Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

152 284. országos ülés niííjns 4-én, szombaton. 1888. iránt eddig történtek. A t, többség s a t. kormány be vannak gombolkozva. Xem tudom, mi rejlik e titkolódzás alatt, de talán majd a részletes tárgyalás folyamán az egyes tárczák szellőztetésekor ki fog tűnni, hogy mit rejtegetnek. Minthogy azonban, ugy látszik, tovább is el akarják rejteni azt, hogy mi a kormánynak általános kormányzati politikája és mi az az irány, melyben tovább akarják vezetni az ország politikáját, mi a t. kormány s a t. többség tapintatára bizzuk ezt. Ha majd ők előállanak ezzel az ország és a törvényhozás előtt, akkor majd mi is ott leszünk, szellőztetésére, mérlegelésére azoknak az elveknek, melyekkel a kormány elő fog állani. Én nekem, miután láttam, hogy a költségvetési vita már az általános tárgyalásnál igy fejlődik, nem volt szándékom a tárgyhoz hozzászólani, sőt azon két beszéd, a melyet tegnap itt volt alkalmam hallani, a melyek egyike némileg a közigazgatás reformjával foglalkozott, másik a közoktatásra vonatkozott, nem indítanak arra, hogy bármely részletes tárczával, vagy egyáltalában részletekkel foglalkozzam; ezen általános vita alatt, mert bár az, a mit t. képviselőtársaim arra nézve elmondottak, némileg becses dolog volt, nem akarok, mielőtt a t. kormány nyilatkozni fog, most olyanokat mondani el, a miknek actualis jelentőséges gyakorlati eredménye ugy sem lehet. Ezért, t. ház, tartózkodni fogok itt általános eszméket, kormányzati irányokat latolgatni; ahhoz sem fogok szólani, mi a vita tulaj donképeni tárgya. a kormány pénzügyi politikája, hanem csak reflectálni akarok néhány megjegyzésre, melyeket tegnap t. képviselőtársam Hollaky tett. Köszönetre méltó dolgot végzett t. képviselőtársam, midőn az erdélyi viszonyokat és különösen az erdélyi sérelmeket a ház előtt taglalta. Legnagyobbrészt helyesen kifejtette az erdélyi viszonyokat, ecsetelte azt, hogy mennyire elhanyagolták Erdélyt, mennyire nem ismerik az egyes viszonyokat s mennyire nem kivannak azokkal törődni, hanem csak akkor gondolnak Erdélyre, ha arra is terheket akarnak kiterjeszteni, de ha'az ország rendezéséről, ha a fejlődés és jólét előfeltételeinek megteremtéséről van szó, a mi a kormány első kötelessége, ekkor nem igen gondolnak szegény Erdélylyeí. (Ugy van! halfelöl.) Én a t. képviselőtársam beszédével szemben csak két megjegyzésre kívánok szorítkozni. Az egyik az, a melyet a regale megváltásáról tett t. képviselőtársam. O, tudniillik a t. ministerelnök urnak szemrehányást tett azért, a miért azt állította, hogy a Királyíöldön regale nem volt, de azért a Királyföld mégis kárpótlást fog kapni. Nem érthetem a t. ministerelnök ur akkori eljárását, hogy oly illetékes helyről, a ministerein oki székről tett egy kijelentést, a melyről a felelősséget azt hiszem, nem fogja elvállalni. Kellett volna tudnia, mint volt belügyministernek, mint volt pénzügymiuisternek, hogy a Királyföldnek regáléjára teljes jogigénye volt és van a megváltásra is. Tudta, vagy tudnia kellett volna a t. pénzügymi aister urnak, hogy a Király földön a regale már a múlt század óta gyakoroltatik, hogy mint a községek állandó jövedelmi forrása, már e század elejétől fogva, mindig előfordult a községi költségelőirányzatokban és a községi számadásokban; előtte mint belügy mini ster előtt évente megfordultak a megfelelő acták; hát a hol az volt az állandó gyakorlat a hatóság hozzájárulásával és helyeslésével, ott arról beszélni, hogy tulajdonképeni jogigény nincs, egyes képviselő ur részéről még érthetném, 'de egy felelős kormányférfiutói nem. Ezzel is csak bizonyítékát vettem azon jó hajlamnak, melylyel a minister ur az ország azon részeivel szemben és ezen polgáraival szemben mindig viseltetik. (Helyeslés.) T. képviselőtársam beszédének van egy másik része is, melyet hallgatással nem mellőzhetek. 0 ugy állította oda a dolgot, mintha a csángók területén jobbágyság, földesúri jog soha sem létezett volna, mintha azok jogaiktól törvénytelenül meg lettek volna fosztva, mintha velük szemben ugy a kormány, mint Brassó városa igazságtalan eljárást követett volna. T. képviselőtársam, ki minden egyes tettében az igazságosság és törvényesség barátjának mutatja magát, csak köszönettel fogja venni, ha ez iránt neki, az általa netalán tévedésbe ejtett háznak és közvéleménynek az igazságnak teljesen megfelelő felvilágosítást nyújtok. (Halljuk!) T. ház! Azon hétfalusi csángók, kik különben nem mint a képviselő ur felteszi, 25 ezer, hanem csak 13 ezer lelket számlálnak, jobbágyai voltak a 15-ik század végéig magyar nemes földes uraknak, mint ezt számos okmányból ki lehet mutatni. Elébb voltak egy gróf Stanisló, későbben egy Magister Forró de Haporthon jobbágyai. 1498-ban ismét a koronára szálltak vissza és II. Ulászló az egész uradalmat zálogba adta Brassó városának. Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége alatt a város e területet örök jogon szerezte meg jobbágyaival és földesúri jogaival együtt és ezen jogszerzés néhány évvel később II. Rákóczy György alatt a törvényesség minden formáját megnyerte. 1651-beu létre jött egyrészt II. Rákóczy György, Erdély akkori fejedelme és Brassó városa közt egy csereszerződés — eoncambium—melynek értei • ménéi fogva Brassó a fejedelmi fiscusnak a város birtokában lévő hat úrbéri falut és körülbelül 50 ezer forintot adott és ezért cserébe kapta a törcsvári uradalmat Hétfaluval együtt, összes jobbágyaival és az összes földesúri jogokkal. Ezen szerződés, melyet a törvényes fejedelem megkötött,