó erőben és egészségben éljen még hosszú esztendőkig, az emberi szokott életkor legvégső határáig; de akár meddig él, ha 120 esztendeig él is, mint a keleti jó kívánságban van, nem fogjuk megérni többé, ha egyszer azt a helyet elNagyta, hogy nekünk a parlamentben szemrehányásokat tehessen, (Élénk helyeslés balfelől) mert olyan párt és olyan kormány nem ülhet többé itt, a melynek ő jogosítva volna szemrehányásokat tenni. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem is fog ő akkor többé idejönni, hanem elmegy Gráezba, a nyugalmazottak székhelyére vagy Gesztre, a mi egyre megy s nem fogja őt többé a magyar politikai közélet látni, ha ő egyszer innen elvonul: mert akkor önbecsérzetének utolsó szikrája még is lángra lobban és akkor majd érzi és belátja, hogy a ki oly hosszú időn keresztül annyit vétett minden ellen, a mit magyar érdeknek nevezünk, (Élénk helyeslés bal és szélső balfelöl) annak többé nem csak szemrehányásra mások ellen, de még politizálni sincs joga. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Elnök : Hegedüs Sándor képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén szólni. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Eötvös Károly t. képviselőtársam minden animositás nélkül igénytelen nevemet említette fel és azt mondta, hogy én 1876-ban, nem tudom, mely kérdésben, férfiszavamat adtam volna valamire és ezen adott férfiszóval ellenkezőleg cselekedtem volna itt a házban. Minthogy bármilyen jelentéktelen ember vagyok is, a férfiszót többre becsülöm, mint bármit e világon, a melyet megszegni senki kedvéért és semmi érdek kedvéért nem szabad soha. Ennek következtében kénytelen vagyok Eötvös Károly t. képviselőtársamnak azt mondani, hogy ezt a kemény ítéletet, melyet én az imént kimondtam, azonnal alkalmazza rám, mihelyt akár írva, akár nyomtatva, akár, ha kívánja, saját pártja részéről is gentlemanek utján be tudja bizonyítani azt, hogy hol, mikor követtem volna el ezt a férfiúi gyávaságot. Ezt kénytelen voltam megmondani. Azt hiszem, több tiszteletet tanúsítok iránta akkor, ha igy fogom fel a kérdést, mintha elhallgatom. (Tetszés.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Én Hegedüs Sándor t. képviselőtársam akkori szavait, nézetének akkori nyilvánítását a mai helyzettel összehasonlítva, ilyen tragicus színben feltüntetni nem akartam, nem is tüntettem fel ugy, mint a hogy ő felfogta. A férfi-szó alatt én — akár most említettem azt, vagy bármikor említem — minden szótértek, a mit kiejtek, anélkül, hogy kezet adjak rá, a nélkül, hogy becsületszóra mondjam. Én határozottan emlékezem arra — mert nagyon biztam is az ő magatartásában — hogy mind, nem e parlamentben, hanem privát természetű, de azért tüzetesen közdolgokról folyó tanácskozások, megbeszélések alkalmával, mind a. sajtóban határozottan ellenezte a 80 millió forintnyi bankadösság elvállalását és egyszer olyan férfiú előtt, ki pénzügyminister volt, jelentette ki, hogy, ezt már nem fogadhatom el: és mégis, mikor a parlamentben megszavazásra került a sor, akkor Tisza Kálmán személyes állásának fentartását politikailag szükségesebbnek tartotta, mint ezen meggyőződése érvényesítését, — és megszavazta. Hegedüs Sándor: Én csak bizonyítást kívánok, semmi egyebet! Madarász József jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Habár előttem szólott Eötvös Károly t. barátom tüzetes és