Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

234. országos ülés mftjns 4-en, szombaton. 1889. \ 55 mérvben fogja is elérni, mint a hogy elértnek látszik az a jelen költségvetésben, nagy dicsőség a kormányt meg nem illeti, hanem legfelebb azt mondhatnók mi s önök, t. képviselőtársaim, hogy a kormány végre valahára megtette kötelességét, megfelelt annak a feladatnak, a mely nélkül, még pénzügyi szempontból is, teljesen nélkülözné az erkölcsi létjogosultságot. De, t. ház, én ennek a vitának főjelentőségét, mint említem, nem látom és nem akarom látni az előttünk fekvő budget számszerinti eredményeiben. (Ugy van!) De kívántam volna látni abban a politikai irányban, a melynek kifejtésével a ház elé lépni szerintem a reconstruált kormánynak kötelessége lett volna. (Helyeslés.) Ezt nem tette. A vita alatt eddig csak a t. pénzügyminister ur szólalt fel, a ki ez irányban feladatának bizonyos tekintetben meg is felelt. A többi kormány részint távol volt, részint nem érdemesítette az országot, az országgyűlést arra, hogy politikáját, elveit megismertesse az országgal, pedig ez az előzmények után politikai kötelessége lett volna a t. kormánynak. (Helyeslés.) En, miután az, mit a vita elején vártam, nem történt, a t. kormánynak politikáját, becsét és megbízhatóságát csak azok után bírálhatom meg, a miket a t. kormány eddig művelt. Igaz, t ház, hogy a legújabb időben történt némely nyilatkozat — nem ugyan a parlamentben, hanem nagyobbrészt a parlamenten kivül — egyes ministerek részéről; elismerem — a nélkül, hogy az illető nyilatkozatok taglalásába belemenni kívánnék — hogy szép szavak, szép eszmék, sőt dicső intentiók is nyilvánultak azokban a nyilatkozatokban. De nyilatkozatok és ígéretek alapján egy kormánynak az állandó, maradandó becsét és megbízhatóságát megítélni csak könnyelmű és felületes munka lehetne; azért én — mint mások is e házban — be fogom várni, hogy ezen ígéretekből és reformeszmékből mik lesznek beváltva. Ha ezek be fognak váltatni és ha a szavakból tettek lesznek, higgadtan, tárgyilagosan, sőt rokonszenvesen fogom — és fogják mások is — azokat bírálni és azután az új tettek alapján újólag állást foglalni a kormánynyal szemben. De mielőtt tetteket látunk, mikor csakis féloffíciosus nyilatkozatok előtt állunk, nem marad egyéb hátra, mintsem hogy a t. kormányt azok után bíráljuk meg, a miket eddig tett az ország javára. És ha én ezt veszem szemügyre, ki kell jelentenem, hogy ma is, mint egy évvel ezelőtt és az előbbi években is, nem vagyok képes a kormánynak bizalmat előlegezni, nem vagyok képes a t. kormánynak megszavazni ezt a budgeíet sem. (Helyeslés halfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Már a tegnapi napon jeleztem, hogy Helfy Ignácz képviselő urnak egyenesen hozzám intézett kérdése folytán nyilatkozni szándékozom. Felszólalásomnak most ez a czélja s ezen kivül csak pár rövid reflexióra szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt azért, mert a mi magát a lényegében egyébiránt még eddig alig tárgyalt költségvetést illeti, t. barátom, a pénzügyminister megmondotta azt, a mi szükséges és meg fogja mondani, ha kell, azt, a mi ez irányban még szükséges. A többiekre nézve pedig, most legalább, részletekbe bocsátkozni egyáltalán nincsen szándékom. Kapcsolatban az előttem szólt t. képviselő urnak felszólalásával azonban egy pár szót mégis kell mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik azon tegnap itt felolvasott nyilatkozatomra, a melyet a regale-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tettem. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Most is fentartom és hivatkozom a háznak az úrbéri és regale-viszonyokat tüzetesen ismerő férfiaira, hogy teljesen igazat mondottam, midőn azt mondám, hogy a saó szoros értelmében vett regale sem a Szászföldön — nem tudom, azt mondtam-e, de mondhattam volna — sem a Székelyföldön nem létezik. De igenis azt tudom, hogy ugy az egyik, mint a másik helyen tényleg hosszú időn át gyakoroltatott; tudtam, hogy ezen gyakorlatnak kárpótlás nélküli megszüntetése községek és magánosok tönkremenetelével volna egyértelmű és épen azért, habár tudtam, hogy a szó szoros értelmében vett regale szempontjából jogi alap nem létezik: mégis indítványoztam a törvényhozás előtt, hogy mindamellett ugyanaz a kárpótlás adassék nekik, mint a regale-jogosultaknak. Mellesleg megjegyzem, azt hiszem, ezzel nem is léptem túl a kormányzati hatáskörön, mert igaz, hogy a kormánynak nincs joga adni ott, a hol a tiszta törvényes jogalap nincs; hanem a törvényhozásnak igenis van joga adni ott, a hol a tiszta jogalap hiányzik, de a régi gyakorlat és a fejlemények folytán, ugy a méltányosság, mint a jogos és helyes politikai indokok követelik, hogy kárpótlás adassék. (Helyeslés.) A másik a brassói és a hétfalusi eset. (Halljuk! Halljuk!) En nem tartom szükségesnek, kivált azok után, a miket az előttem szólott képviselő ur elmondott, belebocsátkozni abba, hogy minő alapon, minő birtokviszonyok voltak ezen községek és Brassó között. Azonban tény az, hogy részemről nagyon örültem, midőn készség mutatkozott ugy Brassó városa, mint azon községek részéről ezen régen függőben volt ügynek barátságos egyezség utján való lebonyolítására, a mi Brassó városának is jól felfogott érdekében volt, de még inkább érdekében volt a hét községnek. Mert én akkor, nem a perpatvar húzásából hasznot remélő jogászoktól, hanem az ügytől egészen távol álló és 20*