Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

.35. országos ülés májns 6-ftu, hétfőn. 1889. j^o nak, sokszor végig gondolva a 15 év történetére, mindig azt mondom magamnak s azt jelentem ki e házban, hogy szentül meg vagyok róla győződve, hogy ha a ministerelnök ur háta megett nem az a szabadelvű párt ült volna folyton a nagy kérdések a att, a mely most ül mögötte s mely mindenben ugy előtte, mint az udvar által tolmácsolt nézete előtt térdet-fejet hajt, hanem erélyes, meggyőződéséhez hü s meggyőződésének követésében szilárdabb párt támogatta volna : akkor Tisza Kálmán kormányzatának 14 éve a nemzet történetében nem annyira szomorú és nyomorúságos 14 évként volna bejegyezve. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nekem inkább az a véleményem, hogy nem ő gyengíti a pártot, ő csak teremti azt, hanem a párt gyengíti őt, (Élénk helyeslés a szélső talon) mert nein képes neki az ő állását a nagy nemzeti érdekek megóvásában erősíteni az udvar előtt. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Azután mit akar nekünk a t. ministerelnök ur avval mondani, hogy ha ő azt veszi észre, hogy a szabadelvű pártban azon meggyőződés támad, hogy annak ő gyengítésére szolgál, akkor majd visszalép? Hát talált-e ő egyetlenegy embert a háta mögött, ismer-e egyetlen egy embert is, a ki azt neki nyíltan megmondani merészelné. Régen elszoktunk mi már attól s régen elszokott ez az ország, hogy a Tisza háta mögött levő pártban nyiltés erélyes embert találjon akkor, amikor . . . Elnök: (Csenget.) T. ház ! (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én nagy figyelemmel és türelemmel szoktam minden szónokot végig hallgatni és nem is szoktam ok nélkül soha beleszólani; hanem méltóztassanak megengedni, minden képviselőnek bármely párthoz tartozzék, kell annyi tekintettel lenni a másik párt tagjai iránt, hogy róluk oly feltevést ne nyilvánítson, mintha azokban nem volna báTörság a maguk meggyőződését kijelenteni és követni. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szeretném látni, hogy ha azon párt irányában, melyhez a képviselő ur tartozik, hasonló nyilatkozat tétetnék, miképen fogadnák ezt. (Te'szés a jobboldalon.) Minden tanácskozási testületben a pártoknak bizonyos előzékenységgel kell egymás iránt viseltetniök, hogy a tanácskozás eredményes lehessen. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfel'il.) Ezért arra kérem a t. képviselő urat, hogy ezt szemelőtt tartani méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: Nagyon köszönöm a t. elnök urnak figyelmeztetését, de nincs szándékomban sérteni. Eléggé vigyázok szavaimra s én most a politikai helyzetet akarom jellemezni, a melyről nem hiszem, hogy ha csak egyik-másik szó alkalmazásában meg nem tévedek, a mire azonban vigyázok, azt a t. túloldal, a szabadelvű párt sértőnek tekinthetné. Akárhányszor volt ezen 14 év szomorú történetének folyamában tudomásunk arról, hogy a szabadelvű párt kiváló férfiai nyíltan nagyobb társaságokban, magában a club helyiségeiben, magában a sajtóban határozottan eltérő nézetet fejtettek ki Tisza Kálmán politikájával szemben. Volt erre eset a bosnyák kérdésben. Volt eset reá az 1876-iki kiegyezésnél, még pedig oly férfiak részéről, mint Hegedüs Sándor t. barátom, a mostani előadó. A bosnyák kérdésben voltak férfiak, mint Szontagh Pál, a kik égre földre, férfiszavukra állították, hogy ezt nem lehet elfogadni. És mikor ide a parlamentbe jött az ügy és a mikor arra került a sor, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur állására nézve talán kedvezőtlen alakulás történhessék; Hegedüs Sándor és Szontagh Pál urak összehúzták magukat és azt mondották a ministerelnök urnak, hogy te nem vagy gyengítésére pártunknak, sőt erősítésére, tehát tessék helyeden maradni Akkor, mikor ily múlt áll a t. ministerelnök ur háta megett a közte és pártja közti viszonyra nézve és a mikor előttünk, az ellenzék és az ország előtt mégis nagy fennen előáll, hogy majd ha a szabadelvű párt azt látja, hogy gyengítésére vagyok, visszalépek : erre megint csak azt mondom, a mit már régen alkalmaztam, hogy ez vagy öncsalás, vagy politikai értelemben vett ámítás. (Ügy van! balfelől.) Ez mást nem jelent. De a t, ministerelnök ur még egy harmadik feltételt is állított elénk, a mely ha bekövetkezik, ő visszavonul, (Halljuk! Halljuk!) Azt monda ugyanis, hogy ha a ministerium sorsa felett dönteni hivatott két tényező részéről constatálhatom, — hiven idézem szavait — hogy nem tartják többé elutasíthatatlan hazafias kötelességemnek helyt állani, mindjárt visszavonulok. T. ház! Ilyfonna nyilatkozatokat már sokszor hallottunk a ministereloök úrtól. Egyszer Jókai Mór t. képviselőtársam azt jelentette ki ünnepélyesen, hogy ha az elnök urnak Péchy Tamásnak döntő szava adja is meg számunkra a többséget, hogy ha a votum Minerváé támogat is minket, még akkor is itt maradunk és akkor is támogatjuk Tisza Kálmánt. De ezt csak mellesleg akartam megjegyezni. Hanem, t. ház, melyik a ministerium sorsa fölött dönteni hivatott két tényezők? A ministerelnök ur kétségkívül a koronát és a parlamenti többséget érti. A korona nálunk általános kifejezés, melyet alkotmányjogi értelemben használni lehet és kell is, de nálunk, fájdalom, az alkotmányjog és a tényleges helyzet nem mindig harmonisál, sőt nagyon sokszor épen nem harmonisál. Ma is ugy áll a dolog, hogy ha azt mondjuk „bécsi udvar", sokkal helyesebben beszélünk, mintha azt mondjuk „magyar korona". Valósággal tehát az egyik tényező az udvar, a másik a parlament többsége, az agynevezett szabadelvű párt. Nos, nézzük, mik ezek Tisza Kálmán kezeiben? Abban talán nem kétkedik Móricz Pált. kép-