Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

172 '235. országos ülés május 6 án, hétfőn. 1889. lute semmi befolyással sincs az a fölött való elmélkedés, hogy bekövetkezhetik-e valaha Tisza Kálmán lemondása és ha igen, minő feltételek mellett. És a ministerelnök ur mégis ezekkel :i feltételekkel állott elő. Azt mondja — és ez első feltétele — biztosít bennünket arról, hogy ő visszavonul a ministerelnökségtől és lemond állásáról, hogyha e házban leszavaztatik. Ezt én nagy köszönettel veszem tudomásul. Minden más tagja ellen a cabinetnek, minden más elnöke ellen az országban 1867 óta fennállott cabineteknek egy ilyen kijelentés politikai természetű sértést képezett volna, de a ministerelnök ur személye ellen ez nem képezhet sértést. Mert vele már nem egyszer megtörtént, de különösen 1878-ban világosan megtörtént, hogy az ő határozottan kijelentett politikáját itt a házban mind az ellenzék, mind a többség leszavazta, még pedig a koronához intézett feliratában. Be is következett a lemondás, látszólag a gyengébbek, az ostobák kedvéért, (Derültség a bal- és szélső haloldalon. Mozgás a jobboldalon) de mikor a koronához felérkezett a felirat, a melyben az ő leszavaztatása volt s mikor a cabinet vele és ministertársaival együtt mégis újra kineveztetett: ő érezvén a helyzet szégyenletes vol tát, nem ünnepélyesen foglalta ei helyét a házban, hanem ajtón, ablakon egymásután szállingóztak be ő és a ministerek, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) nehogy észrevegyék, hogy új ministeriumról van szó. Ha tehát a ministerelnök ur kijelenti, hogyha még egyszer leszavaztatik, akkor „Isten úgy segéljen!" visszalép (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) és ez jegyzőkönyvbe vétetik, akkor lemondásának ezen első feltételét némileg komolynak vagyok kénytelen venni. {Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Kgy másik feltételt is hozott fel a. rainisterelnök ur arra nézve, mikor fog visszalépni. Azt monda: ha a szabadelvű párt arra a meggyőződésre jut, hogy ő annak a pártnak csak gyengítésére szolgál : akkor, ámbár nem formaszeru kötelességének — már ezt a ölausulát hozzáteszi, (Derültség a bal- és szélső báloldalon) de mégis erkölcsi kötelességének ta tja visszalépni. „Ha a szabadelvű párt arra a meggyőződésre jut, hogy neki gyengítésére szolgál!" T. ház! Hogy a szabadelvű párt létezik, mert itt minden nagy kérdés fölött szavaz, azt, fájdalom, tapasztaljuk: de hogy a szabadelvű párt a házon kivül minő formák közt, minő közegek által s a nyilatkozatnak minő módjával jut valami meggyőződésre, vagy miképen adja bizonyítékát annak, hogy valamely meggyőződésre jutott, ezt eddig még nem tudjuk. Azttudjuk, hogy 1876-ban például a szabadelvű párt Csernatony Lajos t. barátom és képviselőtársam útján jutott arra meggyőződésre a maga tanácskozásában, hogy az Austriával való kiegyezést elfogadni nem lehet. Néhányan ki is léptek a pártból Csernatony Lajos t. képviselőtársam vezetése mellett, azok tudniillik, a kiknek nem tetszett a ministerelnök és a kik nem tetszettek a ministerelnöknek. És a mikor ez megtörtént, akkor Csernatony Lajos t. barátom és képviselőtársam az ablakon át ismét visszament oda s azt mondotta, hogy azokat a malcontentusokat szerencsésen kivezettem. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Innen kezdve lett ő oly befolyásos férfia a szabadelvű pártnak. Moöt a véderőtörvény tárgyalása alkalmával is történtek ilyenek. (Halljuk! Halljuk!) A szabadelvű pírt, ez a létező hatalom, hogy valami meggyőződésre jutott, annak különféle jelei kiszivárogtak a közönség közé, Horváth Gyula t. képviselőtársam és barátom útján. 0 felszólalt, nézetét kijelentette, nézete sok irányban helyesléssel találkozott a szabadelvű pártban és történtek vitatkozások, tárgyalások, szavazások itt a házban és az utczán s egyszer csak azt veszszük észre, hogy Horváth Gyulát, barátom és képviselőtársam megint beleolvadt abba az általános inarticulálatlan szabadelvű meggyőződésbe. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ily jelenségek után azt szeretném most már tudni, hogy a ministerelnök ur, hogy képzeli magának azt, hogy miként adja neki tudtára a szabadelvű párt, hogy ő neki csak kárára és fivöngítésére szolgál. (Helyeslés és tetszés a szélső balon.) És ;izután nehéz elképzelni azt, hogy ezen szabadelvű pártnak a ministerelnök ur képezze valamikor gyengeségét; én ellenkező meggyőződésben vagyok és fájdalom, azt hiszem, hogy a ministerelnök urnak igen sok tekintetben e párt képezi gyengeségét. Én sokszor visszagondolok arra, hogy ezelőtt 14 —15 évvel mi birt engem is mint a törvényhozásnak különben jelentéktelen tagját arra, hogy támogassam azt a törekvést, hogy az egykor fennállott Deákpárt külön pártállásáról mondjon le s Tisza Kálmánt ve<rye kebelébe és a cabinetbe; sokszor gondolkoztam azon, hogy minő indokok vezettek engem is arra. En mindig tisztában voltam avval, (Halljuk! Halljuk!) hogy indokaim legfőbbje csakugyan az volt, a melyet nemcsak magam hittem, hanem melyet velem együtt a Deákpárt sok jóhiszemű tagja — fájdalom, most már azt kell mondani — naiv tagja hitt, hogy Tisza Kálmán ur, a ki az ellenzéknek annyi éven keresztül oly heves, erélyes és az egész nemzet bizalma által környezett vezére volt, a nemzeti aspiratiókat a törvényhozási intézmények terén mind itthon, mind a korona előtt fejleszteni, erősíteni és az intézményekkel lassanként még sokkal jobban biztosítani fogja, a mintázok 1867ben biztosíttattak (Elénk helyeslés a szélső halon) s bármennyire legyek ellenfele a ministerelnök ur-