Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

231. országos ülés május 4-én, szombaton. 1889. 151 Közösségben élnek s e gazdálkodás mellett tönkre megy a birtokuk. Továbbá, t. ház, bátor vagyok fölemlíteni a körjegyzői intézményt. Szintén ezen kormánynak az intézménye. Nem akarom közelebbről érinteni ezt a dolgot. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a körjegyzőre van bízva a községnek egész jóléte és a község javára alig dolgozik valamit. Munkájának csak 7" része esik községi teendőkre, 9

/io részét állami teendők veszik igénybe, pedig a községi pótadóból fizettetik. A körjegyző végez a községben minden állami teendőt. így első sorban az adóhivatal, majd a katonai ügyosztály, majd a járásbiró, majd a tör vény szék rendelkezik vele. Mindenre kell, hogy ideje legyen, csak épen a község javára nem jut ideje. És ha panaszt emelnek ellene, igazolja magát; mert hiszen a szolgabíró sincs nálánál jobb helyzetben. Ez is ép ugy túl van halmozva állami teendőkkel. Tessék ugy indirecte megfigyelni; ha valaki kivan a körjegyzőtől valamit a község érdekében, neki arra nincs ideje, mert neki a mi pénzünkért — mert mi fizetjük — az állam érdekében kell működni, pedig az állam nem fizeti, legfeljebb, ha igen jól szedi be az adókat, kap remuneratiót, ha pedig rosszul szedi be, 20—25 forint, sőt több birsággal sújtják, rögtön fegyelmi vizsgálatot rendel az adófelügyelő ur és az ő költségére kiküldenek 4 — 5 végrehajtót. Ezeket orvosolni kell és kérem a reconstruált kormányt, ezt ne tessék figyelmen kivül Nagyni; kérve-kérem nemcsak a saját kerületem, hanem az ország érdekében, mert ezen visszás helyzet épen oly terhes, mint a nagy adók, sőt ez a nagy adókat még súlyosabbakká teszi. Alig van valaki, a ki azt mondja, hogy nem nagy az adó. Én tapasztalásból mondom, hogy nem vagyunk képesek fizetni, még a nagybirtoka grófok sem lesznek képesek fizetni. De tovább megyek, fogalmuk sincs, hogy az ingatlan birtokok eladása adótartozás miatt mily könnyű szerrel történik; az illető birtokos nem is tudja, csak mikor árverésre kerül a sor, tudatják, hogy ennyi a restantiája és a birtokot eladják. És tudok esetet, hogy az állam költsége sem kerül ki, de azért a birtokot eladták potya áron. Ez visszás helyzet, ezen változtatni kell és minél elébb, annál boldogítóbb lesz az országra nézve. Visszatérve t. ház, arra, a mit beszédem kezdetén mondtam, hogy én mint párton kivüli, minden esetre fentartván álláspontomat, mindig kész vagyok a kormányt támogatni, midőn az országra nézve előnyös és valami boldogító előterjesztést tesz, de ilyen körülmények között, mint az előbb mondám, ezt nem tehetem. A megyék ma nem a kormánypárttagjainak háta mögött állanak. Tessék keresve-keresni a megyében — én szeretném, ha nem ugy volna — embert nem találnak akár az intelligens, akár a néposztályból, a ki a, mostani helyzettel meg volna elégedve. Ebben a nagy országban —mert ez nem Szerbia vagy Bulgária, hanem nagy ország — nincs egy ember, akár melyik kasztból, akár legyen az birtokos, hivatalnok, iparos, munkás, a ki azt mondja : én a jelen körülményekkel meg vagyok elégedve, kérem, mutassák meg nekem azt az embert, én megfogom bámulni. (Derültség a bal- és szélső halóidalon.) Azután a nemzetiségekre hivatkoznak. Ez túlzás. Hiszen Magyarországon nemzetiségi kérdés nincs, nem lehet, legalább ha a kormány megfelel feladatának, nem lesz nemzetiségi kérdés. A magyar mindent megoszt, a mije van, mindent megfelez. És mit akarhat ennél többet bármely nemzetiség? Megosztozik a magyar a terhekben is, megosztaná épugy az előnyöket is, de hát hol vannak ezek az előnyök? A magyar nemzet szívesen megosztozik mindenkivel, a ki Magyarországnak lakosa, de nem adhat többet, mint a mije van. És ezen mindenesetre nem az ország, hanem a kormány van hivatva segíteni. Ez az ő főfeladata. És ezt nem praessio által oldhatja meg, hanem csak helyes eljárással, melyből az országnak minden lakosa, minden polgára, bármely nyelven beszéljen is, meggyőződtetik, hogy ő épen olyan fia e hazának, mint a ki_J magyarul beszél. (Helyeslés balfelöl.) Mindezek után engedje meg a t. ház, hogy bevégezzem előadásomat. (Halljuk!) Kérve-kérem a kormányt, fordítsa figyelmét ezekre a dolgokra, habár nem oly szónoki stylusban adtam is elő a mondottakat, mint talán más tette volna; kérvekérem, kisérje figyelemmel ezeket. Sokat fog találni, a miben nekem igazat kell adnia. És nem kerül sokba, nem kerül az országnak millióiba, sem a kormány tagjainak nagy fáradságába, hogy az igazságügy, a pénzügy, a kereskedelemügy terén uralkodó eme visszásságokkal személyesen megismerkedhessek. Nagy haszna lenne belőle az országnak és isemcsak én, mint pártonkívüli, hanem t. képviselőtársaim is nagy megelégedéssel fogadnák a t. kormánynak ebbeli tevékenységét. De ily körülmények között én ezt a költségvetést még tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Ki következik? Nagy István jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. képviselőház! (Halljuk!)En a budgetvita általános részének berekesztését, mely előttünk látszik

3 állani, egy negyedórával sem kívánom késleltetni, mert azt hiszem, különös hivatása ennek a vitának nem lehet, már azért sem, mert az igen t. többség és kormány nagy reserve-et fejtett ki mindazon indításokkal szemben, melyek az ellenzék részéről egy eszmecsere, egy politikai és kormányzati disscusio létesítése