Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-221
í' 221. országos ülés április fián, szombaton. 1881). ;' melynek fedezésére tehát más forrásokról kellett gondoskodni, erre nézve a törvényhozás felhatalmazását kérte. Erről intézkedik az 1886: XVIII. törvényczikk első szakasza s egészen ily szövegezésben kéri a felhatalmazást a pénzügyminister e törvényjavaslatnak első szakaszában is. Én azon .szempontból, hogy a pénztári készletekkel vagy másfelől a fogyasztási adó-visszatérítésekkel miképen áll a dolog, a jelen törvényjavaslat intézkedését elbirálhatónak és elbirálandónak nem tartom. Én e javaslatot abból a szempontból tartom elbirálandónak, a melyet a tisztelt államtitkár ur beszédének különösen utolsó részében hangsúlyozott s a melyet igénytelen felfogásom szerint oda egészítek ki, hogy sokkal alkotmányosabbnak és a parlamenti budgetjog tiszteletben tartása szempontjából sokkal helyesebbnek tartom, hogy ha a kormány bármely czímen a törvényhozástól felhatalmazást nyer valamely kiadásra s azt túlhaladja, illetőleg bármely ezímen nagyobb összeg vétetik igénybe, mint a milyenre a törvényhozásnak felhatalmazása terjed, erről lehetőleg rövid idő alatt a törvényhozásnak jelentést tesz s erre vonatkozólag a törvényhozástól felhatalmazást kér. Tgaz, hogy ezzel formailag az a hátrány jár, hogy a véglegesen meg nem állapított elszámolásoknak eredményei tekintetében ideiglenesen is kell intézkedni. De különösen ennek az argumentumnak — és nézetem szerint, egyetlen argumentumnak — érvénye itt is elvesz akkor, mikor tudjuk, hogy oly liquid összegről van szó, melynek hitelessége ellen kifogást tenni nem lehet,, mert e szempontból még a fogyasztási adó-visszatérítések sem jöhetnek szóba. Miért? Azért, mert a fogyasztási adó-visszatérítések itt le vannak vonva az összegből, mikor a kormány kimutatja, hogy 9.887,000 írttal kevesebb volt a bevételi fedezet a közös államháztartásban, mint a mennyi előirányozva volt, megmondja, hogy az a 30 millió s annyi százezer írt, a mely fogyasztási adó-visszatérítésre fordíttatott, levonatik s csak a fenmaradó összeg fedezéséről van szó. Égészen más kérdés — mint azt helyesen jegyezte meg az államtitkár ur — az, hogy majd ÍI fogyasztási adó-visszatérítésből, illetőleg azon aránytalanságból, a mely az adó-visszatérítés tekintetében Magyarország kárára a quota alapján fennáll, mi fog visszatérülni. Ez egészen más elbírálás és intézkedés tárgyát képezi; de azzal a kérdéssel, hogy a vámiövedék czímen a közös államháztartásban keletkező hiány mikép fedeztessék, semmiféle összefüggésben nem áll. Azt hiszem tehát, hogy a mikor ilyen nagy összegről van szó, helyesen jár el a kormány, ha ezt minél előbb a törvényhozás tudomására hozza s attól azon összeg fedezésére minél előbb felhatalmazást kér. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ilyenkor KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. szükséges lenne a pénztári készletről hiteles tudomással birni, a mivel kapcsolatba hozta az általános hitelpolitikát is. Erre, t. ház, csak annyiban fogok reflectálni, a mennyiben a tárgygyal összefügg. Ha a kormány hitelműveleteket kérne az e törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás folytán eszközlendő kiadások fedezésére, akkor t. képviselőtársam mondhatná azt, hogy előbb adjon a kormány számot arról, hogy miképen állanak a pénztári készletek s van-e újabban hitelre szüksége. Minthogy azonban a pénztári készlet állása az egész államháztartással függ össze a t. képviselő urnak akár a költségvetés, akár pedig a zárszámadások tárgyalásakor mindig van alkalma a pénztári készletek állásáról részletes és pontos felvilágosítást kérni. Azt hiszem tehát, hogy azon kifogások, a melyeket Horánszky Nándor t. képviselőtársam a törvényjavaslat második részének intézkedései ellen felhozott, nem olyanok, hogy e szempontból a törvényjavaslatot, vagy ezen intézkedéseket visszautasítani kellene. Ezek után ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, felállani. (Megtörténik) A többség a törvényjavaslatot elfogadta. Következik a részletes tárgyalás és pedig először is a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogaätatik; olvassa as 1. §-t). Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kell kérnem, hogy e szakasznál, mely az általam megtámadott rendelkezést tartalmazza, néhány észrevételt tehessek a t. államtitkár urnak felfogásom szerint egyoldalú, a kérdésnek csak egyik részét kiemelő és azt nem is egészen hiven visszaadó észrevételeire. Mindenek előtt azt mondotta a t. államtitkár ur, hogy a mig én felemlítem azt, hogy az államháztartás évenkint mily rengeteg kölcsönöket vesz fel, addig megfeledkezem arról, hogy elősoroljam az államnak azon rendkívüli szükségleteit is, melyek legalább részben e kölcsönök felvételét indokolják ; hogy továbbá megfeledkeztem arról, hogy épen 1887-ben — mert csak ez egy évet szakította ki — mily nagy összegek szükségeltettek rendkívüli katonai hitelekre. Én ezeket általánosságban felemlítettem; és tudom, hogy 16 millió kellett, még pedig 7 a honvédségre, 9 a közös 2
