Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

154 234. országos ülés májas 4-én, szombaton. 1889. vezett az interregnum és a bizonytalan helyzet által a kormány, valójában nem kedvezett Brassó városának, hanem a csángóknak. Az az állítása a t. képviselőtársamnak, hogy 1871. óta nem birtak jogot találni, mert Brassó város birájuk és közigazgatási hatóságuk volt, csak arra vezet vissza, hogy t. képviselőtársam nem ismeri a viszonyokat, de nem is gondolt arra, mit mint jogász embernek tudnia kell, hogy 1871 óta voltak királyi bíróságok rendszeresítve, hogy Hétfalu járásbírósága Hosszúfaluban volt és teljesen magyar emberek által volt betöltve, hogy az első folyamodása törvényszék nem Brassó városa, hanem Brassó városában székelő királyi törvényszék, tehát állami intézmény, amely véletlenül legnagyobb részt magyar emberek által volt betöltve. Nem értem tehát, hogy hogyan lehet bírája Brassó Hétfalunak. De ép oly kevéssé közigazgatási hatóság. A város rendezett tanácsú város, mely csak a saját területén gyakorolja a hatóságot; a Hétfaiura fennáll egy külön szolgabírói járás, melynek székhelye Hosszúfalu s melynek szolgabirája s előbb alszolgabirái is mind magyar emberek. Hétfalu különben tagjaBrassó megyének és ennek főispánja szintén magyar ember. Nem értem tehát, hogy mit akar azzal mondani t. képviselőtársam, hogy Hétfalu Brassó városának van kiszolgáltatva s csak arra vezet vissza, hogy beszél, mielőtt kellően ismerné a helyzetet, T. ház! Én azt hiszem, kimutattam, hogy azon interregnum, melyet az 1871-iki országgyűlés teremtett, ha valakinek hasznára vált, úgy az a csángóknak vált hasznára és nem kárára. Brassó város minden alkalommal kimutatta, hogy törvényes rendet kivan fentartani, 1881-ben, 1884-ben, 1886-ban minduntalan küldöttséget menesztett a magas kormányhoz, kérve, hogy végre-valahára vessen véget ezen törvénynélküli állapotnak és adja meg a lehetőséget, hogy hiróság előtt intéztessék el ezen peres vagyonjogi kérdés, hogy a jog, a törvényesség és a rend visszatérjen s rendeztessenek azon boldogtalan viszonyok. És itt el kell ismernem, hogy a kormány végre valahára belátta az ottani helyzet tarthatatlanságát s maga iparkodott, bár nem az igazságszolgáltatás számára megnyitni az 1871-iki törvény által szerkesztett törvényes utat, de legalább az „elnyomott" csángóknak az utat mutatni, hogy ebből a helyzetből meneküljenek; belátta a t. kormány, hogy ha azon igazságszolgáltatásnak, mely 1871-ben fel lett függesztve, szabad utat enged, hogy azon birói ítélet, melynek okvetlenül be kellett volna következnie, csakugyan nem a csángók kedve szerint fogna hangzani és ezért azt a jóakaratú tanácsot adta Hétfalunak, hogy egyezség útján iparkodjék ezt az ügyet elintézni. Ez megtörtént hosszú alkudozások után; Brassó városa nagy áldozatokat hozott a béke, a rend, a törvényesség kedvéért az által, hogy a kiegyezésben megelégedett annak »/s részével, a mire törvényes joga volt és igy végett vetett azon viszonyoknak, melyeket a t. képviselő ur felidézett, de tévesen rajzolt. Én meg vagyok győződve, hogy ha ő alaposabban ismeri a viszonyokat, nem fogja kétségbe vonni állításainak tarthatatlanságát, mert atörvényesség minden kellékét nélkülöző viszonynak végre-valahára véget vetettek s azt hiszem, ő nem fogja sajnálni, mert ezt sajnálhatja csakis az, a ki az eddigi viszonyokat fentartotta, a ki eddig mindig elriasztotta a csángókat attól, hogy becsületes úton vessenek véget az eddigi viszálynak és én meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam nem irigyli s nem sokra beesüli annak a nyúzó ügyvédnek sem babérait, sem viselt dolgait. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, ezen felvilágosításokat tartoztam megadni azon tiszteletnél fogva, a melylyel t. képviselőtársam iránt viseltetem és mert szilárd meggyőződésem, hogy csakis téves informatio alapján mondhatott ilyeneket és kellő, alapos kutatás után ő is velem együtt bele fog nyugodni és örülni fog annak, hogy ezen képtelen és hazánknak nem épen dicsőségére váló viszonynak végre valahára véget vetett egyrészt Brassó városának önzetlensége s áldozatkészsége, másrészt a kormány bölcsesége és jóakarata. A törvényes rend és a jogállam tisztelője nem íogja azt a jogrendet megingatni engedni, a mely itt Brassó város súlyos áldozatai és keserű tapasztalatai árán valahára létrejött. (Helyeslés.) T. képviselőház! Minthogy felszólaltam, természetesen kötelességem egész röviden nyilatkozni a szőnyegen forgó kérdés felett, az 1889. évi budget felett. (Halljuk! Halljuk!) Én a költségvetés jelentőségét nem látom azon pénzügyi számcsoportokban, a melyekben az elénk állíttatott, mert ezekre nézve el kell ismernem

5 hogy azok ugy, a mint elénk vannak állítva, némi kedvező képet tárnak elénk. De ha e kép még kedvezőbb is és még megbízhatóbb volna is, mint a minőnek a bírálat alatt mutatkozik, constatálnom kell, hogy ezzel nincs mit dicsekednie a kormánynak, mert ha tényleg tett valamit az államháztartás rendezése terén, csak kötelességét teljesítette, mert azt a kormányt a felelősség egész súlyával terheli, mely az országot 14 évi kormányzata alatt oly pénzügyi bonyodalomba hozta, hogy az abból való kibontakozás ma már csak a legerélyesebb műtétek utján eszközölhető. (Élénk helyeslés balfelől.) A mely kormány az ország kiadásait annyira növelte s a mely az ország adóképességéhez is oly irgalmatlanul fordult, annak valóban becsületbeli kötelessége gondoskodni arról, hogy ezen csaknem elviselhetlen áldozatok árán az államháztartásba némi rend hozassék be. Ha ezt nagyobb